Ornitológus szakkört indítunk!

Az elmúlt hetekben olyan hangok hallatszanak esténként, sőt éjjelenként, amilyeneket ezidáig nem hallottunk.

Ismerjük, így kizártuk a macskák hangját mind párzás, mind verekedés közben,

ismerjük a szarkákat, ahogy cserregnek,

halljuk és ismerjük a gerlék búgását,

a fecskék csicsergését,

azt, ahogy a postás csenget,

a sünök csoszogását (és reméljük, jön majd másik süncsalád),

az egerek surranását a fűben... és cincogásukat, amint elkapja őket a macska,

megismerjük a kutyák hangját ugatás és vonítás közben is,

halljuk az ínak pattanását, ahogy a szöcskék ugranak,

a csigaszült meztelen és csigaházas csigákat, ahogy fel-alá rohangásznak a paprikatövek közt (derék paprikáink levél nélkül is virágoznak, bár azt hiszem, kicsit megkésve),

ismerjük annak a hangját, ahogy a katicabogarak lehunyják hosszú fekete szempillájukat,

egyszóval: ismerünk mindent kerten kívül és belül.


Hittük mi. Aztán jöttek az új hangok: kvíííííík, kvííííííík. Én meggyanúsítottam a szomszéd bácsit, hogy nyitott ablaknál horkol és sípol. Nem tudtunk megbizonyosodni sem arról, hogy igaz, sem arról, hogy nem, de a hangok arról jöttek. A. szerint madár.


És ma, amikor kimentem már sötétben paradicsomot öntözni, megláttam a szomszéd antennáján ülni két baglyot. Kvííííík, kvíííííík. Meresztgették rám a kerek szemüket, aztán az egyik lomhán szétnyitotta a szárnyait és elszállt. A másik udvariasan megvárta, míg lelkendezve kihívom A.-t, sípolt néhányat, hogy biztosak lehessünk a dolgunkban, aztán átszállt ő is az első után a másik szomszéd diófájára.


A. azt mondta, hogy ő megmondta. Elvárható, ő járt biológiatagozatra. Mondjuk én, aki nem jártam biológiatagozatra, simán megismerem az ehető, gyógyító, szagolható, nézhető itthon honos növények jó részét, még azelőtt, hogy valaki bezacskózta és feliratozta és/vagy megfőzte volna őket, így téve felismerhetővé a biológiatagozatosok számára...

Kamaszodom

Szerencsére még nem a gyerekeim, csak én. Visszaemlékezve a múltkori kamaszkoromra, lesz elég bajunk így is. Hogy milyen jelei vannak? Nőtt egy pattanás az államon. Én meg szépen elpiszkáltam, ahogy egészen biztosan nem kell.

A másik markáns jelzés: képtelen vagyok eltalálni, hogy kinek hogy kell köszönni. Bemegyek a boltba. Mondom, jó napot kívánok. Szia! Mit kérsz? jön a válasz. Megyek a következőbe. Jó napot kívánok! Mire a boltos: Helló! segíthetek? Köszi, nem. A következő boltnál elhatározom, hogy nem lepődöm meg. Jó napot kívánok! ez a standard dumám. Csókolom, mit tetszik keresni? kérdezi az eladó. Elhatározás ide vagy oda, hanyatt vágódom meglepődöm mégis. Nem túl öreg, de azért láthatóan nem ovis már. Megyek haza. Az utcán szembebiciklizik valaki egy kislánnyal. Az arcmemóriám nem létezik még fejlesztésre szorul, de itt szép szokás köszönni az utcán boldognak - boldogtalannak, és hát nyilván erre laknak, vagy oviból, vagy iskolából ismerhetném is akár őket, ha nem lennék akadályoztatva a képfelismerésben. A gyerekesek ismeretlenül is tegezik egymást. Köszön a kislány: szia! A kíséretében lévő pasi nálam fiatalabb. Mondom, sziasztok! Jó napot kívánok! mondja a kislány apukája? vagy a bátyja? Hazaérek. Csókolom! üvölt át a négyéves szomszéd kislány, aki úgy tanult meg beszélni, hogy tegeződtünk.

A mai nap örömeként A. még tegez, az én sziámra sziával válaszol. Cserébe én is felismerem arcról.

Ki mit csinál?

M. és B. (az unokatesók) harcolnak és üdvrivalognak.

V. körözöttet, mert ő a nagymama legfőbb segítsége.

Á. alszik, mert csúnyán belázasodott. Amikor felébred, honvágya van: az otthona hiányzik neki meg az ágya. Tényleg beteg lehet, mert hajlandó telefonon kommunikálni velem, pedig utálja. (Én nem hiányzom? Nem, mami, mert veled épp most beszélek.) Kittenberger Kálmán afrikai vadászkalandjait olvassa, tetszene neki, ha nem lőnék le benne folyton az oroszlánokat. Én megígérem, hogy majd viszek neki mást.  Gerald Durell könyvekre gondolok, azokban nem öldökölnek.

A nagymama lázat csillapít és azon szorong, hogy nincs orvos a közelben - és egy percre sem nyugtatja meg, hogy minket megnyugtat, hogy ő viszont orvos.

Én kikeresem a balatoni éjszakai orvosi ügyelet számát a neten, hogy telefonon elmondhassam, és ezzel megnyugtassam anyukámat. Taktikai okokból nem árulom el neki, hogy őbenne jobban bízom, mint az ügyeletben. Lázat mérek. Csepegtetek a fülembe, felöltöm az éjszakai jelmezemet. Napközben sajnos kénytelen vagyok behódolni a közízlésnek és nyári ruhában nyomom, füles sapka nélkül.

