Nincs mit magyarázni

Mármint a hazakerült bizonyítványokon. V. kitűnő lett, négy tárgyból dicsérettel (matek, irodalom, rajz, technika). És a rajziskolás bizonyítványa is kitűnő. Nem csodálkozunk, nem magyarázkodunk. Csak dicsekszem. Nem kevésbé Á.-val, akinek nem lett kitűnő a bizonyítványa (dühöng is miatta), mert rajzból és természetismeretből négyest kapott. Viszont két dicséretet azért begyűjtött ő is: matekból és társadalomismeretből. Csalódott, mert többől várt. Mi elégedettek vagyunk így is. Mert igénytelenek vagytok - vágja a fejünkhöz nem először. Hát, ez van. Jelentéktelen semmiségeknek is tudunk örülni.

nemakarásnaknyögés

szeretnék valami olyan dologgal foglalkozni, hogy a nem akarásomnak tényleg csak a végére érjek el a nyögésig. mert most az elejétől ez van, nyögés a köbön, és undor és utálat, és ez borzasztó. van néhány szakma, amit nagyon tudatosan nem választottam, mert tudom, hogy kirívóan alkalmatlan vagyok rá. például az adminisztratív munkák bármelyike. mert a monotóniatűrésem körülbelül megegyezik a forróolajtűrésemmel. nulla. és már az elejétől nyögök. és a végére el sem jutok, mert egyszerűen beledöglök.

van benne egy mondat...

My name is Á. I'm eleven years old. I have got a sister. Her name is V. She is nine years old. I have got a mother and a father. They are clever. I can play football, but I can't speak chinese. I live in Budapest.

Találkozások

Ma is együtt ebédeltem a méreghányó nővel,
és örültem, mert Mary Poppins szolgált ki,
reggel szembekarikázott a vasgyűjtőember,
az állomáson ott voltak a háromgyerekesek,
meg az a bunkó cigiscsaj is,
a vonaton az ápolónők,
meg a festők, akik pucér nőket mutogatnak egymásnak,
a buszmegállóban nem állt ott a nagyorrú a fiával,
de a másik megállóban a hülyemosolyú igen,
aztán találkoztam az öregportással,
később másutt a zordportással,
a féllábú nem cigizett a kerítés tövében,
és a vörös démonhoz nem mentem el a boltba,
de hazafelé láttam a szipákolóst,
meg a a kalauzt, aki olyan, mint Sebi volt.

Vajon kivel találkoznak ők, amikor velem találkoznak?

Vendégség

én: hányan jöttök végül?
ági: nem tudom...
én: mégis? kettő? négy?
ági: nehogy süssfőzz nekünk!
én: dehogy, hová gondolsz
ági: akkor meg nem mindegy?
én: ööö... csak azért kérdezem, hány emberre fűtsünk be

Közeledik a születésnapom

Mivel már régebben rájöttem, hogy egyáltalán nem csak ezen az egyetlen napon öregszem, viszont kizárólag ezen az egyetlen napon kapok ajándékot azért, mert hajlandó vagyok behódolni a természet törvényeinek, akárhanyadik születésnapom közeleg is, mindig örömmel várom.

Idén, a sok egyéb megszokott apróság mellett (mint például kincsek, gyémántok, aranyak, rubintok, selymek, brokátok és egyéb értéktelen csecsebecsék) egy kicsit különlegesebb dolgot is szeretnék kapni.

Egy izét. Egy olyan univerzális csodabigyót. Most persze biztosan csodálkozni fogtok, mert első hallásra ki a fene akarna ilyesmit, de istenbizony, nekem egy használt is jó lenne, ha még jól működik. Egészen pontosan megnevezve a dolgot, vérszemet szeretnék kapni. Nem tudom, elég lesz-e egy vérszem, vagy páros szerv ez is, inkább kérek egy párat belőle, hogy biztosan hasson. Alkosson, gyarapítson. Na jó, azt ne. Fogyasszon. Még sosem láttam ilyen vérszemet, de hallomásból jól ismerem. És figyeljetek jól, mert ha kiemelem nektek a szövegkörnyezetből és beleillesztem egy másikba (ebbe a blogba, ni), fogadjunk, hogy ti is akarni fogjátok, mert ez mindenre jó. Mert ilyeneket hallok (és bizonyára halljátok ti is, csak még sosem jutott eszetekbe, hogy akár nektek is lehetne, ha nagyon akarnátok):

