Film nem ajánló

Ha valaki (mint én) a rádióban hallható reklám alapján (mint én) késztetést érezne arra, hogy elvigye a lányát moziba (mint én), akkor A szépség és a szörnyeteg című szörnyetegséget csak legvégső esetben válasszátok (ne úgy, mint én) - mert egyszerűen nagyon rossz. Nem csak az a baj vele, hogy képileg tömény giccs és más semmi, hanem még azon belül is igénytelen. A szereplők is azok. Jaj, de nagyon rossz volt! Komolyan, annyira megdöbbentően szar volt, hogy elaludtam rajta többször is. V. azért azt mondta, tetszett neki - de nem szeretném, ha felnőttkorában azzal igazolná majd a pocsék ízlését, hogy én vittem ilyen mozikba. Na, tényleg ne nézzétek meg, komolyan mondom!

Inkább süssetek kókuszkockát, én most csináltam először és máris pont úgy néz ki, mint az igaziak - ráadásul pofon egyszerű, a "panírozást" pedig a gyerekekre hagytam (remélem, nem eszik meg közben, mert vendégségbe visszük) - már indulnánk is, ha nem itt írogatnék (mondja A.)

Á. évzárójáról nem szóltam semmit (pedig felolvasták, mint ilyen-olyan országos helyezettet és a bizonyítványában sincs túl sok négyes - nyilván a többi ötös és nem rosszabb) - viszont ilyen bizonyítványt, mint amilyen V. hozott, még Á.-tól sem láttunk soha: a kilenc tárgyból, amit tanulnak, hétből dicséretet kapott az ötöse mellé - kettőből nem (ami vicces, mert énekből is nagyon jó - bár nem tanul külön zenét, tesiből meg ugye karatéból gyűjti rendesen az aranyakat és ezüstöket országos versenyen is - hát, ha a többiből még jobb, én nem bánom)

Vásárlási tippek

Soha ne vegyetek meg olyan vécépapírt, aminek a csomagolásán egy teli pofával röhögő medve látható! A dolog ugyanis nem véletlen. Sem a medve, sem a röhögés.

Jelszavaink valának: haza és haladás

Hát, ezért volt olyan sokszor olyan könnyű meghekkelni ezt az országot. Máskor tessék bonyolultabb passwordöt választani és azt titokban tartani!

A reggeli kávé

Fel tudok kelni a reggeli kávém nélkül is - csak épp teljesen használhatatlan vagyok. Amúgy még kávéval is hosszan. Többnyire reggel hatkor kelek és az az első dolgom, hogy lemegyek a konyhába egy kávéért. Ma is így tettem. Teljes reggeli kómában bekészítettem a kávét, mint ahogy szoktam, feltettem a tűzhelyre, mint ahogy szoktam és elkezdtem olyan rutindolgokat csinálni, amik mennek agy nélkül is. Csináltam egy kakaót V.-nek, csináltam egy gabonakávét Á.-nak, kikészítettem a mi kis csészéinket, A.-nak cukorral, magamnak üresen, megetettem a macskát, kiteregettem a tegnap esti mosást, betettem egy új mosást, kipakoltam a mosogatógépet, bepakoltam a mosogatógépet, kivittem a szemetet, kivittem a komposztot - persze közben mindig rá-rápillantottam a kávára, hogy kijött-e már. És mivel mindig láttam, hogy még nem, folytattam más dolgokkal - letöröltem az asztalt, kiráztam a kertben a terítőt, megsimogattam a macskát, megöntöztem a bazsalikomot és a petrezselymet is - és a kávé még mindig nem jött ki. Ja, hogy én nem gyújtottam alá? Ezt az aprócska hibát mindezek elteltével vettem csak észre.

Ez történt a héten

Egy egészségtelenül kövér nő ollóval tette hordhatóvá saját maga számára a turkálóból származó, a számára optimálisnál kisebb méretű, trükkös szabású dizájnerruhát. A tervező még nem értesült a brutális tettről. Úgy tudjuk, a nő barbár tevékenysége nyomán további ruhadarabok is veszélybe kerülhetnek.

Egy mások által fiatalnak mondott férfi alkotói válságba keveredett, majd sárgadinnye szeletelés közben megvilágosodott, így visszament dolgozni korábban üresen hagyott szobájába. Az ürességtől kongó helyiség azonnal megtelt élettel, amint a sportos férfi újból felbukkant. Ha Önöknek is van hasonló tapasztalatuk, osszák meg velünk fészbuk oldalunkon!

Egy alsó tagozatot épphogy befejező budapesti illetőségű kislány rajztanfolyami oklevelet szerzett azzal, hogy megrajzolta egy híres ír színésznő portréját. Híreink szerint további alkotásokat is várhatunk az ifjú művésznőtől - aki nem mellesleg olyannyira nagy macskabarát, hogy délután együtt aludt a cicájával. Ennyi cukiság mindenkinek jár egy fárasztó munkanap után - Önnek is!

