Gondoljátok meg jól!

Becsomagolni az egész család minden bőröndjét a nyaralás előtt igen fáradságos feladat.

De korántsem annyira,

mint az önállóan pakoló gyerekekkel huzakodni azon, hogy

kell-e fürdőgatya a tengerpartra
kell-e három hosszúnadrág a napsütötte Horvátországba július végén
legalább egy rövidgatyát, lécci!
törülközőként ne a hófehéret!
de azért legyen két törülköző, mindegyik minimum 70x100-as (de inkább nagyobb)
vastag téli frottírzokniból elég lesz egy is
a téli plüsspizsama is sok helyet foglal
tizenkét napra húsz póló sok! tizenöt is!
pláne a tíz gyönyörű egybe ruha mellé
inkább szoknyákat
hajszárító kell vagy nem kell
legyen elég egy pár papucs, egy pár cipő és egy pár szandál (a tengeripapucs mellett)
hozzanak labdát, mert különben ott akarnak venni (majd hazahozni az ötszázadikat)
egy hosszú ujjú jól fog jönni - de nem kell, hogy vastag kötött holmi legyen
a fogkefét ne a cipőjük mellé csomagolják
a dugicsokikat ne a fehérnemű közé rejtsék el
jó, ha hoznak könyvet (de fejenként három legyen elég!)
a társashoz (dixit) nem kell a tábla és a doboz is, elég a kártyacsomag
a saját hajgumijait és csatjait csomagolja el, ne az enyémet
egyféle sampon elég lesz
naptej vagy napolaj annak is kell, aki már volt idén napon
napkalap is (nem, a fekete kötött sapkát nem fogadom el)
és még hol a vége???

Reinhard kabátkája

Reinhard egy félméteres jegesmedve Á. ágyában (esetenként Á. ágya mellett a földön). Reinhard többnyire egy szőrös szürke mellénykét is visel - ez Á.-é volt, aztán ő kinőtte, Reinhard viszont nem növekszik, így a mellényke állandó viselőjévé vált. Ezen a nyáron már háromszor kimostam Reinhard mellényét - pedig nem vérezte össze, nem ette le hallal - csak valahogy lekerült róla, aztán a mosás után valahogy mindig Á. szobájában a földön végezte a kupacban, ami többek közt szennyes és tiszta ruhák keverékéből, részben könyvekből, papírokból, részben további más dolgokból áll, amikről tudni sem akarom, hogy mik azok és hogy kerültek oda. Az persze érdekelne, hogy mikor számolódik már fel a kupac, de egyetlen morzsányi maradékból is képes egyetlen nap alatt újratermelődni - és Á.-t nem zavarja annyira, hogy emelt hangú utasításom nélkül is dolgozzon az eltüntetésén. Szóval, kimostam, kiteregettem, majd száradás után Á. holmijai közé raktam a medvekabátot és még rá is parancsoltam Á.-ra: a ruhákat tedd a helyükre összehajtva, és add már fel végre Reinhardra is az a mellényt, mert nem akarom egy hónapon belül ismét a szennyesben találni. Á. elképedt: szőrmellényt adjak rá nyáron?

Kis növényhatározó

Majdnem szemben velünk van az utcánkban egy kis tölgyfa. Makk nő rajta, tölgymakk. Mi nőne más? Ha bükkfa volna, bükkmakk (bikmakk) nőne rajta. Mert mi nőhetne rajta más?

Errefelé sok kisgyerek sétál, anyukája és apukája által kísérve. Hogy vigyázzanak rájuk, meg hogy válaszoljanak a véget nem érő kérdéssorokra. A kis tölgyfa - talán a gyerekekhez méretezett kis termete, talán a különleges, sötétzöld, karéjos levelek, talán a kis makkok miatt - általában felkelti a gyerekek figyelmét. Kérdeznek, és a jó szülők lelkesen válaszolnak is.

gy.: mi ez?
sz.: mogyorófa
gy.: kérek mogyorót!
sz.: nem lehet!
gy.: kérek mogyorót! szeretem a mogyorót!
sz.: de ez nemehető mogyoró

Mondjuk tulajdonképpen akár is örülhetnék is, mert azt még senkitől nem hallottam, hogy ez mandulafa, diófa, netán kókuszpálma lenne, nem ehető mandulával, dióval vagy kókusszal. Örülök.

Jelenleg

jelenleg csak a múlt és a jövő
jelenleg csak a tér és az idő
jelenleg a jelen leg-
kevébé
vagy inkább
leginkább

Találós kérdés

Ha adott (és a helyszínen van) egy 14 év alatti gyerek, akit bordán rúgtak és fáj neki. Meg van a körzeti gyerekorvostól beutalója röntgenre. Van TAJ kártyája, személyije, lakcímkártyája. Ezek érvényesek. Az anyja is vele van. A röntgen is nyitva van még (a megadott körzeti helyen) - akkor szerintetek vajon milyen indokkal fogják nem megvizsgálni, hanem továbbküldeni a Fiumei úti baleseti sebészetre?

Tippeket kommentbe kérek, köszönöm. (csak mellékesen mondom, kurvára elegem van a mai napból)

Egyszer majd hatalmas változások jönnek

Nem bírok leszállni a vécékről. Mármint nem úgy, úgy le tudok szállni. Csak a téma jön mindig szembe és tart fogva (jaj).

