Farkastörvények uralkodnak

Vettünk szerdán este egy karton almalét, 12 vagy 16 dobozost. Ma estefelé megszomjaztam és úgy gondoltam, a nyári melegre való tekintettel most inkább nem főzök teát, hanem kibontunk egyet, elosztjuk (én hígítva iszom és arra próbálom rábeszélni a többieket is - de többnyire csak A.-t sikerül - így bőven elég (lenne) egy liter négyünknek egy alkalomra). Almalevek helyett azonban az üres kartondobozt találtam csak meg az előszobában (ahol kamra híján tartjuk az ilyesmit). Szomorú felháborodással vittem az üres dobozt A. elé: nézz ide! egyetlen egyet sem ittam belőle és már elfogyott! Mit csinálnak vele? Ebben fürdenek? De A. nem lepődött meg: igen, már tegnap is szerettem volna kibontani egyet, akkor sem volt, de szerencsére a söröm még nem fogy nélkülem -  mondta. Én pedig legközelebb veszek egy karton titkos almalét és a szekrényem aljában fogom tartani.

(csak mondom, hogy a házimunkából korántsem veszik ki ilyen arányban a részüket, sőt...)

A tudatos háziasszony naplójából

10.00
Elhatároztam, hogy tekintettel A. rohanvást közelgő születésnapjára a mai ebéd sült kacsamell lesz erdei gyümölcsszósszal és házi burgonyakrokettel. Szerencsére kacsamell már van itthon. Erdei gyümölcsért muszáj lesz kiszaladni elautózni a boltba. Addig is előkészítem a krokettet, vagyis megtisztítom és felteszem főni a krumplit. Imádok szakácskodni! Milyen kár, hogy nem sztárszakácsnő lettem!


11.00
A régi komposztdomb helyén, ahol általunk készített friss föld van (jó, jó, teli van barack- és szilvamaggal meg gyökerekkel, de amúgy értékes komposztföld) néhány gereblyével végzett kapavágást követően már el is vermeltem egy fél kilónyi, friss gyökerekkel átszőtt somogyi kifliburgonyát. Imádok kertészkedni! Milyen kár, hogy nem sztárkertész lettem!

12.00

Ez ilyen

A vonaton ül alsó középosztályos anyuka meg a körülbelül első osztályos kisfia. A kisfiú kezében valami játék van, amivel (úgy tűnik) nem boldogul egyedül. Anyuka segít:

Nézd meg: ez ilyen, ez ilyen, ez meg ilyen.... ezek nem illenek ide, mert ide csak az ilyenek illenek - nézd, ezek az ilyenek, az ilyen, meg az ilyen, meg még talán az ilyen is... vagyis várj csak! Ez most ilyen vagy nem ilyen? Tegyünk egymás mellé több ilyet és hasonlítsd össze őket! Hány ilyen van és hány ilyen? Na, ez milyen? Igen, ez ilyen! Nem, az nem ilyen, nézd, ez az ilyenekhez tartozik inkább. Az ilyeneket told az egyik oldalra, az ilyeneket meg a másikra! Ez ilyen, igen, ez is ilyen, ez is ilyen, de ez már nem ilyen, hanem ilyen! Ez akkor az ilyenekhez kerüljön! (etc)

Hát, szerintem az ilyen segítség nem segítség (bár nyilván legjobb tudása szerint)

Bírósági iratok

A bíróságon a nyilvános tárgyalás azt jelenti, bárki bemehet - mondjuk úgy, közönségnek. És a nyilvános wc is ugyanezt jelenti - mert vajon mi értelme lenne máskülönben, hogy a főfolyosóról nyílik épp a tárgyalókkal szemben, nincs előtere és az ajtó nem zárható? Nyilvános. Pedig én nagyon szerettem volna elrendelni zárt ülést - csak nem voltak meg hozzá az eszközeim. A táskámat és a kabátomat a csapba raktam (száraz volt) - a földön viszont hencidától - boncidáig folyt a sárga lé - mint a mesékben. Lábujjhegyen pipiskedve terpeszkedtem az ülőke fölé, szorosan az állam alá szorított zsebkendőcsomaggal. Nyolc napon túl is megmaradó lelki sérülést szenvedtem az izgalomtól, hogy egy fővárosi bíróságon így folynak a dolgok.


