Egy nagyobb (üzlet)lánc renitens tagjaként

Kinek a tehetségét irigyli a legjobban?

Azokét, akik el tudják adni magukat, akár bármilyen további tehetség híján is. Belőlem meg pont ez az egy hiányzik.

Melyik a kedvenc könyve és miért?

Szerintem azoknak, akik több, mint száz könyvet elolvastak életükben, nincs (nem lehet) egyetlen kedvenc könyvük. Én meg már százegyediken is simán túl vagyok.

Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?

Egyetlen pillanatot? ez ugyanolyan, mint a könyvek. Szerencsére nagyon sok jó pillanatom volt. Még egy gyereket szívesen szülnék...de a pillanatból az kéne, amikor már kint van.

Mi az a téma, amiről nem szeret beszélni?

Hát, mint a kérdésben is szerepel, arról nem szeretek beszélni.

Mi az a tulajdonság, amit leginkább kedvel a másik nemben?

Jaj már. Nincs egyetlen dolog, amitől a lába elé omolnék bárkinek is. A minimumkövetelmények a láb elé omláshoz a következők: okos, megbízható, humoros, tehetséges, egyedi, különleges, jólelkű, érzékeny, komoly(talan), tájékozott, erős, (másként)gondolkodó, hiteles, bátor... nagyjából innentől veszem észre... és elkezdek azon dolgozni, hogy valahogy felhívjam magamra a figyelmet... egyszer már előfordult, hogy sikerrel jártam (azóta meg teljesen elkényelmesedtem)

Ki volt az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott pontosan?

A lányom azt mondta egyszer, hogy olyan gyönyörű vagyok, mint egy zebra. Ez például - további más igazságok mellett - igaz lehet.

Melyik a kedvenc idézete?

Nincs ilyen. Nyilván lelki szegény vagyok. Mint ilyen, persze blogdog.

Mi a legértékesebb tulajdona?

Ha nem az idézetgyűjteményem, akkor feltehetően a diplomáim. De van egy lyukas kétfilléresem is.

Hisz a halál utáni életben?

Persze. Gőzöm sincs róla. Nem tudom. Valaminek kell lennie, nem? Mert másképp hogy lehetne elviselni? De a halál előttiben feltétlenül.

Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?

Valami kézzel foghatóan hasznosat, például lehetnék szakácsnő vagy varrónő. De lehetnék birkapásztor is. Vagy erdész. Vagy fegyverkovács. (igen, mindezek nem vagyok) A foci viszont egyáltalán nem érdekel.

"A stafétabotot tovább kell adnom" (írta Tamko, tehát ez valami szabály lehet)... hát, akkor... a legjobban az érdekelne, hogy a nem blogger olvasók közül néhányan hogy gondolkodnak mindezekről... blog híján jöhet kommentben.

ARC

Nézzetek érdekes plakátokat! Én minden évben megnézem őket élőben is.

http://www.arcmagazin.hu/arclap/

És egyre többször érzem úgy, hogy én is akarok plakátokat csinálni (és előbb-utóbb bizony fogok is)

kurrens tárgyak

1.
Á.: az milyen munkafüzet?
V.: fogalmazás
Á.: nektek hogyhogy van fogalmazásotok?
V.: negyedikben neked is volt
Á.: ja, tényleg... de jó nektek!
én: de miért sóhajtozol ilyen vágyakozón? ti is írtok fogalmazást
Á.: mi? mikor írunk?
én: irodalomból...
Á.: ja, tényleg! azt már el is felejtettem

2.
én: add ide a társadalomismeret könyvedet, hadd nézzek bele egy kicsit!
Á.: sajnos nem tudom odaadni
én: de hát azt mondtad, ma kaptátok meg
Á.: igen
én: és akkor miért nem?
Á.: mert még én olvasom

Új szakmát tanultam ki hirtelen

Néhány óra alatt fantasztikus sikereket értem el, egy végtelenül buta és öntörvényű lényt sikerült együttműködésre bírnom pusztán személyes varázsommal. Azt csinálja, amit akarok, úgy viselkedik, ahogy kérem, a kapcsolatunk fél nap alatt vált a hűvös tök idegenből barátságossá, majd bensőségessé, először a testemre szabtam, aztán rábíztam a titkaim egy részét is, mellettem alszik majd, reggel a hangjára ébredek - új szakmám a telefonidomár!