Én egy olyan modern irodaházban dolgozom, ahol utoljára valamikor a hatvanas években lehetett egy kisebb felújítás, és bútorokat sem vásároltak azóta. Mármint a folyosókra, a mi cégünk ultramodern, mert nekem nem csak számítógépem van, de az asztalom sem lehet több tizenöt évesnél. Szóval, nálunk a szépen csempézett mosdókban (kizárólag hideg víz - de hát folyó víz! és a villanyt is bevezették) évekig nem volt szemetes. Mert annyira régen foglalkoztak mindezzel, hogy akkoriban a nők még egyáltalán nem menstruáltak, így nem is volt nekik kidobni való szemetük a vécében. Aztán a gonosz tampon  és intimbetét-gyártó multik feltalálták és kötelező jelleggel bevezették a menstruációt a nőknél (és úgy hallottam, így sem elég nagy a forgalmuk, úgyhogy már tárgyalnak a koirmánnyal, hogy jutalék fejében itthon felmenő rendszerben a férfiaknak is kötelező lesz, úgymond a hadkötelezettség kiváltására) - szóval, azóta a nők a munkahelyükre is behordják az otthoni intim titkaikat és a munkahelyi vécéket használják fel arra, hogy betétet vagy tampont cseréljenek, így a mi irodaházunkban is. Eleinte a vezetőség (a tulajdonosi kör) megpróbálta úgy visszaszorítani ezt a deviáns viselkedésformát, hogy továbbra sem helyeztek szemeteseket a mosdókba, de mivel így a nők a vécék területéről kicsempészett, rejtélyes kis csomagjaikat az irodai papírkosárba dobálták, nem volt más választás, mint fedeles kis tartályokat tenni a vécék mellé. Nyilván egy totálisan zavarban lévő agglegény munkatársat bíztak meg ezzel a feladatal (mármint a kis szemetesek kiválasztásával), így került egy-két éve a folyosón lévő vécék mellé egy-egy icipici dobozka (tudjátok, amibe a sminklemosó vattát kell dobni, meg a levágott körmöket). Ezzel az ügyet a férfiak egyszer s mindenkorra elintézettnek tekintették. Nem így a nők: zárt és nyílt levelekben kértük a tulajdonost, hogy vagy adjon nagyobb dobozokat, vagy ha nem, legalább egy tampontömörítőkészüléket, lécci. Nem adtak semmit.

Viszont újabban szelektríven kell gyűjteni a papírkosarak tartalmát is. Külön a műanyag, a papír, a fém holmikat - és külön a veszélyes hulladéknak számító használt betéteket is. Úgyhogy. Idén. Nyáron. Öt literes. Zárható. Műanyag. Dobozokat. Kaptunk. A vécékbe.

Egyszer talán lesz meleg víz is, legalább télire. És olyan tükör, amit nem kétméteres pasik szereltek fel, miközben vigyorogva szemlélték saját ábrázatukat. Én például körülbelül szemöldöktől felfelé látom magam a tükörben. Cipősaroktól függően.

Érik a gyümölcs, már most elég kemény (és egyre keményedik)

Mindig úgy gondoltam, nem akarok bólogató bábokat nevelni. Azt szerettem volna, hogy legyenek önállóak, tudjanak gondolkodni, dönteni, kiállni magukért. Hogy vállalják fel a konfliktusaikat. Ebbe az is belefér (ebbe más nem fér bele), hogy velünk is lehet vitázni. Meg győzni is. Meggyőzni is. És minden úgy történt, ahogy akartam - most már csak el kell tudni viselni.

Mert én így döntöttem! - zárta le a beszélgetést a bőröndjét szombat reggel V. És be kell látnom, tényleg az ő ügye, miket visz magával. Még ha szerintem nem is döntött jól. Mondjuk, nyilván túlélhető a nyár az általa összeválogatott holmikkal is.

konfitált marhapofa kapros tökraguval

Ezen az ételen akadt meg a szemünk a múltkoriban a lampionok egyike alatt - és azt mondtam A.-nak - látod, csinálok én neked ilyet otthon. Mert smucigok takarékosak vagyunk és nem szoktunk tökfőzeléket venni marhapörkölttel konfitált marhapofát kapros tökraguval fejenként négyezerötért plusz szervízdíj. Meg kell értenetek: nyaralásra gyűjtünk.

Így hát beszereztem a tököt (pedigrés biotök egy kedves ismerős kertjéből, ő ültette, altatta, öntözte, gondozta), a kaprot anyukám kertjéből kaptam - viszont marhákat egyik ismerősöm sem ismer tart, így azt kénytelen - kelletlen az örök vadászmezőkről boltból kellett volna beszereznem. A marhapofáról már eleve úgy gondolkodtam, hogy noha sok marha jártatja a pofáját szerte a világban, ilyet nem fogok bárhol kapni - így beértem volna a marha egyéb részeivel is. Úgy mint... hát, ami épp kapható.

De semmi sem volt, csak sertés. Azt már meg sem említem, hogy máskor, mondjuk március 15-e előtt ma (azaz vasárnap) reggel még benéztem volna egy másik helyre (ami messze van tőlünk, de feltehetően tart marhahúst - és vasárnaponként sokszor úgyis kell arrafelé járnom (nem, nem egy távoli templom)). Ha nincs ló, jó a szamár is, szóval, előrelátóan megvettem a szamárhúst sertéshúst. Így ma (mire Á. hazajön a táborból, ahonnan egyetlen betűnyit sem írt haza, mióta felraktam a vonatra, vagyis nyilvánvalóan jól érzi magát, amiből egyenesen következik, hogy talán ma este még kedves lesz ha elég jó vacsorát rakok elé, de holnaptól a nyár fennmaradó részét azon busongva tölti majd, hogy vége szakadt a jó tábornak, és hol van még az áldott szeptember az iskolakezdéssel?) - szóval ma tökfőzelék lesz sertéspörkölttel.