Később a folyosón:
más: Nem azért van ám ott az a konnektor, hogy a telefontöltőjét dugja bele!
én: hát akkor minek van itt?
más: például a porszívóknak meg a takarítógépeknek
én: sajnálom, én ilyesmit egyáltalán nem hordok magammal
más: mi? nem értem
én: nincs nálam más bedugható eszköz, csak ez a kis telefon

... és ennyiben maradtunk ő nem követelt rajtam többé takarítógépeket, én meg nem húztam ki a telefonomat

Odabent aztán már nem történt semmi vicces, gyomorszorító ott lenni a mások válóperén, akkor is, ha tudom, nem nagyon történhet jobb, mint hogy végre (majd egyszer, ha a bíróság úgy akarja) szétválasztják őket (csak addig is túl kell élni, de már évek óta(!) folyik csak a per - gyerekek nőnek és válnak nagykorúvá egyetlen fizetésből, ilyen-olyan baráti segítségekkel (mert állami nincsen), kicsik és nagyok mennek tönkre, eltűnnek örökre pénzek, tárgyak, lehetőségek, gyerekkorok, felnőttkorok) - józan ésszel nem érthető.

petrezselyem, orgona, pitypang

Vettem a zöld nyelű konyhai ollót és kimentem a kertbe petrezselymet szedni, mert azt olvastam az interneten, hogy ha megeszem öt marék petrezselymet, öt kilót fogyok tőle holnapra és az igencsak jól jönne. Le is szedtem szinte az összeset (nincs valami sok petrezselymünk, mert mióta itt lakunk a kertes házban az elmúltnyolcévben, azóta egyetlen tő (pontosan ez az egyetlen tő) petrezselyem volt hajlandó megtelepedni minálunk néhány hétnél hosszabb időre) - de az egyetlent meg nem akarom teljesen kiirtani, úgyhogy csak egy szűk marék jött össze - de már egy szűk kilócskának is örülni fogok, ha az ezúttal végre lefelé csúszik és nem felfelé. Aztán megláttam, hogy reggel óta komoly serdülésen esett át a sötétlila orgonánk (ő a szép), ezért hátramentem az orgonabokrokhoz, hogy  törjek belőle és behozzam (ez nem fogyaszt, ellenben - mint tegnap olvastam - lehet belőle szörpöt csinálni) és vázába tegyem (mert én nem zabálom fel a teljes kertet azonnal - igaz, néhány pitypangbimbót befaltam, már nem emlékszem, mire jó, de az utóbbi héten rászoktam - remélem, nem memóriajavításra ajánlották). De valahogy olyan ruganyos volt a szára a sötétlila orgonának, hogy képtelen voltam egy kézzel letörni, és csavargattam meg rángattam (holott nem szabad így bánni egy virággal) és azt kívántam, bárcsak lenne nálam egy metszőolló, vagy egy kés, de legalább egy sima konyhai olló - és ahogy ezt kívántam, kiderült, hogy pont ott van a másik kezemben (a leszedett petrezselyemmel együtt), és én pont azért bénázok félkézzel, és azért nem tudom használni a másikat, mert épp ollóval van teli. Akkor megörültem, vágtam a sötétlilákból három szálat és átsétáltam (az amúgy későbbi, így még csak bimbós) halvány szürkéslilákhoz (ők az illatosak) és szedtem abból is három szálat, aztán minden szerzeményemmel együtt visszajöttem, az orgonát vízbe tettem, a petrezselymet megettem és most várom a csodát (hogy eljöjjön hozzám mínusz kilók képében fehér lovon)

beszélgetünk az öreg szilvafáról

A.: ennek olyan ronda, csökött sárga virágai vannak csak
én: épp hogy ezek az autentikus, ősi, igazi szilvavirágok
A.: miért, szerinted 40 éve még nem találták fel a fanemesítést?
én: ez a fa már legalább 70-80 éves
A.: és akkor ez most micsoda? egy ősszilvafa?
én: nem, de ez még rendesen nemesített, valódi szilva, ami nem úgy nő, hogy felfújódik vízzel két nap alatt, ennek igazi, illatos muskotályos szilvája van!
A.: igen, nyolc méter magasban a darazsaknak
én: hát, lesben kell állni a fa alatt, amikor érik
A.: na jó, végül is jó, hogy még egyáltalán virágzik
én: én is szeretnék ilyen szép lenni legalább nyolcvan évesen... vagy száz
A.: azért ilyen magas ne legyél

Keresek egy nagyon jó módszert!

Sajnos nem csak úgy általában, mert csak úgy általában én is hihetetlenül hatékony módszereket ismerek - hanem egy konkrét probléma megoldására. Mégpedig:

Képzeljetek egy egy gyönyörű kis agyagedényt, egy csepp alakú tálkát. Belül fehér mázas, de kívül csupasz terrakotta. Eredetileg olajbogyó-kínálásra tervezték. Képzeljetek el  most a gyönyörű tálka mellé egy nagyon hülye nőt (martine), aki tőkehalmájat reggelizik (tudom, tudom, ízlések és pofonok - én szeretem), de nem ám csak úgy (bár úgy tenné!), hanem a konzervdobozból átönti a szép kis tálkába a tőkehalmájat olajostul (saját olajában - írja a címke - és ez az a saját olaj, ami csukamájolajként híresült el az irodalomban és ott a rettenetes gyerekkor egyik szimbólumává kövült - tudom, tudom, ízlések és pofonok - én azt is szeretem, bár nem szoktam megenni, csak a tőkehalmájat belőle). Megette tehát a hülye nő  a csukamájnak úgy a felét, majd letakarva a tálkát a hűtőbe tette, hogy majd később. Ez is eljött este - az olajat pedig kiöntötte a macskáknak (még hideg tél volt, hadd hízzanak), a tálkát pedig forró vízzel elmosta.

