péntek 13

 Ennek sem szoktam nagy jelentőséget tulajdonítani. De az meglepett, hogy néhány nap alatt tél lett, ronggyá áztam, aztán a konferencián, ahol ma jártam, megkönnyebbüléssel vegyes döbbenettel érzékeltem, hogy fűtenek. Fűtenek, és nekem jólesik. Örülnék, ha nem mára vettem volna Elefánt koncertjegyeket 1) azzal, hogy V. eljön velem (de nem ér rá) 2) eljön velem A., aki egy kicsit sem vágyik oda, de így a 10,5 fokban, esőben én sem (különösen, hogy néhány hete estem* egy nagyon furát (nagyon nagyot is egyben)), aminek következményeképp a jobb térdem megszűnt térdként funkcionálni. Fáj és nem hajlik, de még el sem bír.

* igazából nem ért földet sem a térdem, sem a csuklóm, vagyis állva hömbörödtem vagy 20 métert - de nyaktól bokáig kificamodtam. Totálisan. Talán még az ízlésem is. (a jegyet egy hónapja vettem, az nem érintett az ügyben)

újabbak

ma eljutottam az autószerelő(k)höz, aki(k) ingyen ütögették helyre az autóm lökhárítóját, megjegyezve, hogy ha nagyon akarom, kicserélik, de inkább várjam meg, míg belém jön valaki, akkor meglesz a biztosítási pénzből (mert amúgy jó drága lenne cserélni) - addig viszont elég lesz némi polírpasztával (?) áttörölgetni

döbbenet, hogy megdöbbentő az, hogy kamala harris a legújabb mérések szerint átveheti a vezetést donald kacsa trump előtt - mégis, mi lenne az elvárható egy szexista, arrogáns vénember és egy jól képzett, határozott középkorú nő versenyében? (amivel nem azt állítom, hogy kamala harrison ne találna fogást, aki akar, na de na)

elmentünk szabadságra és közel két hét múltán hazatértünk - csodaszép út volt, mindengyütt is pihentető (ausztria, svájc, ausztria - némi német és lichtensteini kanyarokkal)

mindenki hetek vagy hónapok óta (szamár)köhög körülöttem

nagy munkahelyi fluktuációk vannak - én még nem állok be a sorba (viszont újabb egyetemet vettem célba, még nem jelentkeztem, de elég hozzá egy figyelmetlen pillanat - nem vagyok normális)

első hó

Nem egészen fél óra alatt lett semmi hóból nagy hó. Huh - gondoltam - elugrom a megrendelt zöldségekért gyorsan. Hogy ne este kelljen az ónos eső sötétjében. Ami majd jön. Lassan persze, csak üstöllést. Pizsamában. Egy kilométert tehettem meg, amikor belémcsúszott oldalról egy autó. A zöldségekért el sem mentem, csak haza, amint végeztünk a papírmunkával. Nem volt betétlapunk, felhívtam A.-t, hozott, addig hóemberré váltam. Amikor A. megérkezett, megpróbálta kioperálni a kerékküllőim közé szorult lökhárítódarabokat, elvágta a kezét. Az incidens egyetlen vérző sérültje ő lett. Nekem csak a fejem kapott gellert és tartott egésznapos migrénes nyomásban aztán. A vétkes elismerte a hibáját, korrekt volt, meg minden - de mégiscsak nekem lesz szaladgálnivalóm vele. Itthon aztán fürdés, öltözés, tervek átírása, BKV-sra. Nem is hittem, hogy ennyire belegyógyultam az autómba - azt sem tudtam, mit vegyek fel közösségi közlekedéshez. Milyen kabát, milyen táska (mármint amibe elfér minden cuccom) - hazafelé az úgynevezett télikabátomban, vagyis abban, amiről azt hittem, hogy a télikabátom, ronggyá áztam. De úgy, hogy a bugyim is vizes lett. Egy fűtetlen busszal döcögtem haza, azalatt pont rám fagyott minden vizes holmi. Didergek. Forró tea, ágynyugalom, Netflix krimi. Vigasztaló édességként csak fagyasztott egrest találtam - szóval, még ez is! Antibiotikumot már tegnaptól szedek a fogamra. Ha szerencsém van, holnap lázmentesen ébredek és el tudok menni dolgozni.

