Második kísérlet

No, örömmel mondhatom, hogy a ravasz öreg rókákat is megszégyenítő profizmusra tettem szert egyetlen nap alatt. Igaz, a ruháimat elfelejtettem kikészíteni, meg a kávémat is bekészíteni, sőt, ételt sem csomagoltam, de hát ezek olyan nüansznyi apróságok, amikbe majd szép lassan belerázódom a még rendelkezésemre álló három hosszú nap alatt. Viszont reggel fél hatkor rutinos vérprofi módjára, csukott szemmel és az édes alvást meg sem szakítva nyomtam le a telefonnak azt az egy kivételezett szerepű gombját, amelynek a lenyomásával megakadályozható, hogy tovább zargasson.


Mentegetőzés:

Én csak azért nem készítettem ruhát meg élelmet, mert a munkaidő utáni délutánomat és estémet azzal töltöttem, hogy Á.-nak fekete farmert szerezzek az évnyitóra. Azzal hamar felhagytam, hogy iskolakezdési utalvánnyal próbáljak fizetni, ahol elfogadják, ott nem tartanak fekete farmert. Egyáltalán nem. Fekete kordot sem. Fekete szövetnadrágot sem. Sőt, a fekete műanyagnadrágból (amit nem akarok venni, mert iszonyú rondák) is csak 122 alatt és 164 feletti méretet. Nekem (mármint Á.-nak) 146-os kell, és ebből idén nem tudok engedni. Végül huszonegyedik boltként kínomban bementem a Zara nevű boltba, ahol még sosem jártam, mert drága. De a leértékelt nadrágjaik alig voltak drágábbak, mint másutt a leértékeletlenek - és volt fekete farmer. Egy jó hosszú 140-es darab, az utolsó. Elhoztam. A derékszűkítője nincs ugyan bevarrva, amit ennyi pénzért elvárnék - de legalább beletették, hogy bevarrhassam, ha kell. Naná, hogy kell. A szára viszont nagyon szűk, nem is hiszem, hogy van olyan pókhasú gyerek, akinek a derekára is épp jó és a lábát is bele tudja dugni. Á. vékony, hosszú lábain jól mutat és talán még kicsit hosszú is.

De a fehér ingjeik közül nem válogattam 5000-ért, veszek majd a kínaiban, ott 900. Igaz, az utalvány sem itt, sem ott nem játszik, a pénz viszont őrületesen fogy. Na, ezért kell, hogy lehessen az utalványért sört is kapni. Mert a sörre való pénzünket rendre a ruha- és cipőboltokban meg az ápiszokban dorbézoljuk el felelőtlenül.

Aztán mikor hazaértem, a reggelre való készülődés helyett inkább felmentünk a sportpályára A.-val, hogy levezessük a nap során felgyülemlett feszültségeket.

Egy betű

Ez volt a hír:
"Nálunk is tesztelik az elektronikus bilincset. Decemberben kipróbálhatják a házi őrizeteseknél."

Így olvastam én:
Nálunk is tesztelik az elektronikus kilincset. Decemberben kipróbálhatják a házi őrizeteseknél."

Hajnali hadgyakorlat

Földrengésre ébredtem. Ja, nem is. Csak a hülye telefonom izgett-mozgott. A francba. Másodikra sikerült hatástalanítani, egyben a földre verni néhány könyvet és a szemüvegemet is. A könyve estek előre, semmi gáz.  Amúgy meg mindegy is, még úgyis majdnem sötét volt. Ami azért durva, mert hol van még a jövő május a boldog madárcsicsergős, langyos hajnalokkal?  A félhomályos fürdőszobában szembejött egy nagyon ijesztő zombi. Megrémül ő is tőlem.  Ja, hogy a tükör és benne én. Köszi, világ.

