Miért jó?

Nyilván a gyaloglógépem, mi másról tudok még írni egyáltalán? Mert felkelés után azonnal rá tudok állni, még az álom ott csüng a szememből, nem fésülködtem, nem öltözködtem, lehet, hogy nem is pisiltem (bár azt azért többnyire igen), benyomok a neten valami nézni- vagy hallgatnivalót és elindulok botorkálva, 2 km/órával. Ez nagyon hamar kiakasztóan kevés lesz, akkor felgyorsítok. A harmincadik percnél már általában 5 km/órával megyek. Bőven lesz hová fejlődnöm még, de most elég ennyi. Az átizzadt pizsamát kidobom a szennyesbe, elmegyek fürdeni, reggelizni, kávézni (mikor mit). Dolgozom. Írni ülve szoktam, és telefonálni is kényelmesebb úgy, különösen, amikor épp muszáj jegyzetelni közben. De ha zoomos meetingen vagyok, ráállok megint a gépre, szép lassan lépkedek, úgy 3,5 - 4 km/órával. Ha szükséges beszélnem nekem is, leszállok és ülve beszélek - de sokszor elég csak hallgatnom. Este is megyek még egy kört újabb fél órát. Amikor csak akarok. Nyolc után is. Éjfélkor is, ha esetleg nem tudok aludni. De mostanában szoktam tudni.

baráti érdeklődés

- hogy vagy?

- a körülményekhez képest jól

- vagyis?

- hát, én jól vagyok, de a körülmények egyáltalán nincsenek jól

- akkor most lehet örülni vagy sem?

- lehet... azt hiszem, örülni mindig lehet, sőt kell is, hogy a körülmények megváltoztatásához legyen bennünk erő

Tíz, tiszta víz

Tíz napja gyalogolok gépen (is), és azóta figyelek ismét arra, hogy mikor, mit és mennyit eszem. Mínusz három kilónál tartok. Sikertörténetnek majd akkor nevezem, ha addig folytatódik a trend, míg szükséges (és sokáig lesz szükséges). Addig inkább csak reménysugár, én pedig drukkolok magamnak, hogy megússzam és legyen erőm gyalogolni, jól* enni és csakazértis kitartani még négy-öt évtizedig.

 * mindenhez vagy minden helyett eszem sok nyers vagy fermentált zöldséget, elég sok gyümölcsöt (főleg alma, de banán, pomelo, körte, szólő, datolyaszilva, datolya, stb. is) - és igazodom a saját igényeimhez, vagyis ahhoz, hogy az én szervezetem azt mondja, hogy akkor érzem magam komfortosan, ha egyszerre eszem sokat, de azt elég naponta egyszer vagy kétszer. És sokat iszom - azt egész nap.

Ma felvettem a télikabátomat

Nem nagy hír? Kit érdekel? Hát, végül is egyetértek, tényleg kit, ha még engem sem nagyon. De ha más említésre méltó dolog nem történt ma körülöttem, akkor én ennek nagyon örülök. Szeretek unalmasan élni, sőt, ha lehetne még unalmasabbra kérni, én beikszelném azt is.

(- történt valami?

- mi történt volna?

- hát a vírus...

- miféle vírus?

- tudod...

- mit tudok? valami hülyeséget álmodtál megint?

- bakker, úgy tűnik...)

Szóval nincs semmi és addig jó. Tegnap hatalmas ködben elmentem a szüleimhez, sétáltunk anyukámmal, mint két kis szürke szamár, betértünk a felvirágozott temetőbe, kigyönyörködtünk magunkat, hogy milyen szép a szeretet, aztán hazatértünk, apám feltálalta a sóletet marhanyakkal - én csak este ettem a hazaadott adagból, mert nem veszem le náluk a maszkom. Megrendeltem egy kék függönyt Á.-nak - nem mondom, hogy a születésnapjára, mert csak decemberre lesz készen, meg már rég elintézhettem volna, de jobb későn, mint soha. A függönyboltos hölgy először teljesen hülyének nézett - saját hibájából - aztán maga is elhitte, hogy az vagyok, kiszámolt nekem 19745 forintot. Mondtam, hogy oké, de szeretném megérteni a számolás mikéntjét, mire teátrálisan sóhajtott egy kurva nagyot, odaszólt a  mögöttem várakozónak, hogy muszáj lesz még várnia, mert láthjatja, hogy nehéz vevője van, én meg mint aki szöveges példát old meg, elkezdtem sorolni az összeszorzandó tényeket - aztán lássatok csodát, 13250 forintra jött ki a végösszeg. Az eladó mondta, hogy nahát, hogy ő ilyet sosem szokott - szerintem viszont igen, mert épp azért zavarodott bele, mert eleinte nem volt hajlandó leírni, hogy mennyibe kerül az anyag, a varrás métere, mert az adatokból már elég könnyű volt meglátni, hogy nem lesz ez közel húszezer, akármennyire is szeretné.

Azt még ki kéne találnom, hogyu mi legyen a menü Á. szülinapján és milyen tortát kapjon. Az eredeti ajándékötleteimet mind felülírta a vírus (utazás, szusitanfolyam, étterem, esemény), de persze kap unalmas ruhákat mást.

BAZ megye

 Na, hát nomen est omen

A gyaloglásról

Eddig mindennap teljesítettem vagy a gépen vagy odakint a vállalásomat. Az evést is igyekszem jó irányokba terelni - de annak nem tesz túl jót, hogy itthon vagyunk mind a négyen és valahogy mindig többnyire úgy alakul, hogy én megyek vásárolni és én főzök. Nem csak salátát, bár mindig eltervezem, hogy most már csak az lesz nekik is.

A korom nem állhat az utamba!

 - mondta a kéményseprő.

Sajnálom, én is szívesebben mennék színházba, vagy moziba, vagy kávézni nyilvános helyre, vagy Nápolyba - lassan úgy tűnik, ezek a dolgok sosem léteztek a valóságban, csak az álmaimban.

Ami szép, az szép*

Emlékeztek, hogy nyáron elhagytam, majd újrarendeltem a szépkártyámat? Na, azt azóta sem aktiváltam, sőt, teljesen meg is feledkeztem róla. Most eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ebédet házhozrendelni vele - mivel tegnap elfogyott a három kiló krumpliból, kilenc tojásból, rengeteg kolbászból, tejfölből és sajtból álló - és természetesen minimum két napra szánt - rakott krumpli. Csak sajnos a kártya mellett azt is elfelejtettem, hogy milyen biztonságos helyre tettem addig is, míg jut időm aktiválni. Valamint a hajszárítóm is tönkrement, de nem tudok elmenni újat venni, mert vizes a hajam.

Próbálok összeszedni néhány apróbb dolgot, amin kellemesen elbosszankodhatok, mert ha a kormányra és az ő aktuális mindenkori intézkedéseikre gondolok, akkor felrobbanok a dühtől. Alapból nem tartom mgam rettenetesen gonosznak, de egyre többször gondolom azt, hogy némely felebarátaim nekem ibnkább teljes ellenségeim, akiket valakinek vagy valaminek le kéne győznie végre. Tudom, tudom, szégyellem magam a gonosz gondolataimért mindazonáltal drukkolok is azoknak.

* ami jó, az jó, amivel meg vagyok elégedve, azzal meg vagyok elégedve - na, de ez korántsem minden

Fermentáljatok!

Azért, mert isteni és azért, mert valódi superfood. A kimcsim még csak magában készülődik - de jó két-három hete eltettem hasábokra vágott karalábét kaporral és fokhagymával, mintha csak kovászos uborka lenne. Ma reggel bontottam ki - ha ettetek már csábítóan finom savanyúságot, akkor ez az. Finom, enyhe kis pezsgés, roppanós karalábészeletek és a nyári kovászos uborka friss, élettel teli íze. Mintha csak nyár lenne (legyen már nyár! boldog, gondtalan, személyesen mindenkivel találkozós - ugye, lesz még?)

kirándulás, környék

 

Sétáltunk, napfürdőztünk. Szedtem jó fél kiló csalánt főzeléknek holnapra. Hazaérkezés után estebédeltünk: karalébéleves, lazacszelet, krumplipüré, fokhagymás mángold, estére fahéjas bundás alma. Holnap home office, egyelőre mindenkinek - ez nekem nagyon megnyugtató lenne hosszabb távon is.