Tagadhatatlanul meséken nőttem fel

A szomszédukban lakott egy taxis, aki néhány éve meghalt. Korábban mindig itt állt az utcában mellettünk a taxi, jellegzetes utcaképi elemként. Aztán ahogy a bácsika meghalt, eladták az autóját is, sem a felesége, sem a lányai nem vitték tovább a céget. Ma reggel azonban ismét egy sárga, oldalán kockás autó parkolt a házuk előtt - így az ablakon kitekintve örömmel felkiáltottam: nézd, feléledt a Géza bácsi! - A. furán nézett, aztán kicsit gyorsabbra fogta a kávéfőzést. Nem, én sem értem, hogy gondoltam, spontán égési reakció volt.

Bestiem ❤

Nurofen Forte - nélküle meghalnék fogidegzúzódásban (a bájgúnár nem végzett rendes munkát, az idegek egy részét bent felejtette, a gyanútlan orvosom erősen rátapintott, kiöblögette, újratömte, jövő héten megyek kontrollra, ha addig nem fáj (elég élénk a fantáziám, de ezt pillanatnyilag nem tudom elképzelni), akkor ad rendes tömést, ha nem, akkor még fúrogatja (fájdalomcsillapítás mellett))

A városi lámpák ma később kapcsolódtak fel, mint ahogy besötétedett, a gyalogosok fekete ruhákban vetik magukat az autók közé, lutri, ki mikor üt el egyet. Az autókat amúgy nem városi közlekedésre optimalizálták, egy sima féklámpának olyan fényereje van, mintha félpercenként napkitörés lenne, miközben araszolgatunk egymás után (hogy a halogénes fényszórókról ne is beszéljünk - a kis corsában pont szemmagasságban van mind, akár szembe jönnek, akár a visszapillantóból veri ki a szemem) - nem volt nálam napszemüveg.

Akit nem lehet riogatni

Olvasom, hogy Agyarország Ormánya a brüsszeli szanciókat ábrázolni hivatott bombákkal riogatja kedves népét. Autóval elsuhanva én is láttam ilyen plakátot, de nem értettem, ugyanis a bombát negrónak (esetleg másfajta cukorkának) néztem. Krémes, hogy engem még riogatni sem lehet!

Amúgy nyilván fel vagyok háborodva, hogy mi mindenre van pénz (ostoba plakátok, népnemzethy konszultánció, további, még további és annál is további stadionépítések hatalmas reflektorokkal (lásd többek közt a 9-es busz vonalán a rezsiválság alatt is egyre épülő monstrumokat)) iskolák, uszodák és úgy általában oktatás, szociális szféra, egészségügy, önkormányzatok, vagyis a normális dolgok helyett.

Karina, Álmos, Kinga, Krisztofer, Rozé és Dió (meg a motoros)

Ezeket a gyerekeket, sem a kutyát nem ismerem. Többségükben ők sem ismerik egymást. Hogy mi a közös bennük? Az apjuk. Mármint nem úgy, hogy egy apjuk van mindannyiuknak, hanem hogy mindannyiuknak olyan apja (Dió esetében gazdája) van, aki fehér, középosztálybéli férfi, feltehetően középvezetői, esetleg felsővezetői pozícióban és aki elképesztően kurva büszke arra, hogy a hétvégén segít a nejének. Például elmegy a gyerek(ek)kel a DM-be bevásárolni, elviszi őket játszótérre vagy étterembe (ez pont nejestül történt) - és azt, hogy megjelent a színen egy ilyen alfahím, azt mindannyian azonnal a tudomására is akarták hozni mindenkinek, aki egy szűk öt kilométeres körben tartózkodott, ezért azzal a hangerővel kommandírozták a gyerekeket és Diót, hogy senki ne maradjon értesületlenül arról, hogy itt vannak, és pelenkát vesznek (érted, nép? Én, felsőkategóriás apa, pe_len_kát veszek Karinkával a DM-ben), meg mászókáznak (felfogtátok, emberek? Én, én, én (én, én, én, én, én!!!!!) hoztam el a gyerekeket a jáccóra!), meg rendelnek az étteremben (Dió, lábhoz! Lábhoz! Maradsz! Ülsz! Dió! Majd otthon kapsz marhahusit!). (Kriszikém, kérsz somlóit? Anya, te ebbe ne szólj bele, ez a férfiak dolga, hogy döntsenek, igaz, Krisz? De ha otthagyod, belenyomom az arcodat!) A DM-ből konkrétan úgy menekültem ki, hogy a dolgok felét elfelejtettem megvenni, mert alfaapu darabokra törte az agyamat a hangerejével. Azt hiszem, a szombat volt az utolsó alkalom, hogy nem szólok valakinek, aki ennyire durván emberellenesen viselkedik.

