nekik sincs hangjuk

magyarabszurd

ki gondolta volna

hogy a hangom az identitásom része? mármint nyilván - de sosem gondoltam rá úgy, mint elveszíthetőre. nem jön ki hang a torkán. elakadt a szava. néma gyereknek anyja sem érti a szavát. mi van, megkukultál? akkor szólj, ha kérdeznek. fogd be a szádat. hangodat se halljam! miért nem szóltál? ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. egyedi hang. találd meg a saját hangod. hangtalanul sírt. szépen éltek, egy hangos szó nem hallatszott ki sosem a házból. néma levente. vétkesek közt cinkos, aki néma. hamis a hangja. némasági fogadalmat tett.

Betekintés a remetelak legmélyebb bugyraiba

Öröktől fogva adott képességeink elvesztése részint magányba taszít, részint új kreativitásokkal örvendeztet meg. Elég döbbenetes tapasztalat, hogy nem tudom felvenni a telefont - mármint fel tudom, csak nem tudom elmondani, hogy bár felvettem, de nem fogok beszélni - szóval inkább fel sem veszem. A vonalas számosok úgy maradnak. Akiket jobban ismerek és akikhez van más utam, azoknak megírom, hogy nem tudok beszélni. Nemcsak beszélni nem tudok, egyedüllétemben énekelni sem - pedig mindig szoktam, ha egyedül maradok. A gondolkodás az elmúlt tíz napban elszenvedett százezer agyrázkódás következtében még kevéssé megy, de nekiálltam a szakdolgozat struktúráját kialakítani (igen, tudom, ahhoz pont kéne tudni gondolkodni - de bizonyos dolgok már rutinból mennek) - és szakirodalomolvasás helyett podcastokat hallgatok. Ha nem tudom leírni elsőre, visszatekerem tízszer. És sült almát készítek. Almát szeletelek, 8-10 cikkre egyet-egyet, a szeletkéket a tepsibe tett sütőpapírra dobálom és megsütöm. Nagyon finom - és estére is megfelelő étel.... khm... itt gusztustalanságok következnek... ugyanis már többedszerre ébredtem arra, hogy egy-egy fulkodlással kísért köhögőroham odáig fajult, hogy telibe hánytam az ágy mellé tett papucsaimat (én szóltam) - és a sültalmát (kicsit) kevésbé gusztustalan takarítani éjfélkor, mint mondjuk egy pörköltet lenne. Szóval mostanában nem vacsorázom, maximum sült almát. Mások ennyi idő alatt ezzel a módszerrel már ledobtak volna öt-hat kilót, én annyit értem el, hogy nem hízok. Az is valami. Epedve várom az időpontot, hogy eljöjjön a Messiás bevehessem a második szem antibiotikumot is. Három szem van, de tíz napig hat. Bízom benne, hogy tíz nap múlva már tudok majd beszélni. Sosem kedveltem a kis hableány meséjét, mert ostobának tartottam. Azt nem mondom, hogy most megszerettem, de másképp gondolok rá. Empátiával. Integetek messengeren a királyfimnak, de az csak a karatéval van elfoglalva. Kamillateát kortyolgatok - azt viszont mindig is szerettem. Valahogy gyógyulásíze van. Hitet ad.

Csendeshét

De legalábbis csendeshétvége. Ketten vagyunk itthon Á.-val, a karatésok karatézni mentek. Ma reggel arra ébredtem, hogy nem tudok többé beszélni. Kínos nyöszörgéseket adok csak ki, amit minden esetben gyors fulladás követ. Az orvos délután rendel. Mivel nem tudtam telefonon időpontot kérni, odamentem időpont nélkül személyesen. Sírva. A hangnélküliség is bosszantó (mert többnyire diktálok az eszközeimnek), de a fulladásrohamok rémisztőek. Elmutogattam, meghallgatott. Hörgők és gége meg hangszálak. Kaptam antibiotikumot. És tilos beszélnem. Mármint próbálkoznom is. Á. szerint ez jó, majd írjak neki. Az a baj, hogy nem olvassa el. Azért baj, mert közben ittmaradt ránk az összevarrt nyelvű macska, akit gyógyszerelni és szórakoztatni kell, meg V. kiscicája, akit szórakoztatni és etetni kell (őnála, vagyis majd Á. átmegy, mert én biztosan nem). Még van kábé húsz napom a leadásig (mármint szakdolgozat), és eddig a főcímzene van meg belőle (mármin a nevem, a konzulens neve, az egyetem neve, meg hogy szakdolgozat) Ennél jobban időzíteni sem tudtam volna egy háromhetes betegséget. Nekem kellett volna mennem anyukámhoz is - de persze oda sem tudok, még jó, hogy a gondozónő elvállalta (pénzért, de hát nyilván). A macska kezelése 45ezer volt, a gyógyszereim, vitaminjaim, zsebkendőim, stb úgy kétszer ennyi - és táppénzen vagyok félpénzért. A sok hasznosság mellett sajnos be vagyok oltva gazdagság ellen is.

