Elemi különbség

Mi történik, ha megkérem a lányomat, hogy engedjen nekem fürdővizet?

V. kedvesen megkérdezi: Milyen meleg vizet szeretnél, mamikám? kérsz bele habfürdőt? hozzak egy teát, míg fürdesz? odaüljek hozzád beszélgetni? úgy láttam, elfogyott a fogkrémed! adjak az enyémből? ...és a kád hamarosan megtelik.


Mi történik, ha megkérem a fiamat, hogy engedjen nekem fürdővizet?

Á. azt mondja: jó. Aztán nem történik semmi. Semmi. Az égvilágon semmi. Úgy értem, egyáltalán semmi.

decemberi reggeli színek

a halvány kék égen egyetlen felhő sincsen, de az ég alján tejfehéren dereng még a hajnal, rózsaszínen ragyog a házak fala a bágyadt napsütésben, fényes feketén csillog a jeges aszfalt, az autók ablakára kékesen tapad a jég, harsogóan zöld a fű a kertben, rajta napsárga pötty a kései pitypang, a barnálló levelek közt fáradt fehéren lógatják a fejüket az elfagyott rózsák, elegáns pirosan kopog a harkály a nedvesen fénylő szilvafa törzsén, a kopogástól áttetsző kis cseppek hullanak az ágakról és tűzijáték szikráiként rebbennek szét az élénksárga cinkék kis fekete kalapjukban, mozdulatlan bársonyfekete bundájából zöld ékkő szemével követi őket a macska, nem enni, színes játékra vágyik, a birsalmafán hatalmas sárga gömbök csüggenek, sötétbarna folt némelyiken, a fa alatt ezüstös sárga levelek