Aztán még tízszer. Aztán mosogatógépben. Aztán citromos vízzel. Aztán ecetessel. Aztán kiforralta. De a halbűz - és itt már jócskán nevezhetjük annak - a kis tálkából nemhogy el nem illant, de egyre makacsabb. Zárt helyen tárolni nem lehet immár, mert árasztja a bűzt. Egy édes, gyönyörű kis tálka! Használnám, nézném, csodálnám, tartanám (szekrényben) - de a bűz rettenetes!

Vegyészek előnyben - de bárkitől szívesen fogadok a címben is említett nagyon jó módszert a tálka szagtalanítására.

Színes körmökkel élni

Ha kizárjuk azt az esetet, amikor a színes köröm egy irtózatos csapás eredménye, akkor a színes köröm önmagában nem fájdalmas. Viszont olyan, mintha:
egy idegen nő (festett körmökkel) etetne engem almával
egy idegen nő simogatná A. vállát (onnan, ahol én állok)
egy idegen nő kapaszkodna (helyettem) a buszon
egy idegen nő verné a billentyűzetemet (és ír, amit akar)
és olyan is, mintha:
mindig húsvét lenne, színes cukortojásokkal
farsang lenne
rajzóra lenne
kiserkent volna a (piros*) vérem

És képzeljétek: a családom (a családom!!!! a szüleim, a tesóm, a sógornőm nem vette észre - most az mardos, hogy tényleg nem vették észre? vagy eddig nem tűnt fel nekik, hogy még sosem festettem ki a körmöm? és most azt hiszik, ez természetes?)

*mert már pirossal is tudok festeni

"Az évek alatt kialakult és egyre nő a szempillázók és szempillaviselők tábora"

(Beauty Forum, 2016/4, pg.: 52)

Valamint esküvő előtt az intimlézer használata is elvárt, de minimum kívánatos, mert "Tökéletesen rózsaszín, feszes intim területe csak a tiniknek van, hiszen az életkor előrehaladtával (a női hormonok szintjének csökkenésével) a kisajkak és a hüvelybemenet hámja veszít rugalmasságából. Sajnos elszíneződések is megjelenhetnek rajta, ami akár önbizalom-romboló hatású is lehet. Bár korábban sokaknak kellett a fenti feszélyező problémákkal együtt élniük, hisz nem létezett megfelelő megoldás - ma már azonban (...) Azért, hogy a menyasszonyok számára lehetővé váljon a tökéletes nászéjszaka, kérlek, javasold számukra, hogy keressék fel a (reklám lenne) elismert nőgyógyászait" (ui. pg. 57.)

Ne mondjátok, hogy nem tettem meg minden a boldogságotokért, ha már immár nyolc éve ingyenesen (és alkalmasint illetéktelenül) rendszeresen hozzájutok a szépségipar e jeles kiadványához Filotás Róbert Pálné álnéven. Gondolom, lenne mit tanulnotok nektek is...

kis teste hangtalan vacog

ha fűtetlen helyeken ücsörgök órákig, ez lesz
fűtetlen helyeken ücsörögtem órákig, ez lett

Ócska, kopott, régi, törött

autóját megveszem, hívjon bizalommal!

Ezt találtam a szép új, alighorzsolt autóm szélvédőjén ma dél körül. Az ócska, kopott, régi szívem azonnal darabokra törött - ezt meg hogy képzeli? Még tíz éves sincs!

(Amúgy egy olyan posztgrad képzésen töltöttem a délelőttöt - ha már vásárolni nem lehet vasárnaponként - aminek a végeztével egy olyan papír tulajdonosa leszek, amely arról fog szólni, hogy értek ahhoz, amivel amúgy már tíz éve napi szinten sűrűn foglalkozom. Nota bene: az előadónál körülbelül tízszer jobban értek a témához és nagyon szar volt hallgatni, amint konkrét marhaságokat mond - próbáltam finoman korrigálni, de elég nehéz úgy megtenni, hogy ne égessem szénné mindenki előtt (nem égettem szénné) - így maradtak... khm... tévedések... a leadott anyagban - mert annyira tolongott mindenki a szünetekben, hogy nem volt mód négyszemközt maradni a kislánnyal tanárnővel)

az utca embere

Azt álmodtam, hogy megállítottak egy mikrofonnal az utcán és azt kérdezték, mi a véleményem, én ezt meg válaszoltam: közveszélyes pszichopata hisztérikus követőkkel. Aztán felébredtem - és azt kell mondanom, nagyon elégedett vagyok az álmomban nyújtott teljesítményemmel, mert szerintem ez a sebtiben adott definíció ébren is teljesen megállja a helyét.