A kávérendelés* egyik nagy kérdése

Miért ikszelted be, hogy nem vagy robot?

* új, karácsonyra kapott nespresso gép, kedvezményes kapszulákkal

Mozi

A Netflix segítségével ma két filmet is láttunk A.-val (aki vigaszra és különös gondoskodásra szorul, mert ma megkapta a harmadik oltását, amitől elesetté és gyámoltalanná vált). Az első film rémes volt, bárgyú, idétlen - bár a leírás szerinti alap mondandójával egyetértek. A második film viszont nagyon tetszett, a helyszín a nyolcvanas évekbéli Nápoly - ez nekem már félig garancia arra, hogy tetszeni fog, de amúgy is tetszett. Ezzel a programmal el is ment a nap anélkül, hogy bármi más igazán fontos dologgal foglalkoztunk volna. Viszont valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy totál beálljon a nyakam (már reggel sem volt teljesen oké, de mostanra folyamatosan érzem, és hiába tekergetem, nem javul)

Karácsonyi ételeink

Szóval, 24-én rendeltünk  hidegtálat, ezt tavaly épp így csináltuk, finom volt.

25-én  Dragomán György Főzőskönyvéből készítettem el a finn tejszínes, kapros lazaclevest - kis változtatásokkal. Én viszonylag sok hagymát vágtam fel elég trehányul, nagy darabokra, megfuttattam vajon, míg üveges nem lett, tettem hozzá babérlevelet és szegfűszeget, karikáztam hozzá sárgarépát és aztán tettem hozzá a kockára vágott krumplit, felöntöttem vízzel, megfőztem. Tettem hozzá sózott biocitromot, elég sokat - a só nagy részét is ez adta. Kell még bele a tejszín,  azzal is felforraltam, és friss kapor híján jó fél zacskónyi szárított kaprot kevertem még hozzá. Legutoljára tettem hozzá a vékony szeletkékre vágott friss lazacot (de lehet fagyasztott is). Gyorsan megfő, egy-két perc elég. Ezután lehet további friss kaprot beleszórni.  Csodálatos, gyors téli fűszeres forró leves.

Volt még aznap sós citrommal sült lazac és sóval-borssal sült tonhalfilé, krumplipüré és párolt spenót - ezek szinte mind meg is vannak még a hűtőben, szóval, holnap muszáj lesz megenni.

26-án a szüleimmel együtt megettük a maradék leveseket (mármint a szüleimet nem ettük meg, hanem velük a leveseket), a lazacosat és a borscst is. Másodikként pedig sztifádó volt yorkshire pudinggal, aztán gesztenyepüré tejszínhábbal (ezt nálunk elvileg senki sem szereti, de mindenki megette és finom is volt - lehet, hogy már szeretjük?)

Ezt egyszer egy blogból mentettem le magamnak, de már nem tudom, honnan, szóval, idézőjelbe teszem és szólok, hogy nem az én szövegem:

"Marhahús sztifado módra (Μοσχαράκι στιφάδο)

A sztifádó tulajdonképpen a vadhús görög elkészítési módszere és vidékről vidékre változhat. A köztudatban a nyúlhúshoz kapcsolódik, azonban ma már korántsem készítik csak a  nyulat ilyen módon. A leggyakrabban készített változat az valóban nyúlhúsból készül, majd következik a marhahús, csirke, majd hús nélküli sztifádók, mint pl. a gomba és óriásbab, sztifádó módon való elkészítése. A sztifádó ugyanis nem receptet jelent, hanem jelzi az alapanyag, a hús, elkészítési módját.

Az igazi sztifádó nehezen emészthető, pikáns, fűszeres étel. Ha valóban a nagykönyvnek megfelelően akarjuk elkészíteni, akkor a húst egy nappal azelőtt pácoljuk. A páclében minden fűszer jelen lehet, melyek a sztifádóban szerepelnek: szerecsendió, fahéjdarabkák, szegfűbors, narancshéj, narancslé, vörösbor, babérlevél, rozmaring, ecet. A páclevet nem dobjuk el, miután a húst másnap olajon megfuttatjuk, a páclevet hozzáadjuk az ételhez.

Hozzávalók:

500 gr marhahús

2 apróra vágott vöröshagyma

1-2 kg mogyoró- vagy minél kisebb fejû hagyma

1 csésze olívaolaj

csipetnyi kömény

csipetnyi oregano

2 darabka fahéj

5-6 szegfűszeg

10 fekete bors

csipetnyi szurokfû (Thymari)

1,5 kiskanál durva só

5-6 kis savanyú uborka

1-2 leveseskanál mazsola

3 leveseskanál paradicsompaszta

1 paradicsomkonzerv turmixolva

3-4 cikk fokhagyma

2 karikára vágott sárgarépa

1/2 l vörösbor"

Én uborkát nem tettem bele és a gombát is kifelejtettem (ami ebben a receptben nem szerepel, de én szoktam hozzá adni), illetve vörösbor helyett egy kis vörösborecettel és marsalával főztem - de hát ki mit vásárol, azzal főz (vagy hogy van ez a közmondás). Mazsolát tövvet szoktam beletenni, teszek hozzá mézet is, meg egy kevés babérlevelet - gyöngyhagymát viszont szinte sosem, mert csak édesítőszereset találok, abból meg nem kérek - szóval, módosításokkal is nagyon finom.

