A kacsa és a disznó házassága

Semmi különös természeti csoda nem történtt, de azt hiszem, lassan elérem, hogy nincs az az isten, aki lemosná rólam, hogy gasztroblogot írok - úgy látszik, megint unalmasan élek. Viszont finomakat eszem - szóval, jöjjön a főzés! V. egyik kedvenc étele a kacsamell. Mind szeretjük, de Á. erősen kevesellni szokta azt az egy felet, ami az ő adagja szokott lenni. Ennek ellenére (meg mert drága), A. és V. a pénteki vásárlásból négy fél kacsamellel tértek haza, valamint azzal a vággyal, hogy ma azt együk. Én viszont azt találtam ki, hogy gnocco lesz, spenóttal és (pármai sonka híján) kolozsvári szalonnával. Mindannyian jól rákészültünk és senki sem akart engedni, így a következő konszenzusos ebédet készítettem (utólag is nagyon sikeresnek értékelve):

Felkockáztam a kolozsvári szalonnát (és ha jót akartok magatoknak, valódit vesztek egy hentesnél, nem a nejlonosat egy multiban), kisütöttem a zsírját. Vettem az Aldiban kész gnocchit (finomabb, de sokkal több macera magunknak gyúrni), és vettem ugyanott spenótot is (frisset), amit gőzben megpároltam. Só nélkül, csak kis vízben. Kifőztem a gnocchikat, rögtön rá a sült szalonnára szedtem ki, pirítottam még egy kicsit rajta (annyit, hogy A. a végén dödöllének nézte), aztán rátettem a párolt spenótot, jól összekevertem, hogy egyetlen spenótmentes falat se legyen, aztán megszórtam reszelt parmezán sajttal. A bőrös felén beirdalt, sózott és borsozott kacsamelleket serpenyőben, saját zsírján kisütöttem (először a bőrös felével lefelé kell tenni, és csak akkor megfordítani, amikor már elegendő mennyiségű kacsazsír van a serpenyő alján). Nem egészen egy óra alatt készen lettem mindennel, és mivel anyukám is nálunk ebédelt, ezért a kacsát szeletekre vágva tálaltam. Van itthon savanyú káposzta, azzal ettük. Mindenki tökéletesen jóllakott úgy, hogy még egy adag kacsamell és két adag gnocchi meg is maradt.

Borzalom

Vannak olyan szívtelen anyák, akik mindennap úgy készítik a kakaót, hogy a hideg tejbe neszkvikket kanalaznak és oda sem nézve kavarnak egyet a löttyön.

Forralt bor

Imádom a forralt bor illatát, de ritkán ízlik igazán, amit iszom. A tegnapi adag véletlenül épp istenien sikerült: szegfűszeg, fahéj, egy fél biocitrom (nem a leve, hanem egyszerűen beledobtam egy fél citromot), egy darabka friss gyömbér, színes bors és méz volt benne (meg a víz, meg a bor - nem tudom fejből, hogy mi, valami kis üveges aldis vörösbor* - olyanokat mindig veszek itthonra a főzéshez, mert többnyire elég néhány deci, meg mert nem tudok dugót húzni könnyebb egy csavaros üveget kibontanom, mint dugót húznom - eddig pont kettőször sikerült) - de szívesen vennék további elkészítési módokat. Nem vagyok szívbajos, a legtitkosabb receptjeiteket kérem!

*Merlot Chiléből - tudom, sokak számára nem bocsánatos bűn, én viszont a csavaros kis üveg miatt veszem (tessék, villányi, tokaji, somlói, stb. borosgazdák, itt a piaci rés, megnyitottam számotokra: kis, könnyen nyitható bor, nem kocsis minőségben)

