péntek 13

 Ennek sem szoktam nagy jelentőséget tulajdonítani. De az meglepett, hogy néhány nap alatt tél lett, ronggyá áztam, aztán a konferencián, ahol ma jártam, megkönnyebbüléssel vegyes döbbenettel érzékeltem, hogy fűtenek. Fűtenek, és nekem jólesik. Örülnék, ha nem mára vettem volna Elefánt koncertjegyeket 1) azzal, hogy V. eljön velem (de nem ér rá) 2) eljön velem A., aki egy kicsit sem vágyik oda, de így a 10,5 fokban, esőben én sem (különösen, hogy néhány hete estem* egy nagyon furát (nagyon nagyot is egyben)), aminek következményeképp a jobb térdem megszűnt térdként funkcionálni. Fáj és nem hajlik, de még el sem bír.

* igazából nem ért földet sem a térdem, sem a csuklóm, vagyis állva hömbörödtem vagy 20 métert - de nyaktól bokáig kificamodtam. Totálisan. Talán még az ízlésem is. (a jegyet egy hónapja vettem, az nem érintett az ügyben)

Sinkronicity

Gondolom, eddig is tudtam, hogy léteznek barna autók, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget nekik. Tegnap óta viszpont folytonosan barna (ugyanolyan árnyalatú barna) autókba futok bele (képletesen), mert keresztezik az utamat (korántsem képletesen, de jók a reflexeim). Tegnap óta 5 barna autóval volt afférom. Elég legyen már!

értetlenkedés

Miért muszáj mindenkinek babfőzelékkel a gyomrában meghalni?

kifejtés:

anyukám nem akar már élni, nem eszik, nem iszik, de az intézetben otthonban nem lehet nem enni, sőt, nem lehet csak gyümölcspürét sem enni (amit tőlem elfogad), hanem rántásos főzelékpürét kell tolni vacsorára (is). Állítólag nem mondhatok le erről az ő nevében. Gyalázatos, szörnyű, szívfájdító. Nem akarom, hogy folyton megtömjék valamivel.