Mi történt 23-án?

23-án reggel úgy ébredtem, hogy minden el van rendezve. Kezdett kikristályosodni valamiféle rend a házban, már alig kellett dolgoznom, elintéztem, hogy legyen itthon halászlé, legyen 24-ére hidegtál és legyen a szüleimnek ünnepi ebédje 24-ére és 26-ára is - mindezt anélkül, hogy nekem főznöm kelljen. A hetedik napon tehát elégedetten hátradőltem. Úgy terveztem, hogy kettő körül elmegyek az egyik ételért, amit a munkahelyemtől öt percre kell átvennem,  fél háromra a másikért, ez hazafelé útba esik, aztán útba ejtek még egy drogériát és egy másik boltot, de korán hazajövök, hajat mosok és egy hétig csak alszom indulhat az ünnep.

Ehhez képest a megadott címen nem volt ott a rendelt étel, sem az étterem, hanem egy gyártelep szerű zárványban autóztam fel és alá. Felhívtam végül őket, hogy hol a kilenc és feledik vágány bejárat. Hol vagyok? Mit látok? - kérdezték. Megmondtam. Jaaaa, mondta a telefon, ők igazából nem ott vannak, az csak a hivatalos címük, igazából két kerülettel és két órával odébb van az étterem (és az nekem hazafelé kurvára nem esik útba). Mit tehettem mást, odaautóztam. Egy nagyon gyártelepre. Aggasztóan nézett ki a környék, ismét eltévedtem - majd kiderült, hogy egy bádog- és ereszcsatornaüzlet portálja mögött működő nagyüzemi konyhán kell átvennem a rendelésemet. Szépen ki volt porciózva, becsomagolva - de azért valami kis kellemetlen gondolat befészkelte magát a fejembe. Olyan volt, mintha ez nem pont az lenne, mint amit akartam. Hazafelé útbaejtettem a már bevált halászlés éttermet, ott meglepetésemre utólag még lehetett rántott halat is venni (amit telefonon nem) - aztán már csak a két bolt volt hátra, egy siker - egy kudarc eredménnyel abszolváltam mindkettőt, de a korai hazaérésem már több, mint három órát csúszott.

Végül is hazaértem - gondoltam, megnézem és átcsomagolom valódi edényekbe a szüleim kétnapi ebédjét. (két személyre halászlé, sült kacsacomb, párolt káposzta, hagymás krumpli, rántott hal, töltött káposzta) - az ételeket kibontva azt láttam, hogy egyrészt totál gusztustalanná áztak a papírdobozok, az étel maximum iskolai menzaszintű, halászlét egyáltalán nem adtak, a rántott hal valami hekk - szóval, teljes K.O. és kétségbeesés, hogy én ezeket az ételeket garantáltan nem fogom feltálalni a szüleimnek karácsonyra - másrészt viszont valamit adnom kell nekik, valami tutira karácsonyit - de 24-én reggel már indulnom kell hozzájuk, ott leszek egész nap, aztán 26-án ismét - vagyis nincs sok idő főzésre. Meg annak a kitalállására sem, hogy mit főzzek, mert mindjárt zárnak a boltok. Szóval, 23-án este ismét nekiiindultam, hogy különleges, ünnepi fogásoknak megfelelő alapanyagokat vadásszak a jócskán letarolt boltokból, majd még azokból ételt készítsek. Este 10 után estem haza, négy szelet leárazott prémium-marhahússal és egy darab nyers lazaccal, két doboz shitake gombával, kenyér már nem volt sehol - de persze az amúgy sem szerepelt a menüben, azt csak simán elfelejtettük korábban. És még ott volt a nyakunkon a rendelt menzakaja, amit első felindulásomban kis híján a szemetesbe borítottam, de aztán győzött a józan eszem és feltettem a netre adományként.

Végül jól alakult minden, de éveket őszültem a hajfesték alatt.

A rendelt kajákat 24-én reggel elvitte valaki, még mielőtt elindultam volna. Én magammal vittem a halászlét és a rántott halat - megfosztva így ettől a családot, de mivel inkább csak Á. és én szeretjük, ez nem volt őrült veszteség. Vittem hozzá krumplit és csalamádét, illetve az addigra elkészült bejglikből*. Délután 4 után értem haza, addigra készen volt minden süti és a fa is bent volt a szobában (még fektetve, kötözve - de aztán mindent eklintéztek vele a többiek)

A 25-ét nem úsztam meg, legalább három órát töltöttem főzéssel - de megérte. (Rövidke) menüsor majd egy következőposztban lesz.

* idén minden süteményt a gyerekek** sütöttek nélkülem, V. bejgliket, linzerszíveket és meggyes kiflit, Á. pedig fahéjas kekszet.

