Film

Látom magam szétfőtt hússal összeesni az utcán. Kemény két hétben vagyok, szervezni és tervezni kéne, de csak a Downton Abbey-ig jutok. Csütörtökön anyukámat viszem egésznapos teljes kivizsgálásra. Lesz vagy negyven fok, én már ma is majdnem meghaltam. Szabadságon akarok lenni és egy langyos tóban vagy folyóban lengedezni naphosszat a víz tetején. Nem mondom, meg, mi minden van ehelyett. Elkeserítő.

Nyár

Beültünk ma a kollégáimmal enni-inni, de főleg beszélgetni. Nekem többek közt ők jelentik a békeidőt. Hálás vagyok a sorosnak (és magamnak is) ezért a munkáért és ezekért a kollégákért. Hazafelé akartam szedni búzát és búzavirágot - egy csokor búzát szedtem, de a virágok olyan rövid szárúak voltak, hogy nem volt értelme letépni őket.

Az otthoni kertészkedés növeli a boldogságot

- olvasom. De csak akkor, ha nem felejtesz el hetekig öntözni - teszem hozzá én.

Azt tudtátok, hogy a háború miatt nem lehet Balaton szeletet kapni? Vagy Oroszországban gyártják, vagy még valószínűbben Ukrajnában. V.-nek kerestem még az érettségihez, de több boltban sem volt. Az egyikben adták helyette ezt a magyarázatot.

Mellesleg kitűnő lettem - de vért izzadtam, vért pisiltem Nem azért, mert annyira nehéz vagy teljesíthetetlen lett volna a félév, az én szubjektív félévem volt csak nagyon nehezen teljesíthető. De megvan. Megvagyok. Megvagyunk. Kitűnök, kitűnünk.

Minden rendben

Kijöttek a rendőrök. Kedvesek voltak és rokonszenvesek. A néni a végrendeletében a néhány hónapja megismert férfire íratta a házát. Megteheti, nem? Dehogynem. Lehet, hogy kicsit gyanús, de ne akadjunk már fenn mindenen. A néni félt egyedül. A rossz emberektől. Ez meg itt jó, hát megszerették egymást. Jogilag rendben van. Az igaz szeretetet a jog nem szabályozza. Ne is! A néni ugyan nincs itt, de a férfi azt mondja, jól van és önként, dalolva íratta rá a házat. Nincs itt semmi néznivaló. Mintha anyja s édes egyszem fia volna. Mi meg nyertünk egy új szomszédot. Alig várom már, hogy reggel rágyújtson a hálószoba alatt. Imádok köhögve, tüsszögve a füstjére ébredni.

közbeszéd

Eddig a rendőrségtől hívott csak vissza valaki. Egy ismeretlen egy ismeretlent. És mit mondott? Hogy ez hetekbe telhet, mire kijön valaki, mert hiába hallom a rádióban (mondta ő, én nem hallgatok már rég rádiót), hogy elegen vagyunk (mármint ők, a rendőrök), most a vizes vébé miatt most mindenkit felvezényeltek Budapestre, úgyhogy az, hogy egy öregasszony eltűnik, az nem annyira prioritás. Mondja nekem, idegen az idegennek, pedig akár a TEK nős Pegazusa is lehetnék, vagy belsőellenőr, vagy bárki. És érti ő, hogy lehet ebből gond is (mármint a néniből, nem abból, hogy ő elmondja nekem, hogy a fél szürkeállomány már lelépett), hívjam fel a 112-t, akkor küldenek járőrt, mert az még van, hogy becsengessen a házba. Mondom, hogy hiába csenget, nincs ott senki. Ezért írtam hosszú és részletes levelet arról, hogy mi a gond. Többek közt az, hogy nincs meg a néni. Érti. És drukkol. Én meg csak telefonálgassak nyugodtan. Írtam egy másik címükre - nem telefonálgatok, mert dolgoznom kell.

Időgép

Hát, csak megépítették. Magyarország élen jár a visszalépésben, de semmi gond, van élet a küszöb alatt. Vagy valami, ami annak látszik. Fájni fáj.

Nem mind arany

Szóval a mini epilátoromról kiderült, hogy egy mini borotva - én viszont annál, hogy szőrök vannak az arcomon, már csak azt utálom jobban, hogy borostás vagyok. Nincs nagyon sok zavaró szőrszál, viszont apró pihék vannak - de ez a gép azokat a pici láthatatlan pihéket is levágta és most mind egyszrre serken. Na, ez fáj. És szúr, És lett egy csomó pattanásom. Nem monsdom, hogy soha semmire nem fogom használni a kis dögöt, de nem fogok naponta borotválkozni, az biztos. Rémes. Hogy bedőltem neki!

Ma több

helyen is bejelentettem, hogy furcsa dolgok történnek a szomszédunkban - például (ismét?) eltűnt a néni. Ha én is eltűnnék, a blogot rátok hagyom, olvassátok. Bejelentés helyett persze beadandót kellett volna írnom - na, azzal még igencsak el vagyok maradva. Szóval holnap drukkoljatok, hogy írjam meg és adjam le végre mindet, mert különben kimaradok az iskolából. Munkám persze, mint tenger, hiába vagyok tanulmányi szabadságon névleg, ténylegesen elég sokat dolgozom. Hogy miért? Mert vannak ügyek, amik nem állhatnak az én kétnapos szabadságom miatt. A hosszabb szabadságokra átadom őket a kollégáknak.

Vettem egy tál cseresznyét

gyönyörű és édes, mint a méz

és persze megvan angolból is a C1 - nem akarok előre enni a medve bőrére, de meglepődnék, ha nem lenne bent a választott szakon.

Szerszámosládám titkaiból

Vettem egy új eszközt és hasznosnak bizonyult. Nem azt állítom, hogy nagyon szőrös az arcom, inkább csak azt, hogy nagyon zavarnak a szám körül és az államon pihédző szőrszálak, pláne nyáron, amikor maszk nélkül kell járni izzadok, mint a ló. A dolgozataimmal sehogy sem haladok, de nehéz beismerni, hogy sok ez most nekem. Vén csataló vagyok, már csak aludni legelészni szeretnék, nem akarok több vérszagot szagolni vizsgát megugrani, ugráljanak inkább a csikók. Az én kiscsikóim igen szépen ugrálnak. Tegnap viszont egy kevésbé jófej kolléganőm úgy ült be a nagy teamre, hogy olyan borzalmas hangja volt, mint amikor egy rozsdás reszelőt húzogatnak egy fémfelületen - mára mindketten, akik mellette ültünk, torokfájással küzdünk. Mehetek maszkban az Epsom Derbyre ünnepélyes eredményhirdetésre. Nyiff és nyaff.