Kemény kezdés

én: mit csináltatok ma?
Á.: magyarórán a hibákról, bűnökről és vétségekről tanulunk
én: öhm... izé.... igazán nagyszerű téma így az első órán... és volt házi?
Á.: igen, már megírtam
én: mi volt?
Á.: valódi vagy kitalált emberek hibáit kellett leírni
én: és te? valódit írtál vagy kitaláltad?
Á.: én kitaláltakról írtam, Bobról és Tomról
én: Bobról és Tomról???? érdekes nevek... és mit?
Á.: hogy Bob zavarja a gyerekeket a tanulásban
én: ez valóban elég ronda dolog... hogy zavarja?
Á.: azt nem fejtettem ki pontosabban
én: mert azért az nem mindegy... és Tom?
Á.: Tom pedig veri az élettársát
én: Tom? veri????? az élettársát??????
Á.: igen
én: ez meg hogy jutott eszedbe?
Á.: mindenki ilyesmit írt
én: bakker, az nem hiba, ha valaki ver valakit! szerinted az egy hiba????
Á.: hát, ugye a törvény nem bünteti...
én: nem a frászt nem... na jó, nem mindig... ha nem, akkor az a törvényhozók bűne, ha nem alkalmazzák, holott a törvényben szerepel, akkor pedig a törvényalkalmazók bűne... attól még igenis bűn verni valakit.... de szerinted nem?
Á.: hát, de... de azt nem veszik észre, mert ki szólna róla?...
én: régebben valóban külön tényállás volt, ha valaki megvert egy idegent az utcán, azt megbüntették, de ha a családjából valakit, azt nem, de ez egy idióta baromság volt! Hogy gondolhatod, hogy a családban bárki bánthat valakit? és annak kell szólnia, akit megvernek.... vagy aki látja, vagy tud róla... szerinted normális dolog, hogy valaki megver egy másikat?

(így aztán hazafelé hibákról, vétségekről, bűnökről beszélgettünk, szándékosakról és véletlenekről, jogi és közösségi büntetésekről, szokásjogról, erkölcsről, egyebekről... ezúton is elnézést kérek a mellettünk krimit olvasó lánytól, aki szórakozni akart a bűnön, nem az elemzésüket hallgatni)

egy éjszakát boldog voltam

Na jó, csúsztatás ez így, hisz nyilván nem ettől függ (szerencsére), de akkor mondjuk így inkább, nyugodt. Mármint azt illetően, hogy az Á.-nak rendelt könyvek közül mindet megkaptunk és hogy V.-nek csak egy dolgozatfüzete hiányzik, amit majd a tanítónő megrendel (nyilván örömmel és végre értelmét látva, hogy miért tölt az iskolában odabent több időt, mint korábban - hát hogy a kellóval veszekedjen). Szóval, tegnap elkezdtem összeragacsozni a könyveket nájlonbekötővel, hogy kibírják az évet. Még nem ragasztóztam össze mindet, mert annyi időm nem volt, de mindkét gyereknek bekötöttem mindent, ami mára kell - és megnéztem az összes tankönyvüket, puszta érdeklődésből.

Papírt Á. nem hozott haza (nem tudom, kellett volna-e) arról, hogy mi mindent kellett volna hazahoznia, így bemondásra (minden OK a könyveiddel? - kérdeztem. Igen - mondta Á.) simán elhittem. Ezt követően rövid, de nyugodt éjszakám volt.

Viszont amikor beértem a munkahelyemre, ahol tavasszal lefénymásoltam a rendelési listát (sajnos), most pedig elő is kaptam (sajnos), azt vettem észre (sajnos), hogy három könyv mégiscsak hiányzik (sajnos).

Én tudom, hogy itt most egy centralizált állam van meg egyeduralkodás és autokrácia, és tisztában vagyok azzal is, hogy ők jobban tudják, mikor mi kell nekünk, és tökre megértem, hogy ez nekik jó is így, de most akkor vajon kinek kell szólnom azért, hogy a befizetett cuccainkat nem kaptuk meg? Fogyasztóvédelem? Államvédelmi Hatóság? Vagy imádkozzak, hogy jöjjenek meg azok is, és akkor megadatik? Vagy már megállapították, hogy melyik gyereknek melyik tantárgy tanulása nem célszerű a tervezett jövője érdekében és ahhoz már direkt nem adtak könyvet sem? Most hogy van ez?