LAV

Szépen összehajtogatott, tépett szélű hófehér kis papírdarab. Á. nadrágzsebében volt. Nem turkálok a zsebeiben, csak mosom őket a ruhákkal együtt - és több évtizedes tapasztalataim azt mutatják, nem célszerű teli zsebeket mosni, úgyhogy mosás előtt ki is ürítem őket. Jobb híján - teszem hozzá - mert amúgy boldogabb lennék, ha mindenki a saját zsebtartalmát kezelné saját belátása szerint. Kidobtam a gyűrött cukorkapapírokat, a lejárt ebédjegyet, a csap szélére tettem a százast, aztán volt még valami sportnapra szóló tíz pontot érő kupon (azt kisimítottam) - meg a szépen összehajtogatott hófehér kis papírdarab, világos kékkel, nagyon szép betűkkel pedig ez van ráírva: LAV. Hogy nem Á. írása, az tuti ő sosem írna világos kékkel ilyen egyenletes, szinte képszerűen megkomponált betűket. Meg hát miért írná, és hordaná a zsebében, hogy LAV, amikor ez nem is jelent semmit. Nyilván nem ő írta - de az persze lehet, hogy jelent valamit. Visszahajtogattam. Most mit csináljak? Ki mégsem moshatom - bár a LAV lehetne épp a lavanderia rövidítése, ami éppen hogy mosodát jelent - de eddig Á. sosem közölte velem írásban, a zsebébe dugott papírral, olasz szavakat rövidítve azt, hogy mossam ki az amúgy is a szennyesbe dobott nadrágját. Bár nyilván változnak a szokások, korábban például inget sem lehetett ráhúzni, ha ébren volt, most meg időnként (csütörtökökként) ingben jár, és parfümöt használ (egyértelmű, hogy arról csak én tehetek, mi mást csinálna szegény a szülinapi ajándékával, kénytelen használni valahogy, a macskán nem fér el mind). Szóval a LAV feliratú papírral nem vágtattam fel a szobájába, mert hátha semmi közöm az egészhez, de persze kidobni sem akartam, mert hátha neki kell, meg hát a zsebbe sem dughattam vissza. Úgyhogy némi tépelődést követően betettem a kabátzsebébe a pénztárcájába (oda aztán végképp nem szoktam nyúlkálni - de szükség törvényt bont), hátha ott megtalálja és majd úgy emlékszik, hogy ő tette oda - vagy majd nem emlékszik, hogy hogy került oda, vagy talán azt sem tudja majd, hogy mi az egyáltalán - mindegy, én nem kérdezősködöm, majdcsak lesz valahogy azzal a papírral.

A szemfényvesztő szőrmesapka

Van ugye az az új kabátom, amihez kerestem fehér bundasapkát (mára megvan, csak azóta nem volt még hideg), így rendületlenül jártam a boltokat beugrottam mindenüvé, ahol fehér usánkába reméltem botlani. Egyszer találtam egy állati jót - feketében. Elég különleges darab volt: azonnal feltűnt például, és tetszett is az, hogy a többséggel ellentétben kívül szőrös, belül pedig steppelt, feltűnt, hogy van külön belső kis fülvédője, ami nagyon jó, mert a fülem extra fázós, feltűnt, hogy belső, szőrmés homlokvédője is van, ami szemből fújó szél esetén nagyon finoman melegíthet,  és kicsit később feltűnt az is, hogy egy dizájndarabot tartok a kezemben, mert kívül van a címkéje. Egyetlen dolog nem tűnt csak fel hosszan: az, hogy sajnos kifordítva szemlélem a csodasapkát. Visszafordítva viszont ugyanolyan hétköznapi és közönséges volt, mint a többi sok ezer, így otthagytam.

Álom és valóság

Azt álmodtam, hogy állok egy kőfallal körbevett kertben, nézek felfelé a házra, ami kisebb, barátságos várra hajaz és azt mondom Á.-nak, aki ezüstös páncélban és köpenyben áll a teraszon (és diadalmasan lobogtatja a szél a köpönyegét): ha nem viszed le a szobádból végre a szemetet, méghozzá a műanyag palackokat különválogatva a szelektív gyűjtőbe, akkor elveszem azt a zsinórt, ami összeköti a gépedet a monitorral! Erre bement, szétválogatta és lehozta.

Na, a valóságban azért nem minden történt pontosan így: először is benéztem a szobájába, így láttam, hogy a probléma valóban létezik, mert szétválogatatlanul ott állt még hegyekben zacskókban a szemét (merthogy hetek óta kérem erre az akcióra), úgyhogy némileg dühösen, de mégis vigyorogva mentem le a nagyszobába, ahol Á. a macskával az ölében épp melegszendvicset reggelizett és elmondtam neki, hogy mit álmodtam, és hozzátettem, hogy nem akarom szétbontani a gépét, de lássa be, hogy úgy tűnik, számomra ez egy valóban fontos kérdés. Úgyhogy bólintott nagy keservesen, hogy jó. Aztán felment, gépezett, majd lejött felöltözve, táskástul (de a szemét nélkül) - viszont én átvettem a macskát a fotelben, így azonnal láttam, hogy a szeméthegyek nélkül ereszkedik alább, így egy szempillantással visszazavartam - és morogva ugyan, de fél perccel később megjelent szemetestül (nem szétválogatva), és azt a kukába továbbította. Mondjuk a buktáját itthon  hagyta, mert két dolgot nem bír megjegyezni egyszerre (a másik amit mondtam, az volt, hogy vigye el a buktáját uzsonnára) - és persze köszönni már nem jött vissza (gondolom, mert elment az ideje a kukázással) - mindenesetre értékelhetem úgy, hogy az álom megvalósult.