felnőttesdi

van autóm, kis fehér egérke világító gombszemekkel, azt vezetem. kanyarodok, ha jön a kanyar, megállok, ha piros a lámpa, a zebrán a gyalogosokat udvariasan átengedem. nagyon ügyes vagyok. beérek a munkahelyemre, mert játszásiból van az is. nagyon komolyan játszom mindent: van kis számítógépem, bekapcsolom, a telefon csörög, csrrrr - halló! martine vagyok, a felnőtt! ott ki beszél? áááá, örvendek! mit játszunk? együttműködőset vagy veszekedőset? mert attól függően: "ó, persze, természetesen, nézzük meg, hogyan tudjuk megoldani"-t mondok, vagy egyszerűen csak azt, hogy nem. nem, nem és nem! nem érti, maga lüketóbiás? sajnálom, épp főnököset játszom, annak nem lehet ellentmondani. és egyébként is ebédelnem kell most, úgyhogy viszlát. és délután nem alszom, mert nem akarok, hanem dolgozósat játszom megint, fontos értekezletre megyek, vagy mire is? mítingre, azt hiszem. oda szép ruha kell, kopogós cipő, átöltözöm gyorsan, kár, hogy anyukám szép kopogósa már nem jó rám. aztán még játszom vásárlósat is. vannak vicces pénzeim, meg kártyám. a játszósboltban annyi mindent vehetnék, amennyit csak akarok... nézzük csak! olajbogyó, kaviár, selyemszoknya, pöttyöslabda... de nem, igazi felnőtteset játszom, akinek nem mindig van pénze mindenre. nézzük csak, hogy kell.... óóóóó, köszönöm, de a 20 deka nekem túl sok lesz, maradjon inkább csak 16... neeeeem, sajnos nem tudom elvinni, miért nem vágtál kisebbet játszásiból? és kérek még tejet, kenyeret, de neeeeeem, kolbászt köszi, azt már nem. szegényembereset játszom. nem veszek meg ma mindent, majd holnap játszom királynőset, majd akkor mindent megveszek, ma inkább anyukásat játszom, hogy még mennem kell a gyerekekért. van egy kisfiam meg egy kislányom, azok már iskolásak, de mondjuk, messzire járnak edzésre, vagy rajzolni, meg mindenhová, úgyhogy nem tudnak egyedül hazamenni, úgyhogy megyek értük a kisautómmal, mondjuk az apukájuk még dolgozik és későn jön haza, jaj, elromlott az autóm, gyorsan egy szerelő, még jó, hogy annyi pénzem van, amennyit csak kitalálok magamnak, szerelje meg gyorsan kalapáccsal, de ne annyi ideig már, kérem, várnak a gyerekek. jó, ha sokáig tart, elfutok inkább gyalog, kár, hogy lovat nem képzeltem magamnak a felnőttjátékba, most mehetnék lóval. vagy ha nem esős, téli estét képzeltem volna el épp, hanem napsütötte nyári délutánt a réten, akkor szedhetnék virágot, de most azt játszom, hogy még éhesek a gyerekeim, csörömpölök egy kicsit a babakonyhában, nézd, sütöttem - főztem, de a leckéteket miért nem írtátok meg? szigorú anyuka vagyok ám, de jó anyuka, úgyhogy nagyon szigorúan de kedvesen segítek, addig nincs lefekvés, míg nincs készen minden, és fürödni is kell, igen, nézzétek, milyen szép kis babatörülközőket hozok nektek, meg rózsaszín flakonos sampont, igen, a fiúnak is, mert csak ilyen van, mondjuk azt, hogy nem zavarja, mert tudja, hogy mennyit dolgozunk minden csepp rózsaszínflakonos samponért. gyerekek, most már aludjatok, holnap iskola, mondom csendesen, gondoskodóan betakarom őket a finom meleg paplannal, leoltom a lámpát, kapnak még egy-egy puszit. aztán megyek vasalni, mert szorgos anyuka vagyok, aztán most mondjuk azt, hogy hazajön az apukájuk, nagyon fáradt, mert sokat dolgozott a munkahelyén, ő is kér vacsorát, aztán még otthon dolgozunk egy kicsit, mert otthon is van számítógépünk meg mobiltelefonunk is. aztán hajat mosok, de nem szárítom meg azonnal, hanem törülközőturbánban jövök-megyek még nagy fontosan, mint egy igazi anyuka, hogy ki legyen készítve még minden holnapra, kis zacskókba még teszek uzsonnát, jaj, mennyi gond van, még szerencse, hogy ilyen jó gyerekeim vannak, sóhajtok. van egy nagy ágyunk, valódi selyempaplannal, abban még felnőttkönyvet olvasunk, míg el nem alszunk.

félek a lebukástól. hogy hiába rejtegetem, egyszer csak kilátszik majd a lepel alól, hogy még csak játszom a felnőttséget, félek, hogy egyszer csak elrontom, és ahelyett, hogy elszaladnék értük az iskolához, és hazavinném őket és vacsorát adnék nekik és lefektetném őket a puha ágyacskájukba, véletlenül elhajózom afrikába oroszlánt szelídíteni és az elefántok nyelvét tanulmányozni, vagy meghódítom a déli sarkot, vagy elmegyek a dzsungelbe papagájok után kutakodni, vagy apácának egy középkori kolostorba, és kódexet másolok, vagy álöltözetet öltök, férfiruhát és csavarogni fogok a világban, jól bánok majd a karddal, vagy elhajózom indiába vagy amerikába, ha már egyáltalán felfedezték, én leszek a matrózinas fenn az árbockosárban, vagy tündérkirálynőként hintázom a tulipánok kelyhében, és repülni is tudok a lepkeszárnyaimmal, vagy nagyon nagy tudós leszek, aki bármiből tud aranyat csinálni, felfedezek valami nagyon-nagyon különleges és csodálatos dolgot, mondjuk, az élet vizét, de még a jövőt is látom, és legyőzhetetlen is vagyok. vagy felépítek egy olyan kastélyt, ami a vízen is jár a kacsalábaival, vagy csak egyszerűen írok valami egész meghökkentően nagyszerűt, vagy festeni kezdek, de annak mindenki a csodájára jár, mert így ecsettel még nem bánt senki, pláne olyan, aki ráadásul így is énekelt, mint én. vagy egyszerűen csak véletlenül egyszer hazamenés helyett elmegyek moziba...