Nyugtatom magam. Sokkal rosszabb helyzetből indultam, mintha például nagykabátban, menetfelszereléssel a hátamon oda lennék támasztva az ajtó mellé a falhoz, indulásra készen és csak lépnem kellene egyenesen előre, mikor jelez a gép. Még csak azt sem mondhatnám, hogy félkész állapotban voltam, hiszen nem elég, hogy pucéran aludtam még ma az egyszer a nyár emlékére, de nem volt kikészítve a felveendő ruhám (első nagy hiba), nem volt összerakva a táskám (második nagy hiba), nem volt előre összerakva a kávé (ezt csak kisebb hibapontnak veszem), hogy egy laza gombérintés után fel lehessen tolni a tűzre, vagy arra, ami a tüzet imitálja minálunk. Ruhákat ráadásul teljesen megváltozott körülmények közt kellett turkálnom, részben a hideg időre, részben a csukott szememre való tekintettel. Színharmóniákra majd figyelek, ha felsőbb szintre léptem, egyelőre megelégszem azzal, hogy a dolgok, amiket magamra húzok, nem az ágyneműk vagy a méteráruk fogalomkörébe tartoznak. Így aztán azt vettem, amit mostanában mindig szoktam, egy szoknya egy nadrág, vagyis nem, csak az egyiket valami pólóval, végül is eddig sem volt tökéletes az öltözékem, mert melegem volt benne, most jöhet az ellenpólus és mától ugyanabban fogok fázni, hát na és. Túl korán volt még, ez látszott abból is, a macska sem toporgott az ajtó előtt, remélem, nem fagyott meg az éjjel, csak aludt, ahogy szünidei macskákhoz illik. Reggel csináltam meg a mai kajámat is (harmadik nagy hiba), ez biztosan nem tartható így.

Aztán megnyugodtam, hogy ma még ugyan szar időt futottam, azt a vonatot, amivel Á. jól beér az iskolába, kétszeresen is elbuktam, a harmadik eresztés viszont késett, így arra vártam sokat. Így a második órát tudnánk becélozni (iszonyú hiba). Na de már tudom, mit kell tenni: előre elkészíteni a kajámat dobozba, a kávét a kör szélére állítani, ruhákat is este kell összerakni. Menni fog ez, gondoltam mosolyogva egy percig, majd lefagytam. Mert ma Á.-t  még nem ébresztettem fel. Persze, neki még egy hétig vakáció van. De vajon mikor kell felkelnem ahhoz, hogy Á.-t is talpra állítsam rogyadozás nélkül, ruhákat szereljek rá, bepakolt táskával sújtsam, előtte megfelelő mennyiségű és minőségű meleg folyadékot töltsek belé és esetleg valami reggelit is, meg pakoljak tízórait, azzal nehezítve, hogy szendvics nevű dolgot Á. nem eszik, meg még néhány egyéb triviálsan elvihetős ételt sem...

És akkor miben bízhatok? Látom, hogy esténként 30-40 perc elegendő lesz arra, hogy a személyes holmijaimat előkészítsem, bár emlékeim szerint esténként volt sem gyakori az üresjárat. Semmiképp nem tudom megspórolni viszont a reggeli zuhanyozást, fogmosást, öltözést, ha ébren szeretnék utazni, akkor a kávéivást sem kéne elbliccelni. És kockázati tényezőként minden reggel ott lesz Á. ébren vagy alva - nem tudom, melyik macerásabb, az alvót végigcipelni a városon vagy az ébrennek instrukciókat adni és azok betartását csekkolni (orrot fújtál-e, kezet mostál-e, tornazsák megvan-e). És még semmi sincs, még nincs eső, hó, jég, még kivilágosodik, mire indulunk, még nem kell télikabát és sarki túlélőfelszerelés, még nincsenek szakkörök, versenyek, vidéki munkák, még csak augusztus utolsó hete van és még csak szeptember első hetére gyúrok.

Így búcsúzom a nyártól

Kinyitottam 25 üveg idei szilvabefőttet és kiöntöttem őket a komposztdombra. Jól le voltak zárva, segédeszköz nélkül nem ment volna, késsel nyúltam a fedők alá. Isteni forralt bor illatuk volt, nyitáskor spriccelt, pezsgett mind, mint a legfinomabb francia nedűk. Utólag rekonstruált hiba volt a vadonatúj fehér melltartómban temetni őket, örök mementóul lilára pöttyözték. Igaz, csak sportmelltartó, nem csipkés. Az ujjaim feketés lilák, szintén a létől, mintha kalapáccsal vertem volna színesre mindet, körmeim gyászkeretben. Így szabadult fel egy csomó üveg, hogy legyen mibe lecsót tennem. Csak a kedvem csappant meg alaposan. Szia, nyár! Vidd a fenébe rohadt szilvádat is!