A motoros gyerek nélkül volt. A benzinkút egyik kútjánál hosszabb sor, a másiknál egy motor, vezető nélkül - nyilván odaálltam, hiszen mindjárt fizet (gondoltam én). A társa motoros ruhában kint telefonált a shop előtt. Várja a másikat - gondoltam. Aztán nagy nehezen (hosszú percek, már mögöttem is állt a sor - de míg a másik sor haladt, mi álltunk) letette a telefont és bement. Gondoltam, megnézi, hogy hol akadt el a másik. Újabb hosszú percek. Aztán a kút számlálója nullára ugrik, kijön a motoros (semmi társ), nekitámaszkodik a motorjának és újra telefonálni kezd. Úgy, hogy bent áll a kúton, mögötte több autóból álló sor, akiket már így is feltartott vagy tíz percig. Én néhány héttel ezelőtt használtam életemben először az autómon  a dudát, de most megnyomtam. Kissé meghökkent. De nem annyira, hogy abbahagyja a telefonálást, csak dühösen legyintett felém, mintha egy legyet akarna elhajtani. Meg odaszólt, hogy ne dudálj. És lazán a motorra támaszkodva telefonált tovább. Sajnálom, de eldurrant az agyam, szóval rátenyereltem a dudára. Muszáj volt letennie a telefont, mert szerintem nem hallotta többé, hogy mit mond bele valaki. És ha nem indult volna el (korántsem elég sietősen amúgy), akkor kiszálltam volna, hogy megmondjam neki, hogy csak a saját idejével szórakozzon. Végül is ott ültek mögöttem a szüleim, biztosan megvédenek, ha rám támad. Oké, tegnap amúgy is elég feszült voltam egész nap (úgy fél miliméterre a robbanástól), de szerintem ez a teljesen oké napjaimon is felháborított volna.

Mai negatív

Az, hogy a Magyar Közútfelbontó Vállalat jól felkészült szeptember elsejére, szerintem annyira triviális, hogy alig van hírértéke. Egyszerűen mindenhol felbontottak minden valamire való utat, vadul nyomuló korlátok, éles szalagok, éhesen tátongó munkagödrök jelzik, hogy dolgoznak. De bakker, előbújt az összes agresszív állat is. A záróvonalon át hirtelen bevágó, a munkagödörbe leszorító, az égő cigarettacsikkjét hozzám pöckölő - és ne feledkezzünk meg a bukósisak nélküli gyermekkel piroson átszáguldó biciklis nőről sem. Sajnos nagyon nehéz lerakni az autót, nem bírok naponta kétszer másfél órát közlekedni kétszer fél helyett. De ne aggódjatok, majd az elszálló benzinár hamar megoldja.

Ma több

helyen is bejelentettem, hogy furcsa dolgok történnek a szomszédunkban - például (ismét?) eltűnt a néni. Ha én is eltűnnék, a blogot rátok hagyom, olvassátok. Bejelentés helyett persze beadandót kellett volna írnom - na, azzal még igencsak el vagyok maradva. Szóval holnap drukkoljatok, hogy írjam meg és adjam le végre mindet, mert különben kimaradok az iskolából. Munkám persze, mint tenger, hiába vagyok tanulmányi szabadságon névleg, ténylegesen elég sokat dolgozom. Hogy miért? Mert vannak ügyek, amik nem állhatnak az én kétnapos szabadságom miatt. A hosszabb szabadságokra átadom őket a kollégáknak.