Gondolatok a könyv...

...tárbankötözés közben

az egyenkék mérgező volt, meg persze egyenkék, ezek nagyon nagy hátrányok voltak. A (nem tudom, milyen) kék festék lassan ölt, sorvasztott, mérgezett, be is tiltották, ki is vonták. Jól is tették. De azért azt ne vitassuk el tőle, hogy nagyon szépen lehetett vele dolgozni a lassan mérgeződés közben. Mosolyogva, vidáman, sikerélménytől duzzadó kebellel kezdeni az új tanévet. Mondhatnám, hogy hobbim és szenvedélyem volt a könyvbekötés. Akkor. Előre örültem, hogy a sok gyerekemnek majd mind én köthetem, hogy hiába az egyenkéken az egyenmatrica (frászt, nyalogatós vignetta), de a vignetták különleges elhelyezésével az egyenkék is egyedivé volt varázsolható. Duzzadó kebel, boldogság, sikerélmény, önbizalom, szinte az önhittségig, megelégedettség.

Ez a víztiszta ragacs ez más. Azt nem tudom, mérgező-e, arra inkább majd később szoktak rádöbbenni, eltitkolni, hírverni, kiiktatni, lehülyézni, hogy használtad. Az még nem most van. Most még magadat hülyézed le, amiért használod. Azonnali méreg, azonnali hajkihullás, azonnali frusztráció, azonnali idegbaj. Kényszermozgások, tikkelés, önalázás. Ráncos könyvek, ronda füzetek karikába hajolva. Hajszál a ragacs alatt, hajszálrepedések az életeden. Kudarc kudarcra halmozva. Ezt viszik holnap a gyerekek, jajanyukádnemtudtavolna? legalábbkicsitszebbre? kérdezi a tantónéni. Jajanyukám megbolondult, sírt rítt szegény, rángatózott, nincs hobbi, nincs szenvedély, szenvedés van, könyvkötés van.

Aki ingyenesen kapja (háromplusz gyerek), az nem kötheti víztiszta ragacsba, mert az rongálás. Na, ezzel mondjuk épp egyetértek. Mármint azzal, hogy beragacsolni a vadiúj könyveket az tényleg vízszíntiszta rongálás De nem kötöm papírba, mert a vastag barna csomagolópapírt leszámítva egyszeri ajándékcsomagolásra készülnek a színesek. A vastag barrna papír szép (nekem), de súlya van. Nem kötök könyvet - füzetet azonnal elszakadóba, de ólomköpenybe sem. Marad a ragacs. Ragadjatok, csillagok!

Csak mellesleg megjegyezve. Hallom ám a rádióban, hogy rendben ment minden. Mondjuk a rend definícióját nem sugározzák. Á. minden könyvét megkapta, de van az osztályából, aki egyáltalán nem kapott semmit (csekk igazoltan befizetve), és sokaknak hiányzott négy-öt könyve. V.-nek hiányzik egy dolgozatfüzete, volt, aki semmit sem kapott, másoké hiányos volt, és olyan is volt náluk, aki a negyedikes holmik helyett másodikos cuccokat talált a kellócsomagban. Mindketten azt mondják, több gyerek csomagja volt hibás az osztályukban, mint amennyié jó. Nem állítom, hogy reprezentatív lett volna a felmérésem, mondjuk inkább markánsan jellemzőnek. Olyanról viszont nem hallottunk, aki a befizetett összeghez képest több könyvet talált volna a csomagban, vagy a befizetett pénzt titokban vissza a könyvekbe rejtve. Van még hová fejlődnie a kellónak. Remélem, rendelkezésére álló idő hiányában már nem fogja tudni meglépni ezt az amúgy kívánatos szintet.

Ebédre Á.-éknál fehér borsófőzelék volt, állítólag galambhússal- így Á. még az ebédlő környékére sem ment. V.-éknél tejberizs (mégsem tiltották be?) - így V. még az ebédlő környékére sem ment. Itthon mákos tészta volt vajas kiflivel. Uzsonnára. Vacsorát még főznöm kell, és fogok is, amint körberagasztottam a világot.