napihorror

a macskánk tegnap nem evett, nem ivott, csak gubbasztott. A. megfigyelte, hogy nagyon folyik a nyála és kilóg a szájából a nyelve. elvittük orvoshoz - mármint V., mert A. dolgozott, én meg még mindig szalonképtelenül beteg vagyok. kiderült, hogy a macska átharapta saját nyelvét, nem is tudta kihúzni belőle a fogát, de a nyelvét sem tudta így használni. V. beleegyezett az altatásos műtétbe, aztán zokogott itthon, hogy lehet, hogy a macska halálos ítéletét írta alá. mondtuk, hogy á, dehogy, a gyógyulását - de azért mindenki tudja, micsoda felelősség beleegyezni egy altatásba, egy műtétbe, és a mi macskánk már elég öreg, amitől persze nagyobb a rizikó. szerencsére az altatás, a műtét és az ébresztés is sikerült, holnap viszik vissza kontrollra. most tilos kiengedni - persze minden ajtónyitáskor megpróbál meglógni. okosabbak vagyunk, zsilipelünk.

pszeudomorfinista

Kaptam köhögéscsillapítót, jó cucc. Nem szűnt meg a köhögés (ezt nem is ígérte), de tényleg csillapodott, az elmúlt éjjel két-három órákat is tudtam aludni egyszerre. Már nem tűnök vízihullának, csak simán betegnek. Távlatokat is adott a szer, elkezdett felsejleni előttem egy olyan lehetséges jövő, amelyben gyógyult vagyok. Nem könnyű elképzelni, de már nem látom teljesen abszurd felvetésnek.

a gyógyulás szakaszai - észrevehetetlenül korai fázis

köhögés, mikroagyrázkódások ezreitől sajgó fejtető és homlok, feldagadt torok, a duzzadt nyirokmirigyek gyilkos szorítása, hatástalan gyógyszerek, több ízben kis híján lenyelt nyelv, hányás, sebes orr és száj, bedugult fül, kialvatlanságtól felpüffedt arc, az arc szürkés párnái közt elvesző apró, szomorúan könnyező fakó malacszemek, random váltakozó vicces behéliumozott hang és szétcigizett rocker hang, dekoncentrált, széteső elme, égnek álló haj, csüngő toka, szorongás minden levegővétel előtt, a rémület beteljesülése minden kifújáskor, hőhullámok, izzadás, reszketés, hideg veríték a homlokon, öngyűlölet, a létezés értelmének megkérdőjelezése, feleslegességérzet, kétségbeesett vágyakozás legalább a fodrász után, részvétlen egyedüllét, minden idők legrémesebb éjszakája

Minőségi kifogás

Tudjuk, hogy nem minden gagyi, ami Kínában* készül, de lássuk be, ez a bábu igencsak igénytelenre sikerült. Remélem, több darab nincs belőle, jöjjön inkább egy gumikacsa, az kevesebb vizet zavar.

* igen, tudom, a cikk címéből hiányzik az n - mint mondtam, minőségi kifogásom van

A hörgőtágító dicsérete

Én nem tudtam, mit hagyok ki, ha nem kérek hörgőtágítót - de tegnap este az orvos azt mondta, hogy kell, én kiváltottam, kibontottam és beleszippantottam a szabadságba. Nem mondom, hogy utána végigaludtam az éjszakát, de többet aludtam, mint az elmúlt egy hét éjszakáin együttvéve. Momentán még pont úgy nézek ki, mintha saját öreganyám bosszúból elkészített karikatúrája lennék (khm... úgy is érzem magam) - de már sokkal jobban vagyok, mint egy hétnapos vízihulla a fulladása emlékeiben lubickolva. Jelen állapotom szerint már megfulladtam ugyan, de még nem emlékszem rá. Boldog lebegés. Ja, nem. A fuldoklás örökre még velem marad van.