Rohan az idő

Vonszolom magam a buszmegállótól hazáig, csak néhány száz méter, de majd' meghalok a frissen ránk törő kánikulában. Az amúgy néptelen utcán a keresztutcából befordul egy nő, és heves integetésbe kezd. Amint közelebb érek, már hallom is: fiatalasszony, vegyen ágyneműt, tiszta selyem, nem fogja megbánni, meglássa, az ura százszsor is kezet csókol érte, szépasszonykám! Én mondjuk hamarabb nézném magam kiszáradt bőrű vízilónak, horpadt bádogvödörnek, törött szárnyú szöcskének, mint szépasszonynak, de egye fene. Mondom neki, hogy nem kérek. Erősködik, hogy jó lesz nekem, egyre közelít, lengeti a lapos dobozba bújtatott selymet (mint mondja), de én hazaérni vágyom, meg egy pohár vízre. Mondom neki, hogy nem veszek semmit, utcán sosem vásárolok. Rogyassza rád az isten az eget, ronda vén szipirtyó! - vágja hozzám, mielőtt végleg lemondana arról, hogy eladjon nekem valamit kartondobozban.

krimi

Gyanús körülmények közt nyoma veszett a szomszédunkban lakó öregasszonynak, aki eladott egy házat és az árából (?) hangos kopácsolások és flexelések közepette elkezdte felújíttatni* a velünk szomszédos házát. A házfelújításban közreműködő rosszarcú idegenek időnként három-négy terepjáróval is blokkolták a tér forgalmát, folytpn dohányoztak - és átvették a néni feletti uralmat. Én ma akartam bejelenteni a rendőrségen, hogy valami nem oké - de A. azzal fogadott, hogy jártak nálunk (és a többi szomszédnál is) már ma délelőtt.

* khm.... többek közt felépíttetett öt (5) új fészert és kalyibát a kertben, ahol fünek már alig jut hely (a belső munkálatokat csak hallottuk, látni nem láttuk, de valószínűleg valami űrsiklókilövőt is építtetett)

Wanted

Nem hordok válltáskát, ridikült, kézitáskát - mindig, mindenhová hátizsákkal megyek. Szeretem, ha több praktikus és szép hátizsákom is van. De a mostaniak elkoptak, elhasználódtak, elcsúnyultak. Némelyiknek a színe kopott meg, másoknak a cipzárja rossz, vagy a pántja szakadt el - vagy a belseje nagyon nehezen tisztítható már. Szóval, hátizsákot keresek. Ha tudtok olyan valódi bőr (esetleg egyéb, de nagyon tartós, jó anyagú) hátizsákot, ami

jó a mindennapokban, egyben elég elegáns is, belefér egy A4-es (de minimum egy vastagabb A5-ös) dosszié, kulacs, egyéb cuccok, átláthatóak a belső terei (emiatt a világos bélést jobban kedvelem), vannal zsebei, rekeszei, cipzáros (a megkötős batyuk nem érdekelnek), sokféle szép színben létezik, akkor idelinkelnétek? Jó, ha valahol megnézhető élőben (rendeltem már olyat, ami nagyon szép, jó minőségű is - csak épp minden zsebe olyan szűk, hogy nem tudom őket kézsérülés nélkül használni) - de az is jó, ha rendelhető, még karácsonyig megérkezhet... szóval, ha van tuti titkos hátizsák lelőhelyetek, szóljatok!

Az ilyesmik szoktak tetszeni: Ezt például szívesen hordanám - de elfogyott. Ez is tetszik, de nem (csak) pirosat szeretnék. Ez sincs épp raktáron. Ilyen hátizsákom már van kettő, szeretem őket, de elkoptak. Barnát nem vennék, csak ha van mellette vagy nyolc más színű.