"Mindig utáltam futni, de aztán vérszemet kaptam, és ma már ki sem bírom napi minimum 20 kilométer futás nélkül"

"Sosem sportoltam, de egyszer elmentem egy edzésre, aztán vérszemet kaptam és mostanra a napi két edzés is kevés"

"Csak egyetlen napig akartam kipróbálni ezt a diétát, de aztán vérszemet kaptam, és már évek óta nem eszem semmit"

"Mindig takarítónő járt hozzánk, de egyszer megbetegedett, kénytelen voltam én takarítani, aztán vérszemet kaptam, lemondtam a csajt, azóta ragyog itthon minden."

Nem tudom, vannak-e vérszemtípusok, mármint hogy melyik mire jó, ha többféle is létezik, akkor én nem azt szeretném, amitől mindig olvas az ember, mert azt tudok vérszem nélkül is (persze, csak ha optimálisak a fényviszonyok), szóval, nem annyira egy kultúrvérszem kéne, hanem leginkább egy sportvérszemre lenne szükségem. És tökre belátom, hogy kellhet másnak is, de stipi-stopi, az első jól működő vérszemet én kérem! A születésnapomra.

P.S.: sem a használt, sem az új politikai vérszemeiteket nem kérem, azokat inkább dobjátok ki, nagyon veszélyesek tudnak lenni!

Tavaszodik

- ma hazakísért a Marci!
- nocsak...
- apa mondta, hogy inkább ő kísérgessen engem, ne én őt...
- szerintem is jobb így
- előtte elmentünk könyvesboltba, aztán elvitt cukrászdába
- ejha! hogyhogy?
- maradt pénze a könyvből, és azt mondta, ha nem elég fociskártyára, meghív
- és nem volt elég
- hát, nem
- és mire hívott meg?
- egy málnás nyalókára. Aztán meg hazakísért. Mondtam neki, hogy apa szerint így illik, és elhitte.

(...)

- szeretek így a Marcival hazajönni
- örülök neki!
- jókat beszélgetünk
- az fontos
- az emberek meg csak úgy bámultak...
- bámultak?
- igen... meg is kérdeztem Marcit, hogy szerinte mit hisznek
- és?
- azt kérdeztem, hogy azt hiszik-e, hogy testvérek vagyunk, vagy azt-e, hogy...
- hogy?
- hát, hogy együtt... megyünk-e...
- hogy jártok-e?
- igen
- és mit felelt?
- azt, mondta, hogy ugyanakkora a valószínűsége az egyiknek, mint a másiknak
- Marci nagyon választékosan beszél
- igen, jó vele beszélgetni

Jó ebédhez szól

Van, hogy hozok magammal ebédet (amikor 5.30 helyett sikerül már 5.00 előtt felkelnem, vagy amikor olyan étel van otthon készen, ami melegítve is jó, belefér a dobozkába, de önállóan nem jön ki belőle, vagyis nem folyik, nem ragad, stb.) - de ritkán állnak össze úgy a csillagok. Amikor nem hozok, akkor időnként elmegyek valahová ebédelni, mondjuk a sarokra. Nem mondom, hogy ez álmaim étterme, de legalább abból a szempontból mesés, hogy az egyik ebédosztólány kiköpött Mary Poppins. Mary Poppins pedig a nem csekély mennyiségű ellenszenves tulajdonságaival együtt is nagy becsben áll nálam. Annyira, hogy amikor még kenutulajdonos voltam, akkor Mary Poppins volt a kenum neve. Aztán ellopták. Szóval, elmentem ebédelni M.P.-hoz a sarokra. A kollégáim nem ott esznek, és ez sem elhanyagolható szempont az étteremválasztáskor, így ebéd közben többnyire csendben eszem az idegenek közt. És hallgatózom. Ma két nő ült két asztalnyira tőlem. Az egyik háttal nekem, és egy szót sem szólt, csak bégetett. A másik arccal felém, és folyamatosan beszélt. Hangerejéből ítélve nagyjából az egész teremnek szánka a mondandóját. Szavait tekintve nem, de a tartalmat és az indulatokat tekintve pontos idézet következik:

