* mármint rengeteg könyvet veszek, már-már nap mint nap, és rengeteg könyvet nem olvasok el, szintén nap mint nap. Van bennem szomorúság is miatta és szégyen is (hát milyen ember az, aki nem olvas? sznob gimnazista koromban egyenesen azt képzeltem, hogy aki nem olvas mindennap verset (és nyilván mellette minden mást), az nem is igazi ember) - hát, volt miből engednem - és biztosan még van is.
Szóval vettem két könyvet a nyolcvanas évek közepéről, két Károlyi Amy kötetet. Egyik sincs (sem volt) meg a szüleim könyvespolcán, pedig évszám alapján akár meg is lehetett volna - de anyukám talán kevésbé érdeklődött a kortárs irodalom iránt? - bár jócskán vannak (a 20. század második feléből) is kortársak a polcain, több a filozófia vagy a természettudományos könyv. Apám pedig (látszólag legalábbis) nagy irodalomkedvelő volt, teli friss kortársirodalommal (mármint szintén a 20. század második feléből), és természetesen az ÉS megjelent összes számával (utóbbiak halmokban, dobozokban) - de Károlyi Amyjuk nem volt. Apámnak már csak azért sem, mert úgy vélte, hogy női írók, költők nem léteznek. Amikor egyszer kamaszként rámutattam (nevekkel), hogy de, akkor egy legyintéssel elintézte, hogy ja, azok nem igaziak. Igazából azok nem írók. Így történhetett meg az is, hogy Csokonai Lili Tizenhét hattyúk című könyve csak anyukámnak volt/van meg, mert mire kiderült a nagy rejtély, hogy honnan? honnan jön ez a lány?, addigra a boltokból elfogytak a kötetek és apám (vélt vagy valós?) Esterházy-rajongása kötetekben mérve szégyenszemre hiányos maradt. Utóbb úgy magyarázta, hogy annyira jól sikerült az Esterházy trükk, hogy sikerült egy valódi női módon értékelhetetelen könyvet írnia. Nagy nyelvi bravúr (Esterházytól), de irodalmilag értéktelen (mint bármi, amit nő ír). Mondhatnám, hogy így nem híres lettem író vagy költő - és a fent idézett mondat tényleg masszívan benne volt mindig abban, hogy mertem-e, és ha igen, milyen gyakran és milyen közönség számára megmutatni az írásaimat. Az végül sosem derült ki, vihettem volna-e többre annál (ezen a téren is), mint ahová vittem.
Minden esetre most van két Károlyi Amy kötetem, úgy gondoltam, ha Weöres Sándornak jó volt feleségnek, nekem is jó lesz olvasni. És íme:
"Természetesen a lélek nem függetlena külső történésektől, hegyomlás eltemetheti, tengerrengés elsodorhatja. De aztán az ember számba veszi veszteségeit, amelyek egyben nyereségek is, és a korallok türelmével újra felépíti magát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése