Retrospektív link napok

2011

2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018
2019

Munkablue

Miért van az, hogy a(z egyébként továbbra is nagyon kedvelt) kollégáim nem nagyon tudnak különbséget tenni aközött, hogy van egy aktuális és releváns szakmai kérdésem és aközött, hogy lelki gondjaim vannak, mert "ráfeszülök valamire a karanténos bezártságban"? Aminek a következményeképp rendszeresen nem kapok érdemi választ az engem érdeklő szakmai módszertani kérdésekre - viszont rengeteg bosszantó kedves együttérzésben van részem, valamint olyan vigasztalásokban, amikre a válaszokat megelőzően még semmi szükségem nem lett volna. Engedd el! - mondják, amikor kíváncsi vagyok arra, hogy ők bizonyos problémákat hogyan oldanak meg. Ne feszülj rá, ez most nem ez az időszak - mondják, bár szerintem minden időszak alkalmas lehet szakmai kérdések mélyebb megvitatására. és ez a mostani különösen, hiszen sok dolog tényleg nem megoldható a szokványos módokon, viszont ettől még ez a sok dolog mind érdemes arra, hogy hatékony és szakmailag is korrekt alternatívákról gondolkodjunk róluk közösen. Egy kicsit szomorú lettem.

Frissítés

A kőkemény kifliket úgy lehet újjá varázsolni, hogy vízbe mártjuk (ahol a súlyából annyit fog veszíteni, mint az általa kiszorított víz súlya - de ez a súlyvesztés csak egy szempillantásig tart majd - aztán pedig súlyosabbá válik, mert felszív egy kis vizet magába - amúgy tejjel is működni fog) - aztán alufóliával szorosan lefedett tepsibe helyezzük* és 120 fokon** tíz percig ** sütjük.

* tehettem volna üvegtetős jénaiba is

** ami lehet több vagy kevesebb is

A ropogós kiflinek ára van

Tegnap este isteni volt, tökéletes, kívül ropogott, mint a jól megrakott tűz, belül puha volt. Ma szöget verhetünk vele a falba. Úgy tánik, ezt még gyakorolnom kell! Az esti tesztelésre mindig lesz ember - de a másnapira szereznem kell egy harkályt.

OT, élelmiszerbiztonsági kurzus

Azt mondja nagy elégedetten az élelmiszerbiztonsági főember, hogy a vírusra való tekintettel az élelmiszerüzletekben most naponta kimossák a bevásárlókosarakat. Én meg erre azt mondom, hogy Hahó, öcsi! ez lenne a minimum normál időszakban is. Tudom, sok idő, sok víz, sok munka. De én nem egyszer tagadtam már meg a kosárhasználatot amiatt, hogy olyan retkes helyre kellett volna beraknom a vásárolni akart dolgokat, hogy semmivel nem tűnt higiénikusabbnak, mint mindent letenni a Blahán a földre, aztán úgy hazahozni. Hátha a vírus hozadékaként örökre egy időre megtisztulnak a bolti kosarak!

Gombóc Artúr fogyókúrás fogása

a levegővel töltött csokoládé. Igen létezik!

Most már csak az a kérdés, hogy milyen összetevőkkel érhető el a "premium quality'': a csokoládés rész különleges és/vagy friss hegyi levegővel töltik meg?

(mi ma zöldséges fehér gyöngybab levest fogunk enni rozmaringos - fokhagymás focacciaval)

Aki nem dolgozik, az ne is egyék!

 - mondtam ma a hetek (!) óta meg sem mukkanó - de amúgy finom aludttej illatú - kovászomnak. Miközben etetném én mindennel, amit csak szeme-szája kíván liszttel és vízzel, csak moccanna már meg végre! Akarna pezsegni, kitörni az övegből! Vagy előbb-utóbb mindenkire elkezd hasonlítani saját kovásza és az enyém a számtalan tulajdonságom közül épp az introvertáltságomat és a lustaságomat pécézte ki? Hogy lesz ebből karanténkenyér?

Amúgy a gyerekeimre legalább ennyire ki lehetnék akadva - lusták, mint két varacskos disznó öreg, elkényeztetett macska és még különlegesen finom aludttej illatuk sincs. 

Abból főzök, ami van

De tényleg. Néhány háttel ezelőtt kezdtem ezt a bejegyzást, akkor még az volt a íme, hogy: A nem személyesen intézett vásárlás buktatói - de mostanra ez a cím és vele a címhez tartozó kissé frusztrált életérzés is a múlté. Látom, hogy húsvét előtt még zavart, hogy azt kértem A.-tól, hogy hozzon vajat (de nem írtam oda, hogy a kalácssütéshez kell) - erre ő nem hozott vajat, mert emlékezett rá, hogy még van. Mondtam, hogy hozzon tojást is, de szerinte nem kellett, mert még több, mint fél dobozzal volt itthon. Amikor ő elindult - teszem hozzá - mert azt követően kábé azonnal megjelent a konyhában Á. és evett 6 tojásból egy reggelit, amivel kibírja ebédig. Vagy mondtam, hogy kell káposzta, de A. nem tudta, hogy mire (ezt nem is értem, mi köze hozzá?), úgyhogy hozott salátát. Ez akkor még bosszantott. De már semmi nem érdekel. Tudok főzni jégsalátából párolt káposztát*, a sült kolbászt egyéb köret híján a kertből összevadászott** sóskával pótolom, ha nincs kenyér és nincs kalács sem***, eszünk babapiskótát, gumicukor helyett pedig mazsolát vagy meggybefőttet - de fogok még próbálkozni egy kis enyvvel zselatinnal, mert a gumicukornál nincs jobb sehol****

* oké, nem lesz annyira jó, de ahhoz képest, hogy a jégsaláta a legmihasznább és leggusztustalanabb zöldségek egyike, egész jól helytállt a beugrós szerepben
** nem én ültettem, saját jószántából nő a fűben
*** meghaladva ezzel  Marie-Antoinette-et
**** ezt nem idéztem senkitől, magam találtam ki

Karanténszorongás

Elkezdtem félni attól, hogy túl hamar vége lesz a koronavírus járványnak karanténnak és dugába dől megannyi dédelgetett tervem, amit mind az itthon töltött békés, boldog, nyugis időkben akartam véghez vinni. Mennyire gáz az, ha apró kivételektől eltekintve tökéletesen érzem magam mindenkitől elzárva?

Kőporral finomítottak rendőröket?

Azt meg hogy? Jaj, dehogy! Csak én nem tudok olvasni... Kőzáporral futamítottak meg rendőröket