Lehúzom a hetedik bőrt is

Megújult külsővel kapom ugyanazt az árnyalatot, vagyis a jeges gesztenyebarna oximoron megmaradt. Hála az égnek! Utálok folyton más színű hajjal járni. Akár 8 hétnyi ragyogás is várhat rám, ez megcsillagozva, hogy valamilyen feltételek teljesítése nyomán jár csak. Hogy milyenekkel, vagyis a csillag másik felét, azt nem látom a dobozon. De a fényes haj csillagozás nélkül is garantált. El is várom, hiszen úgy látom,  HI-SHINE complexszel dúsították a festéket, mely ezidáig is ultra-ellenálló festékrészeiről volt legendás. Vagy a balzsamot. Vagy mindkettőt. Azt írják, 16 éves korom előtt nem használhatnám, így örülök, hogy elmúltam már 16 éves. Mikor annyi voltam, jobbára csak az öregek festették a hajukat, meg a színésznők, esetleg még a kurvák. 16 évesen nem voltam sem öreg, sem színésznő, sem kurva. A dobozon írott zseléállagról nekem eddig más fogalmaim voltak, de gondolom ez csak azért lehet, mert nem hajfestéket, hanem zselés cukrot vettem 16 éves korom előtt a kevéske zsebpénzemen, az meg tök másmilyen zselé volt. Szerencsére Christophe Robin (remélem, ismeritek őt) megnyugtat, hogy noha ez az árnyalat a sötétebb tónusú nőknek  tökéletes igazán, jól illik a világosabb bőrszínhez is. Ez jó, mert idén lesültem ugyan, de bizonyára kifakulok sajnos előbb-utóbb. És a hajfesték kedvéért sem megyek szoláriumba. A kedves Christophe elárulta, hogy a képen látható (vadi új) nő Color Infallible márkájú szemhéjpúdert használ, pontosabban ennek a 002 Hourglass Beige változatát, valamint  a Color Riche rúzs 236-os árnyalatát viseli, de (noha van szemhéjam) a szemhéjamat nem púderezem és a rúzstól is tartózkodom.

És be kell vallanom, hogy nem végeztem el 48 órával korábban a fülfestést, mint ahogy kötelezően javasolják, de úgy tűnik, ezúttal is megmaradok, nem ütött ki sem  a fenilén-diamin, sem a rezorcin, sem pedig az ammónia vagy a hidrogénperoxid. A szempillámat és a szemöldökömet nem festettem be, sem a bajszomat, sem a szakállamat. Előbbiek maguktól is elég jók, utóbbiakat még titkolnám néhány évig, ha sikerül. Kicsit tanácstalan vagyok, vajon kellett volna-e értesítenem az orvosomat, mert a dobozon azt írják, ha hajfestés után bármikor, bármilyen reakciót észlelek, értesítsem a doktort. Bevallom, folyamatosan jönnek a jelek a külvilágból, fényeket és alakokat látok, hangokat hallok, van, amelyik kifejezetten hozzám szól,  érzek valami hőmérsékletet is, nem beszélve a tapintások sokféleségéről. És az ízek! Azok is vannak. De mit mondjak az orvosnak? És melyiknek? Örülök inkább, hogy a pénzemért színt és fényt kapok heteken át. Kicsit drágább lett, mint volt, de a képen lévő nő szebb és fiatalabb, mint a régi, így nyilván én is szebb és fiatalabb leszek, mint amilyenné korábban változtattam magam.

