...de persze ma nem ezeket a mondatokat használtuk...

...mert ma elmentem könyvesboltba,
meg ma parfüm helyett ugyanolyan illatú borotválkozás utáni izét vettem,
meg ma még jobban siettünk haza, 
meg ma ünnepi vacsorát készítettem,
meg ma tortát is sütöttem,
meg ma krémet is főztem bele,
meg ma elővettük a rejtegetett csokikat,
meg ma koccintottunk sörrel és narancslével,
és átadtuk az ajándékokat,
de a tortát végül nem kentem meg,
mert nem is hűlt ki eléggé,
mi meg jóllaktunk az ünnepi brassóival,
aztán még nézegettük az új könyveket,
és mindenki aludni tért én nem bírok már ébren maradni,
úgyhogy jóéjszakát kívánok mindenkinek,
és külön a születésnaposnak hosszú-hosszú, boldog-boldog életet!

Mérges mondatok különféle alkalmakra

Kijelentés:
Neked a legalapvetőbb izék is gondot okoznak.

Kérdés (eldöntendő):
Nem vagy képes a legalapvetőbb izékre sem?

Kérdés (nyitott):
Miért nem vagy képes a legalapvetőbb izékre sem?

Felszólítás:
Legalább a legalapvetőbb izéket tartsd már be!

Óhajtás:
De jó lenne, ha legalább a legalapvetőbb izéket betartanád!

(simán mehetnek egyes és többes számban egyaránt)

Felkiáltás:
Basszus!!!!!

(ez független a bosszúságot okozó személyek vagy dolgok számától, sőt, amolyan jollyjokerként bármire rámondható)

A fűtési szezon vége 2.0

...és most pedig, miután egész nap forró teákkal tartottam magam életben, és elhasználtam orrfújásra vagy tíz-tizenöt zsebkendőt, pedig ma reggelig semmi ilyesmire nem volt szükségem, nekigyürkőzöm, leveszem a sálamat, meg leveszem a pulóveremet is és kimegyek a szabadba a tavaszba...

A fűtési szezon vége

Mond ez nektek valamit? Állítólag ma van. A nagy fűtésmentességi világnap. Ma már nem fűtenek. Mert elmúlt április 15-e. Ezért. Eddigi életem során mindig olyan szerencsés voltam, hogy nem mások döntötték el valami dátum alapján, hogy mikor kell befűteni, mikor pedig nem. Mármint ott, ahol laktam vagy lakom. Mert a munkahelyem más. Itt bizony mától nincs fűtés. Mert már április 16-a van és kint tavasz. Kint tényleg. Ez meg itt egy szuper északi fekvésű, áthűlt vastag falakkal körbe kerített tér, ahol az asztalom áll. 15 fok van. Korábban sem volt épp meleg, de legalább érdemes volt néha nekidőlni a langyos fűtőtestnek. Reggel szerencsére volt annyi eszem, hogy berakjak egy pulóvert a táskámba. Odakint szerencsére már nem kell. Ide meg hozok holnap kesztyűt is. Mert reszketve fázom, miközben odakint tombol a nap.

Abszurd telhetetlenséged miatt megintelek

Nyilván ezt írná be a főnököm a nem létező ellenőrzőmbe, ha szólnék neki, hogy jólesett volna, ha közel két heti távollétem után (gyerekek betegsége és az enyém - de persze dolgoztam otthonról) megkérdezte volna, hogy hogy vagyok. Még mielőtt elsorolja a tegnapi határidős munkákat. Vagy legalább utána. Nem fájna kevésbé a becsípődött ideg, de talán jobban bírnám a gyűrődést estig. Elsősorban ezért keresek másikat, főleg  másokat. Nem a munka jellege, tartalma, vagy a hektikus terhelés miatt, hanem mert rideg.

A világháló teli van megsütni való tortákkal

(nem beszélve az egyéb elkészítendő finomságokról)

Szerencsére bőviben vagyunk a születésnapoknak, és általában én vagyok a tortafelelős, úgyhogy havonta egy-két tortát általában sütök. Mivel még mindig haldoklom a gerincbecsípődés következtében, olyan tortát akartam csinálni, ami némi kevergetést követően megsül magától, nem kell sokat formázgatni, kenegetni, ápolgatni - viszont nem kevésbé finom, mint a sokat dédelgetettek.

Találtam a neten (hol másutt?) egy nagyon ígéretesen hangzó aszalt szilvás konyakos csokitortát, ami elég különlegesnek is tűnt, elég ínycsiklandónak is és elég egyszerűnek is. Valóban, egy óra alatt elkészült, V. kuktáskodott, így persze könnyű nekem - és olyan lett, mint a képen. Persze, a belevalókon változtattam, nem annyira koncepciózusan, mint inkább az alkalom szülte lehetőségek következtében: a miénkben egy dl. víz helyett két dl. tejszín van, öt tojást törtünk fel, így a liszt is kicsit több, a szilva viszont sokkal több: 40 dekát tettem bele 25 helyett - és bőven beáztattam a konyakba (mert mint kiderült, van itthon konyakunk, két üveggel is, de senki sem issza, úgyhogy A. is egészen fellelkesült, hogy végre egy feleslegesen sok helyet foglaló üveget kidobhatunk a bárszekrényből, ha kiürítem - persze, nem ürült ki, egy-másfél decit használtam el belőle, de lehet szó ismétlésről, sőt...). Szóval, nagyjából úgy csináltam, ahogy írták és nagyjából úgy is néz ki, mint a mások képein. És hogy még különlegesebb legyen (és hogy ne menjen veszendőbe az a konyak sem, amibe a szilvákat áztattam, de amit nem tettem bele a torta tésztájába, mert szétáztatta volna), csináltam hozzá sós-konyakos karamellöntetet is. Azt csak úgy kútfőből, de úgy tűnik, megbízható a kútfőm, mert az öntet igencsak finom lett. Azóta már kipróbáltatott kávéhoz és fagyasztott málnához is, mindkettő mellett megállta a helyét.

És A. olyannyira elégedett volt, hogy megsüthetem egy héten belül még egyszer ugyanezt a tortát neki is. És majd egyszer Á. kedvéért ki fogok próbálni egy meggyes változatot is.

ps1 (van egy csomó kép is róla, de egyelőre csak a neten, meg persze az emlékeinkben)

ps2:(az eredeti recept leírását innen megnézhetitek, bár én nem innen néztem, de ahogy visszakerestem a neten, ezt találtam, és itt rendesen volt forrásmegjelölés is, úgyhogy ezt adom meg: http://eletfantasy.blogspot.hu/2012/03/aszalt-szilvas-csokitorta.html)