** tisztában vagyok vele, hogy az életkoruk alapján már felnőttek, de én mindig gyerekekként fogok rájuk hivatkozni

Egy

könyvet elolvastam ma a karácsonyi könyvek közül, ezt. Könnyen és gyorsan olvasható regény, egy családról szól. Szerintem sok valóban aktuális szálon fut a meglehetősen hétköznapi sztorikat és karaktereket felvonultató cselekmény, én nagyszerűen tudtam közben gondolkodni saját életeinken, szóval, nekem bejött, örülök, hogy elolvastam (A. szerint persze teljesen érthetetlen hogy valaki mások életére kíváncsi, és azt végképp különösen abszurdnak tartja, hogy valaki kitalált mások életéről akarjon olvasni - de én sem osztozom az ő olvasmány-vonzalmaiban, amelyekben sokszor szerepelnek számok, hosszú képletek, meg az űr bolygókkal, és idegen anyagokkal)

Félelmeimről - karácsony ürügyén, de függetlenül attól

Hóban sem szeretek vezetni, de az ónos eső által tükörsima jéggé varázsolt világban való autózástól még annál is sokkal jobban tartok. 24-én már végigcsináltam, és holnap újra muszáj lesz útnak indulnom, akár fúj, akár esik, akár fagy, mert anyukám nem maradhat egész nap étlen, szomjan, gyógyszer nélkül, egyedül.

Korábban sosem értettem, hogy hogy történhet meg az, hogy testvérek ne találkozzanak többé a szüleik halála után, de azt hiszem, most már egész könnyen el tudom képzelni, hogy velem és a tesómmal is ez fog majd történni. És pillantnyilag nem nagyon tudok olyan okot mondani, ami miatt hiányozna.

Írhatnék

is akár, mert van időm, de mivel rengeteg jó könyvet kaptam, most inkább olvasok.  De lesz majd új poszt, meg mindenre fény derül, addig is majszolgassatok süteményeket és várjatok türelemmel. Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindnyájatoknak!

Spoiler!

Nem eszünk karácsonykor rendelt ételt (vagyis de, de csak alig). A reklám után Hamarosan jövök a részletekklel.

Leszámolás - recepttel (számoljatok le ti is!)

Ma leszámoltam az egyik, évtizedes nagy ellenségemmel. Bevallom, a kinézete zavart egyedül: az, hogy karcsú, egyenes, picike, gyufaszál vékonyka. Engem persze nem zavar* az, ha valaki szupervékony, de nem én akarok megdolgozni érte. Márpedig Zsülien alakját nekem kellett volna prezentálnom, mielőtt belevágok a borscs levesbe. Hát, tudod, mit, Zsülien? Úgy vágtam fel mindent, ahogy jólesett. A répákat kerekre, a káposztát kézzel, a hagymát trehányan - csak a cékla volt lereszelve, azt már hónapokkal korábban eltettem fermentálódni. Ma pedig megfőztem életem első (majdnem autentikus**) borscs levesét, fermentált céklából. Az, hogy isteni lett, kevéssé írja le az ízorgiát, amit okoz. A fermentálás amúgy is nagyszerű - de ez a leves! Igazán téli napokra való csoda! Ha már karácsonykor rendelt ételt eszünk, legalább ma együnk házokosztot.

Receptek:

1. fermentált cékla:

céklát meghámoztam, lereszeltem, összekevertem 2-3% jódmentes sóval, köménymaggal, üvegbe zártam és minimum egy (két?) hónapig nem nyúltam hozzá. Egyszer kifutott, de direkt emiatt tiszta üveget tettem tiszta tálba, a kifutott levét megittam, az üveg zárva maradt.

2. borscs

olajon megdinszteltem 3 fej kpes hagymát, 5 gerezd fokhagymát, babérlevéllel, borssal, rádobtam a kockára vágott húst, aztán sárgarépát, fehérrépát, fehér fejes káposztát (apróra vágva, de nem zsülienre - a recept amúgy azt kéri), illetve ezeket összepárolva hozzáöntöttem a fermentált ckélát - csak ezután sóztam meg, mert a cékla is sós. Kockáztam hozzá még 3 szem krumplit, illetve két csokor kaprot is főztem bele. Nem szabad túl sokáig főzni, mert elmegy a szép bíborvörös színe (az íze marad finom). Lehet enni plusz friss kaporral, és/vagy tejföllel és/vagy mustárral, jó forrón. Hús helyett gombával is lehet csinálni, vagy a hús mellé is lehet gombát is tenni pluszban.

* irigykedni persze nagyon irigykedek rá

** marhahús nem volt itthon, úgyhogy disznóból - de az oroszok nem sértődékenyek, vagy ha azok is, nélkülük faljuk fel a levesüket.

A népmesei fordulatokról

Azt, hogy egy csukott és/vagy zárt ajtó kitárul, pusztán attól, hogy azt akarjuk*, nyíljon ki, eredetileg minden bizonnyal a macskák írták bele a mesékbe, mert nekik élő tapasztalatuk az ilyesmi  - feltehetően évezredek óta.

* esetleg azt mondjuk, szezám tárulj, vagy egyszerűen csak elnyarvintjuk magunkat