Egy kisgimnazista este levetette az edzésen viselt holmiját, majd másnap megdöbbenten tapasztalta, hogy azoknak nyoma veszett. Kezdetben szüleit, majd kiskorú testvérét gyanúsította a ruhák eltulajdonításával, de azok ez ellen a feltételezés ellen élénken tiltakoztak, így a fiú visszavonta gyanúját. Nevezett holmik lapzártánkig nem kerültek elő.

Egy idős vidéki hölgy - informátoraink szerint korábban budapesti illetőségű orvosnő - a nyár beálltára hivatkozva nyomatékosan felszólította gyermekeit, hogy a hétvégére tervezett cseresznyeszüretre és málnaérésre legyenek szívesek vidéki otthonában (cím a szerkesztőségben) megjelenni!Jelenleg úgy tűnik, a kétségbeesetten könyörgő anya sirámai meghallgatásra találnak.

Egy öregember úgy utazott el külföldre (korábbi eseteket is figyelembe véve a közeli Ausztriába, Németországba, a szabálykövetés hazájába,  esetleg a napfényes Itáliába), hogy arról nem értesítette a családját. Mint megtudtuk, nem először fordult elő ilyesmi a közelebbről meg nem nevezett családban.

Egy egyetemi tanár - nevét nem közölhetjük, mert nem vállalta a nyilvánosságot - kétségbeesetten hívta fel fiát, hogy legyen segítségére, mert részben érthetetlen módon becsukódtak az ablakok a pályázati pénzből finanszírozott laptopon, amin épp legújabb könyvén dolgozott, részben pedig - a sors kaján fintoraként - nem tudta kinyitni hálószobájának ablakát, amikor friss levegőre áhítozván elfordította rajta a kilincset. Úgy tudjuk, az a sajnálatos dolog történt, hogy a fia telefonon helybéli segítséghívást javasolt a kétségbeesett anyának. Felmerül bennünk a kérdés, vajon taníttassuk-e gyermekeinket?

Egy idős kutató hetek óta nem ad hírt magáról - családja vélekedése szerint egyszerűen vidéki otthonában tartózkodik. Vajon Önök is ilyen nyugodtan ülnének otthonaikban hasonló helyzetben? Kötve hisszük! Egy kis nyomozásra hívjuk hát Olvasóinkat! A keresett férfit különösen ősz szakálla különbözteti meg feleségétől.

További híreinkért keressék fel máskor is híroldalunkat!

Az angol és én/2.

Úgy látszik, eztán jön a neheze - beszélni már tudok szinte végtelen hosszan, és ha nem is mindig azt mondom, amit akarok, de legalább nagyon meglepő és szórakoztató vagyok.Mostantól viszont hallgatnom is kell különböző dolgokat (ez megy) és azokat megérteni (ez nem). Pozitív tapasztalatom az, hogy az angolban legfeljebb 100-150 féle szót lehet hallani - ez jó hír lenne, mert ennyit hamar megtanulok. A memóriám oké. A baj az, hogy ezeket minimum ötezerféleképp írják - és egymillió különféle dolgot jelentenek. A hallásommal lehet baj?

A nők a magyar munkaerőpiacon

25 éves kor alatt: nem kapsz munkát, mert túl fiatal vagy és tapasztalatlan
25-40 éves korig: nem kapsz munkát, mert
a) már van(nak) gyereke(i)d (és ki fog vigyázni rájuk, ha betegek lesznek és a szüleid még dolgoznak - mert olyan szerencsétlen vagy szerencsések, hogy nekik van munkájuk)
b) nincsen(ek) gyereke(i)d (és biztosan hamarosan szülni fogsz)
40 éves kor felett: nem kapsz munkát, mert túl öreg vagy és képezhetetlen (de közmunkára esetleg beosztanak árkot takarítani vagy sírt ásni - ha netán képezted magad, erre se számíts, mert nem jó az, ha a közmunkás képzettebb az idomárjánál)
65 éves kor felett: nem kapsz nyugdíjat, lásd be, hogy nem is érdemled meg, hiszen  ingyenélő voltál egész életedben 
100 éves kor felett: akár évenként is bekerülsz a tévéhíradóba valami politikussal, aki virágot nyújt át neked - hogy az ő pompás szociális érzékét lássák a tévénézők

Az angol és én

Ma két és fél órán át beszéltem angolul. Persze egy olyan ember, aki tud is, mindezt jóval gyorsabban (és sokkal szabatosabban) is elmondta volna, de azért én így is végtelenül büszke vagyok magamra. Tudom, bármelyik ötödikes utánam csinálja - de az én viszonyom az angollal finoman szólva is very complex or difficult or hard or heavy or trying. Do not worry, the next time I write in Hungarian.

