Milyen szép női név lehetne - ehelyett inkább egy kalamajkagombolyag - ez épp jellemző rá.
A munkahelyemen kapunk ruhapénzt - ez jó. Azért kapjuk, mert a béka segge alatti kevés a fizetésünk - ez nem jó. A ruhapénzt idén augusztus végén kaptuk tavasz helyett - ez akár jó is lehetett volna, ha nem a kurva covid az oka meg a karanténélet. Mert nyáron ruhát venni - az jó. Elég sok pénzt kapunk - ez is jó. Két hét alatt kell elkölteni, csak készpénzes számlát fogadnak el - ez nem jó. De a legkevésbé az jó, hogy megmondják azt is, hogy mit vehetek és miből maximum mennyit lehet - ez nagyon nem jó. Mert a nyári leárazáson vettem magamnak nyolc pólót, meg pólóvert, meg cipőt, meg még egy pulóvert, meg nadrágot - ez jó. Csakhogy visszadobták a számláimat, hogy az adott pénzmennyiséget túlzottan sok darab ruhára költöttem el, így nem fogadják el, vegyek egy drága holmit három olcsó helyett - ez baromira nem jó. Mint ahogy az sem, hogy szandált, papucsot, fehérneműt vagy táskát egyáltalán nem vehetek - ezek pont kellenének. És csak női holmiról vihetek számlát, pedig Á.-nak is vettem volna cipőt. Lehetőleg kabátot kell vennem, de a blúz vagy a blézer is elfogadható. Csakhogy nekem épp nem kell egyik sem, meg már el is költöttem a ruhapénzemet. Viszont ha nem veszek egy nagy valamit minimum tizenháromezerért, akkor azt a tizenháromezret vissza kell fizetnem. Hétfőn van elszámolás, vita nincs. Így most szegény V.-t elzavartam, hogy holnap egy minimum tizenháromezres kabát nélkül haza ne merjen jönni. Remélem, árulnak már kabátot a boltok!