"...nagyon rusnya! Én nem tudom, hogy lehet valaki olyan idióta módon kövérsovány, mint ez a nő, ez borzasztó, hogy milyen ostoba, és ahogy az aszotthájas kezeivel kalimpál, és nem ért semmit ebből a kibaszott világból, tudod, férjhez is úgy ment, hirdetésre, én nem tudom, miféle vaksi az a barom férje, hogy elvette, hát hogy néz ki egy ilyen törpelangaléta, és tudod, hogy koszos, szennyes mindene, én náluk sosem voltam, ugye nem is mennék, még ha hívna is az a vénfiatal kis kurva, hát, de el tudom képzelni, hogy milyen szörnyű lehet ott minden náluk, hogy bizonyára ragad a tetves  fürdőszobájuk a kosztól, esküdni mernék rá így látatlanban is, hogy a csorba tükör össze van köpködve, nem flancos fogkrémmel persze, mert sosem mosnának fogat azok a fogatlanhiénák, és képzeld, még valami hernyó kis gyerekeket is csinált neki az az őrült, komolyan, az ilyenektől én azonnal elvenném, hát hogy képzeli, hogy majd az ő nyomorék kis fiókájával jár együtt más gyerek egy csoportba, és tudod, ahogy azok rinyálnak, a hangjuk, na, az borzasztó, az a csipegődörmögés, és ahogy ott nyalják-falják egymást, az gusztustalan, én nem tudom, az kivel feküdt le a mit sem érő kis díszdiplomáiért, de nekem ugyan nem kéne, ha elfajzott férfi lennék se, na, még csak az kéne, egy ilyen repedtsarkú, hogy az mit összebájolgott a nyálas modorával megint a főnöknek, annak a gyengeelméjű kurafinak, hogy annak a felesége is egy kopasz nyakú vak tyúk, hát mit gondol a nemlétező tyúkeszével, hogy az a bájgúnár szemétállat majd nem csal meg egy ilyen nyaffadtsenkit, annak sincs annyi esze sem, hogy észrevegye maga körül, mi történik, hát komolyan, én nem értem, mert az a féleszű szomszédja már figyelmeztette nemegyszer, de persze annak is fontosabb pletykálkodni, mint a maga háza táján söpörni, pedig volna mit, mert annak a gyerekei is huligánstricik, azok nem köszönnek, de nem ám, csak mennek a fennhordott orrukkal, tiszta pattanás mind, mintha a szappant még fel sem találták volna... ... de tudod, azt gyűlölöm benne a legjobban, mert én megvetem az ilyet, hogy senkiről nincs egy kedves, egy jó szava, emiatt utálom még a fajtáját is"

Még nem jó, de már hiányzik

Mi az?

Mester és tanítványa

Kis házi dojónkban, közvetlenül az égig érő karácsonyfa mellett karateoktatás folyik. Oj cuki dzsódan! Mavasi geri! Na, még tíz kento és öt nükite! Mester és tanítványa együtt készülnek. Oly cukik! A. nagyon jó tanítvány, V. pedig kiváló oktató: szakszerű, türelmes, kedves, okos. Irigylem őket, hogy együtt edzenek!

hóphelyzet

Akkora hó van, hogy még a park játszóterét sem tudták letakarítani (bár a parkban már láttam embereket sürgölődni)! Ebből még bármi lehet!

Tündérundor

Á. képtelen megtanulni a János vitéz tündérországról szóló tíz versszakát. Kiveri a víz, zokog, kiabál, átkozódik, bosszút forral a rémes olvasmányt tartalmazó tankönyv ellen. Adj új címet a fejezetnek - hangzott a házi feladat első része. "Ahová én soha nem mennék" kutyakaparta az első versszak fölé Á. És azt mondja, bár inkább beteg lenne, hogy sosem kéne ezt tanulnia. És nem érdekli, ha egyest kap, csak hagyjuk végre békén. Hogy mi a baj? Az átlagosnál kissé hevenyebb lefolyású, de tipikus kisfiúbetegség, tündérundor. Sajnálom miatta, én szerettem a János vitézt és tündérországot szépnek láttam. Á. nyálasnak. Remélem, valóban ez lesz (miként mondja) a múltbéli és elkövetkezendő összes tanulmányaiból a legutálatosabb rész.

Van, amit jól látunk

Ma például egy szajkó szállt a szomszéd kertben a körtefára, és egyikünk sem nézte sem zellernek, sem kókuszdiónak, de még mókusnak sem. Szajkónak néztük.