Nagyon várom!

A hétvégét. Meg az őszi szünetet, meg kicsit a télit, de pláne a nyárit. Milyen klassz lesz! Langyos, csicsergős reggelek, cseresznye, nyári tervek...

Az évnyitón (igen, végigálltam, és nem is egyedül, együtt vihogtunk más szülőkkel a hátsó sorokban) azt mondták, 179 tanítási nap. Lesz persze közben mindenféle verseny, nyilván lesznek elhagyott cuccok, lesz felvételi és nagyonizgulás, lesznek kirándulások. És hétvégék! És szünetek! Leginkább - mint már említettem is - a nyári szünetet várom!

Egyébként nagyon ütősen reggel hatkor akartam megírni ezt a posztot, nagyjából 15 perccel az ágyból való kiűzetésemet követően, de akkor nem értük volna el azt a vonatot, ami ahelyett jött, amelyik a rendkívüli időjárási körülmények miatt késett ma reggel. Eső, hó nem esett, szél nem fújt, hideg nem volt, kánikula sem, földrengés sem - ez így tényleg elég szokatlan konstelláció!

Akkor holnaptól...

nem lesz már a menzán szilvás gombóc, sem rántott hús, sem mákos tészta, sem csokiöntetes piskóta (de én majd csinálok csakazértis olyat is), de marad a rántott párizsi feltétként (hát, izé....), meg margarinos, felpuffasztott fehér kenyér, meg biztosan finomfőzelék is (gyerekkorom egyik markánsan utált menzás megnyomorítója...) És nem lesz tejberizs sem? Én undorodom tőle, és a gyerekeim is, úgyhogy mi nem sírunk utána - de vajon mi lesz mindezek helyett? Nem mintha nem tudnék egyszerre egészséges és finom ételeket elképzelni (bár sejtem, hogy nem enné meg mindenki, amiket például én a kategóriába illőnek gondolok) a megszokott menzakoszt helyett (és nagyon nagyok voltak a minőségi különbségek a hagyományosban is).

A gyerekeimet a holnapi ebéden kívül a következők foglalkoztatják a leginkább a holnapi nappal kapcsolatban:

Á. azon aggódik, mit fog csinálni négy szüneten keresztül, ha nem vihet labdát (nem vihet) és másik cipőt sem az ünneplős helyett (azt sem vihet, mert nekem nem hiányzik, hogy rögtön az első nap elhagyjon egy pár cipőt, vagy hogy elveszítse az újonnan szerzett tankönyvek felét, mert azok egy pár cipő vagy egy labda miatt nem fértek be a táskájába). A fehér inge miatt nem aggódik, mert abba beleegyeztem, hogy azonnal az évnyitó után lecserélhesse egy pólóra. Jófej vagyok, na.

V. azt latolgatja, ki mellé fog ülni, és várja az új tankönyvek friss illatát. Meg hogy jön-e új gyerek az osztályba.

Engem az izgat, hogy hogy fogok felkelni reggel (és kihúzni az ágyból Á.-t, aki egy kiadós összeveszést követően most V.-val rötyög hangosan a fürdőszobában fogmosás ürügyén, ahelyett, hogy mindketten az igazak álmát aludnák a külön szobájukban) . És az is érdekel, mennyire nehezítik meg az iskolák a délután négy óra előtti hazajövetelt (Á. sulijától nem tartok, de V. iskolája necces). És az is erősen érdekel, hogy most, újabb két hétnyi szabadságot követően vajon hány percet bírok ki a munkahelyemen valós okra visszavezethető gyomorgörcs nélkül. Meg még néhány ügy...

A.-t pedig csak gondok nyomasztják, jobb hozzá sem szólni, csak akkor, ha teával osonok be a szobájába, vagy vacsorázni hívom, mert harap szegény.

Nekem a szeptember elejét a félig rágott és a padokban felejtett almák krétaporral kevert illata jelenti a frissen meszelt osztálytermekben. Hát, ilyesmire manapság nem számíthatok, de Á. iskolájába azért bedugom az orromat egy percre.