Nyári emlékek

Megnyugtató hírt kaptunk tegnap. A román biztosító meglepő gyorsasággal elismerte, hogy augusztusi erdélyi autóbalesetünket valós, náluk regisztrált, sőt, érvényes biztosítással rendelkező személy okozta. Remélem, innen már legfeljebb néhány hónap telhet el addig, míg abba is beleegyeznek, hogy összetört autónk javíttatását a károkozó érvényes biztosítása fedezze. Nyárra talán elkészül.

Miért nem félek megöregedni?

Mert biztosan tudom, hogy V. gondoskodni fog rólam.

Tegnap a testvérem csúnyán megsérült, így most bokától combig gipszben van - és ez sok okból is nagy baj. Anyukám telefonált este 8 körül, hogy mi történt. Aztán én hívtam fel a tesómat, hogy hogy van, szüksége van-e tőlünk valamire, stb. Aztán a telefont követően elmondtam A.-nak és a már pizsamába bújt gyerekeknek is, hogy mi történt. A. sajnálkozott, Á. is morgott valamit együttérzően.

De a láthatóan nagyon szomorú arcú, a sírást épphogy visszatartó V. első reakciója ez volt: és miben tudunk nekik segíteni? öltözzünk most?

nyavalygás

egyre nehezebben megy
reggel a felkelés
este az elalvás
bent a gondolkodás
itthon a gondoskodás

és egyre jobban unom már
a sötétséget
a hideget
a nagykabátot
a mozgáshiányt

utálom, hogy még mindig nem gyógyultam meg, vagy már megint megbetegedtem

és olyan rettentő fáradt vagyok, hogy csak nyígni van erőm

Foci

A focihoz állítólag mindenki ért. Sietek leszögezni, hogy én nem. Az utánpótlás neveléshez sem.  Se nem érdekel, se nem vonz. Hogy mégsem mondhatom azt, hogy semmi közöm hozzá, annak az az oka, hogy Á. szenvedélyes focistává nevelte magát az elmúlt öt évben. És mi persze segítünk neki ebben, mert hisszük, hogy családunk nemzedékek óta azért nem tudott felemelkedni, mert mindez idáig távol tartotta magát ettől az érdekes játéktól, de most végre itt az idő a felemelkedésre szeretjük őt. Így hát fociedzésen voltam az egyik este. Ahol azt láttam, hogy Á. nagyon ügyes. Elámítóan az. De nem erről akartam mesélni. Hanem arról, amit a fociedzésen láttam - hallottam:

A pályán hat fiú focizott, hárman a sárga, hárman a sárgátlan csapatban. Jani bácsi füttyögött és beszélt, mikor hogy kellett. A padon egy kalapos, vékonyka nagymama ült, és nem állta meg, hogy éles, metsző hangján félpercenként be ne kiáltson a pályán lévő fiúk egyikének, az egyetlen kövérkés, sokat eső, esés után a földön fekve maradó kisfiúnak:

Jaaaaaj, Cicám! Kelj fel, Cicus! Talpra, Kiscica, talpra! Ez férfisport, Cica! Ne légy nyámnyila nyuszi! Hogy lesz így focista belőled, Cicus? Rúgjad, Cica! Ne légy nyúl! Futás!!!!! Gáncsold el, Cicus! Jaj, Cicukám, légy már férfi! Nem baj, ha fáj! Vágj oda te is egyet, Cicám! Ez a férfiak sportja, Cicus!