Ebben az álomban, valahogy az elején szerepelt még, hogy Clara (a bloggerlány) elhívott a szalagavatójára (vagy esküvőjére?), ahol a párja öltönyös barátai is mind megjelentek (nyilván) - és mind táncolni is felkért engem (ez már nem nyilván), és bénán botladoztam a kerti padok közt, folyton szabadkozva, hogy nem táncolok. De Clara szép volt a csipkekesztyűjében meg a fehér ruhájában és boldog.

nem este vagyok álmos

hanem reggel
ez baj

Parfüm

Nem bírtam megállni, és vettem Á.-nak a születésnapjára egy üveg parfümöt is. Nagyon finom fiús. Nagyjából biztos voltam benne, hogy ki sem fogja bontani - de mégis muszáj volt megvennem a hang parancsolta. Szóval, megvettem (a hozzá illő tusfürdővel, természetesen) - és át is adtam a torta meg az egyebek mellé. Á. reggelenként jóval előttem ébred és távozik a lakásból, így nem találkozunk - de hogy a parfüm mégsem sutba vágva tölti a következő évtizedeket, azt érzem a macskán, aki reggelente úgy illatozik, mint egy vadrózsa westernfilmbe illő, marhabőrből varrott dohányzacskó*.

* ilyen

A teljes egységesítés híveként szólalok fel

Ez van. És szerintem ez lesz veletek is, ha sokat békávéztok különböző színes (kevésbé) és szagos (inkább) járatokon. Az egyikben az fut fénycsíkként, hogy hová megy. A másikon az, hogy hol áll. Van, ahol a közterület nincs is megnevezve, csak annyi világít hosszú percekig: végállomás. Anyád. Kösz. Egy másikon kiírják, mennyi az idő most, és mindörökké van, ahol az a csoda is megtörténik, hogy megmondják, mikor indul majd a járat végállomásról: 8 perc vöröslik. Na jó, azalatt simán odaérek gyalog. Persze, van olyan is, amin jó, ha a féklámpa világít egyáltalán, attól nem is várok nagyon mást. Talán annyit még, hogy a fék is működjön, ha lehet. De a többin! ha megoldható lenne technikailag egy kis odafigyeléssel, milyen király lenne már, ha ezek egymást követően mind feltűnnének a belső fénysztrádán: honnan megy, hová, mikor indul, most menyi az idő. Álmodok szüntelen, a nyomor vagyok magam (tán csak a széle, innen legeljetek)

Kéne a bizonyosság

Csipkebokor-égetés helyett - ami amúgy többfelől is környezetrongálásnak minősülne manapság, vagyis csak büntetőcédulák mennének megsokszorozódva, nem buzgó imák (és a végén fizetni is kéne, szóval nem éri meg - tényleg jóindulatból mondom) - kérhetnénk-e bizonyosságképp néhány soha el nem mozdítható, masszív kőtömböt az égből az utcánkba az úttest közepére? Fekvő őrangyalokként, mintegy? Nagyon fontos lenne - teszem még hozzá sóhajtva - és mielőbb. Hálás köszönettel előre is. Ámen.

Azt tanácsolom, cselekedjen mindenki belátása szerint

"A hiánypótlási határidő kérelemre, indokolt esetben, legfeljebb a kérelemben megjelölt időtartamig meghosszabítható. A kérelmező a hiánypótlás teljesítésekor kérelmezheti, hogy a bíróság ismételt hiánypótlásra hívja fel, ha a hiánypótlás teljesítésekor a kérelem, vagy annak melléklete olyan - az eredeti kérelemben nem szereplő - hiányosságban szenved, amely alapján hiánypótlási felhívás kibocsátásának lenne helye. Ismételt hiánypótlás csak kifejezett kérelemre bocsátható ki.

Ha a hiánypótlási határidőt elmulasztották, vagy a hiánypótlást hiányosan vagy hibásan terjesztették elő, a bíróság a kérelmet végzéssel elutasítja, illetve hiányos tartalma szerint bírálja el."

A macskakiállítás névtelen nyulai

szenvedik el mindazt a simogatásmennyiséget is, amelyet a látogatók a kiállított macskáknak visznek szánnak, de mivel azok érinthetetlenek, másokon kell levezetniük.

V.: ezek nagyon cukik... minden macskát vigyünk haza!
én: oké