Azért is jó, hogy fiatalabb és így nyilván nyitottabb leszek a korábbinál, mert a festék és a többi cucc mellett az eddigi hagyományos fehértől eltérő kesztyűt találtam, fekete latexet. Ha legközelebb félhomályban festem a hajam, garantáltan halálra rémülök majd a tükörben meglátott fekete kesztyűs kezektől, amelyek a fejemhez közelítenek. Remélem, gyengéden nyúlnak majd hozzám. Ha már nem félek majd a bizarr kezeimtől, beszerzek egyéb fekete latexcuccokat is. Lehet, hogy ez indokolja a 16-os karikát.

Hőségnyilatkozat

Felülírott nagyszobai martine blogger szeretnék hűségnyilatkozatot tenni az idei nyár mellett. Épp ilyen nyarat szeretek, meleget, naposat, kevés esőset, épphogy szeleset, csak néha viharosat, hosszút, gyönyörűt, nyáriasan nyarasat, sokat nyaralósat, dinnyeérlelőset, meleg vizű folyósat, meleg tavasat, arany barokk felhőset, aranylóalkonyost, csillaghullósat, szentjánosbogarasat, éjjel kertben alvósat, utazósat, lengeruhásat, sokatfagyizósat, boldogan nevetőset.

Ígérem, hogy vágyam és hűségem a hőséges nyár iránt megmarad mindörökké.

Megint könyv

Vettem egy könyvet megint. Mert mindenki magasztalta, mert a Madárka réges rég nekem is tetszett, mert úgy gondoltam, pont ez a könyv kell most nekem. William Warthon: Apa

De nem volt jó! Egyáltalán nem. Túl darabos, túl direkt, túl mesterséges, túlontúl, de még annál is jobban amerikai. Olyan könyv, amihez semmi közöm, még akkor sem, ha néhány jó mondatot persze találtam benne, de összességében olyan volt, mintha Elvis Presleyt hallgattatna velem valaki óraszámra. Hamar megutáltam, végezni akartam már vele. Biztosan vannak ilyen emberek is, mint a könyv szereplői, de én inkább másfélékkel barátkoznék. Jaj, nagyon örülök, hogy kivégeztem, befejeztem, elfelejthetem. Be kéne cserélni valami jobbra., de sajnos hajfestés közben is ezt olvastam.

Folyamattervezés

Nálunk alszik ma V. barátnője, N., úgyhogy megkértem a gyerekeket, hozzák fel az emeletre a lenti nagyszoba foteljából a matracokat, hogy ha mégis túl melegen lennének a lányok egy ágyban, vagy túlzottan rugdalnák egymást, legyen hová lemászni és továbbaludni. A. épp melegszendvicset süt a gyerekeknek, Á. pedig azt kérte, hadd hozzák fel a matracokat csak vacsora után. OK! - egyeztem bele első szóra, hiszen van nekem szívem, ne éhesen cipekedjenek - én majd addig megágyazok odafent... és neki is indultam a lepedővel, takaróval a gyerekszobába. A lendületben az hozta a megtorpanást, mikor rádöbbentem, hogy a matracok felkerülte előtt sajnos ez nem lesz lehetséges.

Nem tudom eldönteni

hogy vajon kora hajnalban mezítláb kiszökve, csak míg fő a kávé, jobb-e csipegetni az édes, hűvös szőlőszemeket
vagy délben, amikor a melegben szétfolyik minden, jobb-e a napmeleg, édes, sárga szőlőt szemezgetni.

Igen, ilyen édes semmiségekkel foglalkozom, bár lenne több ilyen!

Átváltozástalanság

Elkezdett cseperegni az eső, így kimentem az erkélyre, hogy beszedjem a száraz ruhákat a fregoliról. Ahogy szedegettem őket, átnéztem az erkély alatti szomszéd kertbe, oda, ahol a szomszédok azt a cseresznyefájukat tartják, amin minden évben rajtarohasztják a feketére érett cseresznyeszemeket. És a cseresznyefa helyén nem a cseresznyefa, hanem egy szilvafa állt. Hogyan??? - nyitottam tágabbra a szememet. És tényleg, én láttam rosszul. Persze, hogy a cseresznyefa volt az továbbra is, csak a szárazságól összepöndörödött levelekkel. Így játszanak velem az érzékszerveim a nyár végi kánikulában.