az elkóborló macskáknál csak a szomszédnénik okosabbak

Elveszett a szomszédék vörös macskája, már több, mint egy hete. Két öregember szeretné birtokolni Csöpikét - de Csöpike valódi kiskamasz hím, a birtoklást csak úgy bírja, ha valami az övé. Szomszédnéni, szomszédbácsi szíve. De azért a mi ablakunkon is bekopog naponta többször is egy kis elemózsiáért. De Csöpike elveszett, nem kopogtatott, helyette csak a néni és a bácsi jött nap mint nap, hogy láttuk-e, de nem. Aztán tegnap megjelent. Még csak azt sem mondom, hogy csapzottabb vagy rongyosabb volt az eltűnését megelőző kinézeténél. Persze, mindig tarkítja néhány folthiány a bundáját, látszanak rajta a kandúrmacskák rendszeres adokkapokjának nyomai, de igazán fess, szép piros cica ez a Csöpike. És persze hatalmas. Annyit eszik, mint egy kamasz disznó. Nagy örömömben, hogy megláttam, beengedtem, rá is vetődött azonnal a mi cicánk piszok drága szupertápjára, befalt belőle másfél adagnyit - de hát a tékozló fiúkat már a Bibliában is így fogadták. Aztán írtam messengeren a néninek, hogy itt van Csöpike, most eszik, aztán hazaküldöm. A néni kisvártatva válaszolt:

Köszönjük martine, de ha lehet, ne kapjon kaját, mert mi látjuk el és másféle kaja miatt már jártunk vele orvosnál. Tessék szépen haza zavarni. Köszönjük, Hugi néni, Öcsi bácsi.

Miután evett, szívesen elheveredett volna a fotelban, de mondtam Csöpikének, hogy gyorsan zúzzon haza, mert különben macskalopás bűnébe esek, de mondja azt, hogy nem evett nálunk semmit. És másutt sem az eltűnése idején, mert ha kiderül, mindannyian bajba kerülünk.

Nagyon kedves martine, köszönjük, hazaért Csöpike, jól belakmározott a finom marhapárizsiból, Öcsi bácsinak nem is hagyott, és már mellettem, hozzám bújva alszik. Minden hájjal megkent hízelgő, tudja mi a jó neki.

Szerintem is, és sokkal ravaszabb, mint a szomszéd öregek.

a proletár leány verse

vagyis inkább csak az ebédje. S(pár) budget paradicsomos káposzta műanyag tejfölös(jellegű) dobozból, hidegen, nagykanállal. Amúgy meglepően finom volt. És meglepően drága is. Viszont - sok más bolti készétellel szemben - alig van benne felesleges elem. Az is a vállalható kategória (kukoricakeményítő). Ettem még hozzá szeletelt bolti kenyeret. És banánt. Az ebédemet már lassan két éve az utcán, illetve az autómban eszem meg, mert a munkahelyemen nem (sem) veszem le a maszkot. Valódi cikis szitu, egy törpe opelem van, nem lakóautóm. Nem érdekel, már megint alacsonyan repülnek a covidosok körülöttem. Én meg? Én meg újfent nőgyógyászati műtétre készülök szorulok. november végén, december elején. Talán akkor. Van jó hír is mára, csak azt nem árulhatom el. De azért csak örüljetek velem! Ma V. is megkapta a harmadik oltását, jövő héten végre Á. is háromszor lesz oltva - rajtam pokoli fáradtság van. Á. szülinapi vacsoráján ittam egy (1) nem túl nagy pohár bort (1 dl?) és totál kiütött, egy napig rondán másnapos voltam tőle.

folytonosan zajló mondatok

Mit tudom én, hová kell kattintani. Én ezt a programot fejlesztem, nem pedig használom.

*

- Csökken a koronavírussal megfertőződött emberek átlagéletkora.

- Ez tényleg komoly? Úgy értik, hogy megfiatalodnak tőle az emberek?

*

Dehogy csináltatok tesztet! És ha kijön, hogy pozitív vagyok, hogy megyek el hétvégén a színházba/ moziba/ buliba /stb?

*

- Nem söpörted el a leveleket, pedig kértem!

- Mert nem szóltál időben! Kettőkor mondtad, nekem meg ötkor már el kellett mennem.

- Legközelebb mikor szóljak? Tavasszal?

*

- Kérsz valamit?

- Igen.

- Mit?

- ... öhm... semmit...

*

-Valahonnamn úgy jön a hideg... nem tudod, honnan?

-Kintről.

