Ilyenkor recepteket írok

Zöldségkrémleves kolbász- és sonka chipsszel és mákos tészta - nem egy tipikus vasárnapi menü, de egész nap kertészkedtünk A.-val: ültettünk egy meggyfát (érdi bőtermő a neve, remélem, nomen est omen), ültettünk hat tő málnát is, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, a maradék marhatrágyával megköszöntük a ribizlibokrok egész éves áldozatos munkáját és biztatásul kapott belőle a régi meggyfa is. Továbbá (már időben előbb) felszabadítottunk vagy hat-nyolc négyzetméternyi kertet a növények burjánzó hatalma alól (elvadult fekete szemű szőlő és aranyvessző - ez utóbbi virágzik, miképp az ibolya is - ilyen mikroklímánk van nekünk)

Tegnap anyukámmal és V.-vel voltunk sétálni - többek közt két faiskolában is, a ma elültetett növények onnan származnak. Csak ajánlani tudom, hogy menjetek Gödöllőre nézelődni, nagyon szép (és a sütik is finomak a kastélyban).

Ja, a receptek: a mákos tésztához gondolom, nem kell (én vajat is teszek a kifőtt tésztára, úgy nagyon finom is amellett, hogy nem ragad össze), a zöldségleves meg annyira egyszerű, hogy nagyzolás is receptnek hívni: répákat és zellert enthén sós vízben megfőztem, összebotmixereztem az egészet saját főzőlevével, tettem hozzá egy kis tejföl és csavartam rá fekete borsot (úgy értem, frissen őröltem) - és hogy kicsit izgibb legyen (bár izgalom nélkül is finom), az itthon lévő nem egészen 5 cm hosszú kolbászt hajszálvékonyra felszeleteltem, a fekete erdei sonkából is centis csíkokat vágtam, serpenyőben ropogósra sütöttem őket (nem kell alá semmi, saját zsírjukon) és a kitálalt leves tetejére szórtunk belőle néhány darabot.