A sajtosdoboz árnyékában

A hűtőnkben van egy külön doboz, amiben a sajtokat gyűjtjük tartjuk. Kibontatlanul vagy csomagolóanyagukkal együtt, szóval ne valami steril dobozra gondoljatok csupasz sajtokkal. Bár én át szoktam csomagolni a kibontott sajtokat zsírpapírba, a nejlonos sajtokat utálom - viszont abban árulják őket. Ha már az utálatnál tartunk: a hűtőnket is utálom. Amikor elromlott a régi, gyorsan kellett venni egyet, egy nagyot, minél nagyobbat. Ez még valamikor abban az időszakban volt, amikor a gyerekek egész kicsik voltak. Nem vittük őket vásárolni szinte soha, általában az egyikünk vásárolt, a másik pesztrált - jó is volt így, A. utál vásárolni, én meg többnyire pont eléggé kivoltam már a gyerekektől ahhoz, hogy nagyjából bárhová szívesen elszöktem néhány órára, vásárolni meg pláne. De a hűtő kétemberes dolog, úgyhogy a gyerekeket otthon hagytuk valakivel és bevetettük magunkat az elektromosságboltokba. Szörnyű volt - én az ilyen kizárólag elektromos cuccokat tartó boltokat tíz percen belül szoktam annyira unni, hogy sikítani tudnék - de nem szoktam sikítani, mert félek, hogy ezt A. nem viselné jól. Szóval, szálltunk virágról virágra mentünk boltról boltra, egyik kurvaunalomból estem a másikba - és hűtő nem volt. Kábé két szempontnak kellett volna megfelelnie: legyen nagy ÉS a mélyhűtő része alatta legyen. Na, épp abban az évben ilyen hűtőt nem tartottak a boltok, ami nagy volt, az garantáltan kalapként viselte a mélyhűtőt, amelyiké alul volt, ott a hűtőszekrény rész volt túl apró, ráadásul a többség vállalhatatlan belső dizájnnal megverve, úgy mint kivehetetlen palacktartó rekeszek sokasága - de mi nemigen tartunk 10-12 rekeszt, viszont lábasokat tartanánk. Szóval, végül megvettünk egy gnómot, nagy ugyan, de különösen kívülről az, a fejét hordja a mélyhűtőjét és átlátszatlan üvegpolcok vannak benne, amitől soha, de soha nem látszik, hogy az alsóbb bolcokon hátra begyűrve (nem én gyűröm be!) mi minden rejtezik és rohad. Utálom. Na, mindegy is, mert a sajtosdobozról akartam írni (bár már nem emlékszem, miért). A sajtosdoboz a papusé volt. Nem tudjuk, ki az a papus. Vagyis tudjuk, persze, Marinka nevelőapja, vagyis nem, mert Marinka már legalább negyven volt, mire papus elvette mamókát, és addigra Marinka már nem szorult nevelésre, de legalábbis esélytelen volt rá, viszont mivel kettejüknek összesen nem volt több gyerekük a negyvenes Marinkánál, mégis papusnak nevezték, szóval papus egyszerűen mamóka új férje volt (míg meg nem haltak aztán mindketten, általunk ismeretlen sorrendben), mamóka pedig Marinka anyukája, egyébként rettenetes boszorkány hírében állt, míg élt. Sosem láttuk egyiküket sem, csak a hírük jutott el hozzánk, meg egyszer a dobozuk. Az azóta is nálunk dekkol, noha a hír már megkopott. Marinka pedig - hogy visszatérjek a személyekre egy kis időre -  A. egyik rokonának a felesége volt és egyszer süteményt hozott a dobozban A. anyukájához, aki ebbe a dobozba csomagolt nekünk aztán egy másik süteményt valamikor később, aztán én felfedeztem, hogy a zöld tetejű joghurtosdoboz kompatibilis a hűtőszörnyetegünkkel, amennyiben a hűtő mélységével megegyező hossza van, így aztán elkezdtem benne sajtokat tartani, hogy azok ne kallódjanak itt-ott a hűtőben (hozzáteszem, hogy míg a hűtőben elsősorban én, esetlegesen pedig még A. nyúlkált és mások nem, addig a hűtőben kiszámítható viszonyok uralkodtak). Aztán egyszer Marinka szólt, hogy kell vissza a doboz a papusnak, de először azt sem tudtuk, milyen dobozról beszél, aztán már tudtam, de nem adtam a sajtosdobozunkat, mert úgy gondoltam, hogy olyan hosszú idő telt már el, hogy jogosan idegeníthetem el. Azóta pedig már a kutya sem emlékszik rá, hogy honnan jött hozzánk a sajtosdoboz. Én azért szeretem, mert sok sajtot bele tudok gyömöszölni (fedő nélkül használom) és elég egyértelmű hely ahhoz, hogy utalni lehessen rá (mármint hogy hová tegyenek vagy honnan vegyenek elő dolgokat a gyerekek, pld. a sajtosdobozból hozd ide, a sajtosdoboz mellé tettem, a sajtosdoboz mögé csúszhatott, etc.) Azt hiszem, igazából csak azt akartam megkérdezni, hogy ugye, nem a feneketlen pazarló luxushajhászás az, ha én szeretnék még egy hűtőt? Mert azt szeretnék. Hogy legyen egy, amiben a nyersanyagokat tároljuk, egy másikban pedig az elkészített ételeket meg a feldolgozás nélkül, azonnal fogyaszthatóakat. És elférne a dinnye és a sör is békében, egymás mellett. És nem kéne minden polcot átláthatatlanul megpakolni minden nagyobb vásárlás után, és nem kéne folyton logisztikázni, hogy mi bír ki néhány napot hűtés nélkül is. És akkor nem rohadnának ránk kaják amiatt, hogy valaki az alsóbb polcok hátsó traktusába taszigálja őket, mert átlátható lenne a rendszer. Átláthatóságot szeretnék a hűtőnkben és azon kívül is. Olyan nagy kívánság?