259 perc

Szerintetek normális? Ennyi ideig akarja mosni az új mosógép az átlagosan szennyezett műszálas cuccokat. El vagyok képedve. A legrövidebb programja 127 perces. El vagyok képedve! Akarom mondani, nagyon örülök az új mosógépnek és feltételek nélkül szeretem őt.

A sors vékony cérnácskája

V. a vállamon vette észre, nevettünk, és hagytam, hadd gyalogoljon rajtam kedvére a vicces pöttyös bogár. Amikor leszálltunk a buszról, még rajtam volt, aztán a boltban megfeledkeztem róla, azt hittem, már rég elrepült, de ahogy ismét az utcára értünk, hirtelen csiklandozni kezdte a valami a mellemet. Ő volt, a katicabogár. Odaadtam V.-nek, aki feltartotta az ujját, hogy a pöttyös királylány (mi lenne más?) másszon minél feljebb, reppenjen el - de a katica sokáig kérette és fújatta magát, míg végre elszállt, de akkor sem repült hosszan, még láttuk, hogy egy velünk szembe jövő fehér pólós fiú vállán landolt. Hogy én hányadik voltam neki aznap (vagy egész életében), nem tudom, mint ahogy azt sem, kikre szállt még rá. Egyáltalán, meddig él vajon egy katicabogár? És mi lesz velünk, akikre rászállt? Összeköt-e vajon sorsokat (nem kérdezve, hogy mi a sors és mi számít összekötésnek) az a semmiség, ha ugyanaz a katicabogár száll ránk?

Miért?

Ma nagyon földhözragadt vagyok. Vagy ma is. Vagy ma is, mint általában. Szóval, semmi szofisztika. Csak a kínzó miértek:

Miért kell egyszerre felbontani az összes létező sínt és holdbélivé tenni amúgy sem szép tájakat és ugyanakkor elterelni a trolikat és ugyanakkor olyan buszt járatni helyettük, amelyeknek teljesen mást írnak a tábláikra, mint ahová mennek?

Miért kellett nekem épp ebbe a bermuda sokszögbe íratni V.-t rajzolni? Miért?????

Miért van minden trolinak, ami mégis jár, olyan hangja, mintha éhező macskafalkát tartalmazna a motorjuk, és a hangokat közvetlenül azt követően közvetítenék az utasok számára, hogy a farkuk felől elkezdték ledarálni őket? (mármint a motorbéli macskákat - bár nincs kétségem afelől, hogy az utasok maguk sem hallatnának szebb hangokat, ha velük esne meg ilyesmi)

Miért nem vagyok én egy buja zöld kertben élő boldog macska (messze a troliktól és messze a trolloktól)? Kéjesen  hagynám magam simogatni, elfogadnám a felkínált csirkemájat, meginnám a tejet és a vizet is, nem hullatnám a fényes szőrömet, csak dorombolnék és hunyorogva néznék a napba, ha a nap felől hallanám csiporogni azokat a vidám kismadarakat, akikkel akár labdázhatnék is - de nem, a heverészés és önmagam mosdatása számomra ezerszer fontosabb lenne - ha egy buja zöld kertben élő boldog macska lennék.

Ízlések és pofonok

Vettem egy (viszonylag) drága szandált magamnak, olyan rovarpáncélos pántosat, kecseset, szoknyához valóan csinosat, bár lapos sarkút... még egy kis fémgombocska is díszíti. Örülök, hogy van végre szép szandálom, nyáron is megjelenhetek közepesen elegánsan, ha muszáj valahol.

Mutatom a sógornőmnek, aki azt mondja, pont valami ilyesmit szeretne:
Ó, nekem is kéne már egy ilyen kis egyszerű, csúnyácska, de azért kedvesen bumfordi játszótérre való szandál, amit anélkül lehet nyűni mindennap, hogy az ember sajnálná!

Hát, így.

Szencségtörés

Katonai tiszteletadással tartottak ma koszorúzási ünnepséget a bértanúk emlékére.

Az űrkorszak gyermeke

V.: hoztam nektek leveleket
mi: vasárnap?
V.: most dobta be a postás
mi: hm.... inkább a szomszéd lehetett... na, lássuk csak...
én: minisztérium... ezek meg mit akarnak?
A.: nekem meg egy telefonszámla
V.: minek kell a telefonszámla?
én: jó kérdés!
A.: hát, nem ingyen telefonálunk
V.: tudom, de hát nem akkor fizetünk, amikor feltöltjük?
A.: a tiéteket igen, de a miénk céges flotta
V.: jaaaa
én: és tudod, hogy mi az, hogy flotta?
V.: persze!
én: persze??? és mi?
V.: elmagyarázni nem tudom, de értem
én: és miből tudsz még flottát mondani?
V.: hát, például űrhajóból
én: izé... tényleg... nahát
(...)
V.: de miért most jön? ez a májusi, most meg már június van
én: hát, mire összeszámolják, kipostázzák, kihozzák...
V.: de miért nem emailben küldik?
A.: na, ja... miért is nem?