*

- Odamegyek nyitásra a boltba.

- Miért, nyitáskor olcsóbb?

- Nem, csak utána több időm marad foglalkozni vele.

Történelmi pillanat

Reggel mindkét gyerek iskolába ment. Ez utoljára 2020. március 13-án történt meg. És most, 2021. szeptember 6-án megtörténik újra. Néhány nap híján másfél év telt el a kettő között. Akkor egy tizenkettedikes és egy tizedikes - most egy tizenkettedikes és egy másodéves. Miközben az utcán egyre tombol a sötétség.

A. jobban van - de még messze nem elég jól. És teljesen elveszítette a szaglását, amiről korábban azt képzelte, hogy neki nincs is. Volt. Az én (szombati) PCR tesztem negatív lett, reméljük, így is marad. Tulajdonképpen itt is igaz, mint at ársadalmi  előítéleteknél általában: én rettegtem a vírustól, az utcán két méterre kerültem ki mindenkit maszkban. Most nyilván bejárok A. szobájába. Óvatos vagyok és nagyon vigyázok - de már nem rettegek. Közelről tapasztalom, ez egy más viszony, mint képzeletből összerakni.

A nagy esés

És nem az esőé - ami pedig szintén megérne egy misét. Mármint hogy álljon már el. Az idei év legnaposabb és legmelegebb időszaka a február vége - március eleje volt. A sok eső okozta az én vesztemet is.

Én viszont ma akkorát estem, zakóztam, hogy csoda, hogy nem törtem még jobban össze magam. Ebédszünetben kementünk a kollégáimmal sétálni. Alig száz méterre lehettünk az irodától, amikor egy sáros felületen úgy megcsúsztam, mintha jégen álltam volna - aztán mint egy lassított felvétel: billegtem, próbáltam egyensúlyozni, de éreztem, hogy csúszik ki alólam a talaj (nem képletesen, hanem tényleg) - aztán térdre estem (meg a bal csuklómra), aztán onnan is tovább hemperedtem. A mai öltözékem: világoskék farmer, fehér pulóver, világoskék dzseki. Bokától nyakig mindenem, de mindenem sáros lett. A bugyim is. Hazajöttem - nyilván. Itthon döbbentem rá, hogy míg sík talajon még valahogy elporoszkálok, a lépcsőn felmászni komoly mutatvány, mert nem tudok erőt kifejteni (terhet cipelni) a bal térdemem. Úgy kattog, hogy A. két méterről is hallja, ha mozgatom (nem sokat mozgatom, mert baromira fáj). Ezen kívül megrándult a nyakam és a fejem is fáj, mintha fejbe kólintottak volna valamivel. Pompás antré egy csütörtökön kezdődő háromnapos programhoz, majd a szombat estétől keddig tartó balatoni utazáshoz (anyukámmal - akiről mostanában nem véletlenül nem írok sokat)

Mai nap

(csak mondom, hogy 19 éve ilyenkor ragyogó napsütés volt, addigra lett csak piszok hideg, mire hazamentünk a kórházból, remegtem a hidegtől - és persze Á.-t sem mertem kivenni a bundazsákból)

Dolgoztam - például egy kolléganőmmel jártunk egyet a környéken, hogy úgy beszélgethessünk szakmai ügyekről egy kicsit hosszabban is, hogy ne legyünk veszélyben. Persze a sétát is maszkban abszolváltuk.

Sokak szerint az ötven az új harminc

 

Szerintem viszont lehetne inkább a húsz az új harminc, kevésbé kellene félteni a macskákat és hű alattvalóikat, az embereket is.

Levélke

Azért jó levelet söpörni, mert gyönyörűek, mert lehet közben gondolkodni, mert találhatunk alatta megbúvó kutyakakát, mert odajön az utcabéli kedves nő beszélgetni, mert négyszer is láthatom a márványszobor termetű és alakú futófiút és szégyellhetem magam, hogy míg ő lefut négy tetszőleges nagyságú kört, nekem letörik a derekam a levelek zsákokba gyömöszölésétől. Egyébként sokkal szebb a sárga és barna avarral borított járda, mint a felsöpört, de így illik mifelénk.