Micsurin nyomdokain

A bolhából elefántot csinálni könnyű, ez megy bárkinek. Képzeljük el, hogy nem egy bolhánk van, hanem zsáknyi. Ugyanakkor nincs szükségünk egy zsáknyi elefántra, vagyis mással próbálkozunk. Szóval, ki tud egy zsák bolhából kooperáló gyerekközösséget faragni? Hospitálni voltam egy első osztályban és már attól kimerültem, hogy néztem őket fél nyolctól tízig. Mégis van benne valami vonzó... Holnap is megyek. De hogy szeptembertől mi lesz?

Mit bánom én, van más* dolgom is!

- vonta meg vállát magában a lány. Több is veszett Mohácsnál, a kutyából (újfent úgy látszik) nem lesz szalonna, de hát ki ne tudná, hogy kinek a pap, kinek a papné, és similis simili gaudet - na de ha egyszer ebben az esetben a hasonlóság nem kimutatható? De bánja kánya, itatom kicsit az egereket, aztán ebcsont beforr, elvégre másnak sincs kolbászból a kerítése, itt a vége, fuss el véle!

* fontossági sorrendet itt nem állítunk fel, de meglehet, hogy sok ennél fontosabb dolog is háborgatja az elmémet mostanság (persze a szív az megint szív más)

szétvagyok - apokrif verzió

szép vagyok darabolva

egyik szívem ide húz,

a másik oda

lép vagyok, máj és borda

belsőségek egy helyre

bezsúfolva

kép vagyok, festett, csorba

töredezett arcmásom

lenn a porba'

pép vagyok, puha massza,

kizsigerelt agyvelő

földre baszva

gép vagyok, felmordulva

teszem még a dolgomat

ez de durva