(remélem, olvasnak az illetékesek)
Régi (fiatalkori!) dühöm és értetlenségem, hogy a szabadság napjaihnak a száma a Munka törvénykönyve alapján az életkor növekedésével járó pótszabadság mértéke csak a 45. életévig és maximum 10 napra növekszik, holott a nyugdíjkorhatár egyre messzebb került a 45. évtől (anyukám korosztálya például még 55 évesen ment nyugdíjba, én pedig a legjobb esetben is 65 évesen fogok), ráadásul az ember a 45. életévén túl elkezd fáradni, különösen, ha nő és ha úgynevezett szendvics-szerepbe kerül (még eltartandó gyerekek, már segítendő szülők) - különösen segítendő, testileg és szellemileg is tropára ment szülők.
Idén csak a szüleim ellátására, ügyeinek intézésére már 10 napot vettem ki - és hol van még az év vége? És mennyivel több napot használtam már el úgy, hogy éjjel vagy hétvégén dolgoztam le a hétköznap elsikkasztott napokat? Az a szerencsém, hogy Foncsika a maximálison túl is messzemenőkig megértő. De nem áltatom magam azzal, hogy nem megy a szüleim ápolgatása a munkám rovására. Így aztán (nyilván) esélyem sincs olyan munkára, ami többet hozhatna a konyhára. Szerencse, hogy amúgy legalább érdekes. És sokat lehet lógni.
A másik - teljesen friss, mai - ötletem, hogy az idős szülők ellátására is kellene külön pótnapokat adni, mint a gyerekekre. Pénteken például fogászatra és fogtechnikushoz is kell vinnem anyukámat. Nem egész napos program, de a nap közepén van. Örülök, hoigy valaki egyáltalán vállalta. Hopp, plusz egy nap szabadság már ugrott is. Meg még kettő, hogy a közel egy éve nem látott testvérét meglátogathassa (nem, a nagynéném sem utazásképes, mert van egy öreg és maximum néhány órára magára hagyható férje) és együtt tölthessenek két napot (de muszáj ott lenni anyukámmal, mert a nagynéném nem tudhatja előre, mikor kell mentőbe ugrani és kórházba menni a férjével, anyukám pedig nem hagyható magára egy idegen helyen) - szóval, megyek én is. Ne mondjátok, hogy legalább pihenek én is egy kicsit a Balatonnál, mert vha pihenni mennék, anyukámat garantáltan nem vinném magammal.
Majd írok anyukámról is többet - de most is dolgozom, csak épp várakozok.
Én már annak is örülnék ha a munka törvénykönyve által biztosított napokat kivehetném, úgy hogy valóban nem is dolgozom (azaz nem csak kiírom hogy a HR szabály be legyen tartva). + a hétvégéket. De 2001 óta nem volt olyan munkahelyem ahol ez lehetséges volt. Igaz, voltam munkanélküli. De lassan úgy érzem megint be kell iktatni egy munkanélküliséget hogy a házat (és magamat) rendbe szedjem. Csak hát ez egyre kockázatosabb, főleg 50 felé.
VálaszTörlésÉn nem szeretném Kínához mérni magam, szóval én nem örülnék annak, ha örülnöm kéne, hogy élhetek a jogaimmal - én annak örülnék, ha az természetes lenne és a jogaim organikusan fejlődnének a gazdasági/társadalmi változásokkal.
TörlésIgen egyetértek, de sajnos úgy látom Kína felé haladunk. Én egyébként amerikai cégnek dolgozom (mármint magyar munkáltatónak de amerikai a megbízó) és nincs igazán szabad hétvége mert egyszerűen nem fér bele a hét 5 napjába a munka mennyisége. Én rettenetesen visszasírom a 90-es éveket.
Törlés