ha konyha van, minden van

jól van, hát ez nyilvánvaló marhaság - le van fagyva az agyam, ez a helyzet. elfáradtam az elmúlt évtől (tudom, nincs semminek sem az évfordulója, sem január, meg elseje, de még csak hétfő sem, ami ezt a kijelentést éppen most indokolná), és igazán nem is tudom, mitől és hogyan tudnám mentálisan kipihenni magam. különös tekintettel arra, hogy minden ugyanúgy fog folytatódni, vagy ha másképp is, de nem kevésbé agyzsibbasztóan. az van, hogy én nem bírom a halált, egyszerűen kikészít. nyilván majd a sajátom is, de a halál,  a halál potenciális és fenyegető közelsége, sőt, egyszerűen a nem élőlény dolgok elvesztésének a tudata is teljesen leamortizál. mondjuk például a munkahelyem kényszerű, bár már nagyon is időszerű és tovább már nem odázható otthagyása is - bár az, míg volt is, gyilkos volt, emlékezhettek rá. na jó,  nektek nem muszáj, de én emlékszem. úgy tűnik, nem múló múló-idő allergiám van, és nagyon szenvedek.

szóval, csak azt akartam mondani, hogy egy jó minőségű (olasz vagy házi gyúrt) főtt tészta friss vajjal és rengeteg apróra vágott petrezselyemmel, pici sóval összekeverve mennyei eledel. 

ezen kívül csináltam kovászos uborkát és káposztát is, amiből lucskos káposzta lesz (ami a béna neve ellenére az egyik legfinomabb nyári eledel)

és töltött padlizsánt is csináltam.

Tudtok jó magyarázatot?*

Amivel megindokolható, hogy vajon miért lehet racionális döntés egy magyar szuper (vagy hiper?)marketben augusztus közepén lengyel paradicsomot** árulni?

* mármint azon kívül, hogy Polak, Węgier, dwa bratanki

** azt legalább értem, mitől sokkal drágább