A. nem iszik sört, mert megígértük, hogy az éjszaka bármely pillanatában hívjon is anyukám, mi két óra múlva ott leszünk, hogy konstatáljuk, nincs semmi gáz.

Azt még elárulom...

... hogyan rúgok ki a hámból, ha nincsenek itthon a gyerekek és dacolva évszakkal, közízléssel és szokásokkal, miben alszom ma: trikó, vastag pizsama felső, vastag pizsamanadrág és egy kapucnis pulóver, fülvédős sísapka, kötött zokni. Egy elektromos melegítőpárnára fogom tenni a fejem, bepaplanozok (by Á. és V.) - csak még megiszom a forró teámat. És még mindig fázom.

4!

Az fogadott ma hazaértemkor, hogy már néééégyen olvasnak a nagyszobában :) Jó nem üres szobába hazajönni - más jó ma nemigen történt, vagy vattával a fülemben nem hallottam - de ennek örülök!

Telefonálunk (többek közt)

Ma lehetőségem lett volna, hogy egy heti távollét után viszontlássam Á.-t, aki az elmúlt héten nélkülünk nyaralt. Nem éltem a lehetőséggel, helyette lázat, hajfájást és ha mindez nem lenne elég, fülfájást rajzoltam magamnak. Nagyon élethűre sikerültek!

Így nem kísértem el A.-t és V.-t, akik Á. elé mentek félútra, hogy onnan Szibériába a Balatonra utazzanak tovább, ahol a gyerekek a következő egy hetet töltik az unokatestvéreik és a nagymamájuk társaságában. Gondolom, jókat fakutyáznak a befagyott tavon, sítúrákat tesznek a közeli hegyeken és néha betérnek forró teára a jégpályák mellé.

Csomagolni V. csomagolt egyedül mindkettejüknek, mert nekem arra kellett vigyáznom, hogy ne essen le a fél fejem. Nem esett, ott fáj most is, ahol tegnap.

V. viszont tökéletesen csomagolt: listát írt kék színes ceruzával, amelyen felsorolta az elviendő ruhadarabokat és hozzájuk társította azt a mennyiségjelző számot, amennyi kell belőle. És nem hagyott ki semmit! Vagy amit kihagyott, azt én is itthon felejtettem volna. Nagyon elégedett vagyok a ténnyel, hogy minden tekintetben sokkal tökéletesebb lányom van, mint amilyen én valaha is voltam, vagyok, leszek - pláne így leszállóágamban.

Mivel Á. már múlt vasárnap óta hiányzott, alig vártam, hogy A.-ék kifizessék érte a váltságdíjat megköszönjék a kedves ismerős családnak, hogy elhozták félútig, elvigyék a balatoni házikóba és végre beszélhessek vele.

Végre odaértek. Végre telefonközelben volt. Végre beszélhettem vele. Nincs kétségem afelől Nem vagyok biztos abban, hogy ő is alig várta már az alkalmat!

Amit én kérdeztem, és amit ő válaszolt, kronológiai sorrendben:

én: jól vagy, Á.?

Á.: Szia, mami! szomjas vagyok, elmegyek inni, jó?

én: Milyen volt? hogy érezted magad?

Á.: ittam. apáék hoztak egy jó botot nekem, most azzal harcolunk.

én: Jóban voltál a többi gyerekkel?

Á.: Persze, volt IPad-juk, nagyon jó játékokkal. Ideadták, jókat játszottam.

én: Nem fáztál?

Á.: fociztunk is, várj csak... a Csekő Gergő volt a bal hátvéd, Inkei Dini a kapus, a Marciék apukája nagyon jó passzokjat adott, volt egy lány is, olyan 12 éves lehetett.... nem, inkább 13, az jól cselezett, de lassú volt nagyon, amilyen cseleket kieszelt, azokat könnyű volt már a csel előtt hatástalanítani.. és ott volt még a Kovács Peti, a Kiss iván, a Péteri Pál, a Halas  Szilárd, a másik csapatban, meg várj.... a Kemény Frici...

én: Á.! én nem ismerem egyiküket sem, nem baj, ha nem mondod el név szerint a csapatokat...

Á.: és a Hosszú Vince, a Balkai Máté, az már 17 éves is elmúlt, de lehet, hogy még csak 16, dagi és alacsony, amikor gólt akart rúgni, jól célzott, csakhogy a kapos is jól védett, nem sikerült neki...

én: hát, ezek szerint akkor jól érezted magad... szívesen mennél máskor is? Hiányoztunk?

 Á.: egy kis baj történt a szemüvegemmel, az most ilyen ferdén áll, meg ha nem tartom eléggé felfelé az arcomat, akkor leesik..

én: apának mutattad?

Á.: nem, az nem jutott eszembe. Képzeld, hogy amikor gólpasszt adtam a Tominak...

é.: Á!!!! mutasd meg apának a szemüveget, még mielőtt hazaindul, hogy igazítsa meg, vagy hozza haza, te meg vedd fel a pótszemüvegedet!

Á.: jó, csak még befejezem, hogy...

én: azonnal mutasd meg apának a szemüvegedet!!!!!

Á.: apa! a mami azt mondja, azonnal javítsd meg a szemüvegemet!

én: nem azt mondtam!!!!!! hahóóóóóóó!!!!!!! hahóóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!! Sálat, kesztyűt, jegesmedvebőrt vegyetek!!!!! Fűtsetek be a kemencébe!!!!!

.... aztán még egy darabig hallom, amint vívnak, meg keresi a pótszemüveget, meg iszik... aztán A. megtalálhatja valamelyik fotelben a telefonját és kinyomja.

Én meg bánatomban bazsalikomos cukkinit sütök, de nem lesz jobb tőle semmi.