November végi apró izék

1.
Állok a busz csuklójában, a szerkezet minden fordulónál nyikorog, mint a fene. Az egyik közeli ülésen egy anyuka ül, ölében kisfiúval. Kisfiú: "Miért zörög úgy a néni?"

2.
Á.: Ma nagyon jó napom volt!
én: De jó! Mi történt?
Á.: ma még nem hagytam el a sapkám... nézd, látod, még mindig megvan!
(ősz óta ez a negyedik sapkája)

3.
én: jó estét!
boltos: szervusz, kedveském! mit kérsz?
én: nem is tudom... még nézelődök...
boltos: nézelődjél csak, édesem!
én: jó...
boltos: mit szeretsz, bogaram?
én: köszönöm, a fiamnak keresek valamit...
boltos: a kisfiadnak? nahát! ki sem néztem volna belőled... mennyi idős?
én: 11 éves
boltos: 11 éves???? az már nagyfiú... nagyon korán szülted, igaz?
én: hát, nem igazán... (aztán választottam neki mákos sütit)... viszont látásra!
boltos: szerbusz, kiscsillagom!
(OK, idős volt a néni, mondjuk 60-65, és szemüveges is, de nem vak... nem tudom mire vélni)

4.
Á.-val megyünk haza, úton a buszhoz segítek egy vak embernek megtalálni a zebrát, aztán továbbmegyünk.
Á.: semmit sem lát?
én: hát, nem tudom pontosan...
Á.: csak sötétséget lát vagy fényeket igen?
én: aki igazán vak, az semmit, de aki gyengén látó, az fényeket, foltokat igen
Á.: és soha nem lát? otthon sem? hogy öltözködik akkor?


5.
Óriási tömeg gyűlt össze délután a megállóban, ahol többféle troli is megáll. Úgy értem, többféle útvonalon járnak. Máshonnan jönnek és máshová tartanak. Most biztosan kimaradt valamelyik járat, azért a tömeg. Egyszer csak jön egy vadonatúj busz "trolipótló busz" felirattal. A feliratok az elején és az oldalán is fényesen ragyognak. Nincsenek rajta sokan, és itt is alig száll fel valaki. Sajnos nincs ráírva, mit helyettesít és merre megy tovább.

6.
Reggelre megjött a hideg, Á. fázósan húzza össze magát a vonatállomáson.
Á.: holnap már a barna kabátomat fogom felvenni!
én: nincs barna kabátod... melyik kabátodra gondolsz?
Á.: tudod, arra a szürke bélésű barnára, az olyan finom meleg!
én: aha tudom... azt hiszem, azt még első osztály után kinőtted...
Á.: tényleg?
én: sajnos...
Á.: akkor fáznom kell egész télen?

7.
A reggeli hideg, ködös és szürke parkban némely fák köré életerős, vidám napsütötte sávot varázsolnak a lehullott levelek. Például a ginkgok köré.

A találmány a feltalálás pillanatától betiltva!

"Tárgyleírás

A miniszterelnök-választó porszívó a leírásom tárgya. Elé kell rakni a politikusok fényképeit, amit aztán csőrével beszippant. Nagy és piros, mint a mi porszívónk. A szívócsöve helyén egy lézeres cső van, amely megvizsgálja az agyat, így kiválasztja a miniszterelnököt. Van egy nagy HD kijelzője is, melyen a politikus intelligenciáját mutatja meg. A "Választás" gomb megnyomásával választja ki a posztra legalkalmasabbat."

(Nekem csak annyi megjegyzésem van a dologhoz, hogy a porszívónk igazából nem nagy és piros, hanem kicsi és piros, körülbelül úgy néz ki, mint egy szeplőtelen katicabogár. Egy öreg és szárnyaszegett katicabogár a maga tizenegy évével, és körülbelül olyan hatékonyan és olyan kedvvel szívja a port, mintha valódi katicabogár lenne)

A hozzám illő foglalkozás

Átgondoltam újra a dolgot. Azt hiszem, mégiscsak erdésznek kellett volna inkább mennem. Hajnalban kelnék (de nem annyira hajnalban, mint most!), ennék egy kis sült szalonnát hagymával, aztán felvenném az erdőjáró darócruhámat és a hétmérföldes bakancsomat, felkapnám a hátizsákomat, a nyakamba akasztanám a távcsövemet, és mennék toronyiránt hegyen-völgyön. A távcsövön szigorúan mókusokat, baglyokat, rókákat és egyéb szelíd lényeket nézegetnék, ha megszomjaznék, a forrás felé venném az utam, aztán kora délután haza. Gombát szednék (ismerném mindet nyilván), meg kazalnyi illatos füvet, meg piros és kék bogyókat. Jól lejárnám a lábam, hiszen arra való, nem lógatásra. Az orrom sem, így nem lógatnám azt sem. Meg hát okom sem lenne rá, boldog remete lennék (családos remete persze, a gyerekeket nem adom egy másik életemben sem, sőt, lenne még, hogy zsivajogjanak az asztal körül). Macska is lenne persze. És az erdészéletemben a kutyákat is szeretném, lenne néhány vidám, bohókás vizslám. És lefeküdnék aludni napnyugtakor. Igen. Na jó, talán blogot is írnék néha.

a kedvenc versem

V.: "most írtam egy újat, ennek a második versszakában végre te is megjelensz"

Mi mást mondhatnék erre, mint azt, hogy köszönöm?

Négy hónappal később

Volt egy bejegyzés még júliusban ( http://nagyszoba.blogspot.hu/2012/07/mar-csak-konyha.html ), ami arról szólt, hogy főztem többek közt 3 kiló őszibarackból lekvárt, úgymond kísérleti jelleggel, mert ki tudja, mivé válik. Nos, vérré. A szó legnemesebb értelmében.

Tegnap kibontottunk belőle vacsorára egy pici üveggel, meg egy ugyanolyan picit az áfonyából. V. ujjongott, hogy az áfonya igazi gumibogyólekvár lett. Á. pedig azt mondta az őszibaracklekvárra, hogy soha életében semmi ilyen finomat nem evett még. Én már sokkal öregebb vagyok és sok mindent kóstoltam a világban, úgyhogy én nem ragadtatom el magam annyira, mint Á., de minden kétséget kizáróan olyan, mintha egy napsütötte friss barackot ennék. Már látom magam jövő nyáron 20 kiló szőrös baracktól megkínzottan...