a nagykorúságot - dohogtam V.-nek, amikor este tíz után libegett haza. Persze, megértődött. Persze én is. És így megy ez minden áldott nap, ilyen áldatlan állapotokkal. Nem tudom, a kamaszlányoknál van-e kiszámíthatatlanabb lény a földön.... talán a kamaszok középkorú anyái, azok is durvák. De van rá okuk.
A lábam meg fáj tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig sok kenőcs lefolyt már a lábszáramon tegnap óta.
Nincs. Elvileg 1-2 év, és normalizálódik minden. Ha pedig covidisten úgy rendezi, hogy 9 hónapig ne tudjatok találkozni sem, akkor egyenesen idealizálódik a kapcsolat (emléke) mindkét félben, és a fiatal felnőtt repesve várja, hogy egy hétre meglátogasd, sőt, ő maga kéri, toldjatok még hozzá, amennyi napot csak lehet. És már a búcsúzásnál azt tervezgeti, mikor jössz hozzá legközelebb.
VálaszTörlésBoci
vannak pillanatok, amikor kívánom a 9 hónapot - de aztán nem tudom, mennyit sírnék, hogy nem látom a kisbabámat :D :D :D
Törlés