Kirándulás Hipochondriába, pihenő a Mikulásnál

Én - mint minden gyakorló hipochonder -  mindig rendesen elolvasom a használati utasításokat, tudom, hogy a köhögés elleni szirup látványos és kézremegős delíriumot okozhat,  a kézápoló kenőcs allergiát, bőrpikkelyesdést és trombózist, a lázcsillapító fejfájást, agyvérzést és lázat, a cukorkának látszó torokgyógyszer mellékhatása a torokfájáson kívül májkárosodás és kettőslátás. És szemcseppel sosem nem vezetek a magasban, pláne terhesen nem, mert beleszédülök önnön mélységeimbe. A hőmérőtől, ha nem vigyázok,  szúrt sebet és higanymérgezést szenvedhetek, a fájdalomcsillapító azonnali halált hozhat rám - és aztán már nem is fáj semmi. Ez mind OK, az ember az egészségéért ne sajnáljon beáldozni egy keveset.

De már a hajfestékek is kezdik. Azt mondja, hogy minden egyes hajfestés előtt 48 órával pamacsoljam be magam a fülem mögött háromóránként, azt le ne mossam, ne dörzsöljem, ne hivalkodjak vele, aztán ha 48 óra elteltével nem fáj, nem viszket és nem is lyukadt ki, akkor nekiállhatok hajat festegetni, de vigyázzak, ha valaha is kapcsolatba kerültem a fekete hennával (az meg mi a fene?), akkor várhatom a fekete halált. De hát annyi mindennel megdobáltak a fiúk annak idején, ki tudja ma már, nem keveredett-e valamelyik fűcsomóba, hógolyóba, békanyálba vagy békaszájba egy kis fekete henna is akár. Ha a szemembe fröccsen, megvakulok. Mindehhez kifejlesztettek egy nagyon csúszós, szembefröccsentés nélkül gyakorlatilag alig működtethető flakonkészletet, amelynek a kézből csúszkálás mellett további előnye, hogy csak fektetve tárolható. Úgy kifolyik. Ezért - nyilván céges brain storming keretében - kitalálták, hogy félhold alakban perforálják az egész cucc dobozának oldalát, hogy oda beállítható legyen a tubus. Apró gond, hogy akinek a kádja szélén nincs egy 20x20 cm-es üres, száraz, sík felület, az elbukta az ügyet. Én persze, hogy igen. Búvárszemüvegben kéne megoldanom. És ha mindez készen van, valódi méhviasszal (csúúúúúúúszik!!!!!) ápolgathatnám a talán csokoládé színű hajamat, ha az ötletes, kemény műanyagból ácsolt, stilizált méhkaptár alakú kis dobozkából ki lehetne préselni a nedűt. Nem könnyű. És utána muszáj volt hajat mosnom, mert büdös. Vagyis mézillatú. Mézszagú. Nekem büdös. És ragacsos.

Úgy látom, két opcióm van, vagy öregasszonybőrben élek tovább, veszek fekete fejkendőt, görbe botot, ragasztok egy kis bajuszkát, mert az még nem nő magától, megszokom, hogy a gyerekeim dédikének szólítanak, talán még a buszon is átadják a helyet az udvariasabb nyugdíjasok. Vagy vállalom a kockázatot, hogy havonta egyszer meghalok egy kádnyi vörös iszapnak látszó hajfestékben, aminek csokoládé színűre kéne színeznie a hajamat. Nagyon meg kell szenvedni a szépségért. És most retteghetek folyamatosan, mert azt írják, egyáltalán ne nyugodjak meg attól, hogy már használtam ezt a festéket (de még nem is használtam) és nem lettem allergiás, mert szerencsére bármikor kiüthet a festék hólyagos felpuffadás, nehézlégzés, fulladás, kóma és halál képében. A kényeztető megoldás, mert megérdemlem.

Ha már csokoládé meg kényeztetés: a Mikulás - akiben igenis mindhalálig hinni fogok - idén olyan csokoládét (nem hajfesték színűt, hanem fehéret) hozott nekem, ami úgy olvadt szét a számban, mintha egy fehér selyemkendővel simogatták volna a szájpadlásomat, az ínyemet, de még a torkomat is. Ó, jaj! Egy perc alatt elfogyott. Mert igazán, tényleg, valóban, komolyan nagyon-nagyon jó volt!