2022. október 29., szombat

18+

Lett tíz üvegnyi* tiszta birsalma ivólé (felbontás után legalább kétszeresére hígítandó) és nyolc üvegnyi birsalma-sütőtök vegyes ivólé (szintén sűrű) - és még legalább annyi gyümölcs van a fán, mint amennyit eddig feldolgoztam. Nem mondom, hogy halálra dolgoztam magam, de azért elfáradtam. És semmit nem haladtam a szobámmal, pedig nagyon ráférne. Holnap sem fogok, mert A.-val kettesben elmegyünk a Tiszára, hogy hozzunk újabb befőzni való dolgokat szőlőt - ha még van egyáltalán. Mai sétám során megalapoztam a diógyűjteményemet - eddig fél kilónyi van héjastul - de ha mindennap elmennék gyalogolni** és mindennap szednék fél kiló diót (legalább a most következő napokban), akkor nem kéne aggódnunk a karácsonyi bejgli miatt.



* mind hét decis sűrített paradicsomos üvegek

** a mindenkori kitűzött cél a napi tíz kilométer, de sajnos a felét sem szoktam teljesíteni

Tettenérés

Először bepaplanozva olvasni kezdtem KOK Ősz című kötetét, mert úgy ítéltem meg, hogy az illik leginkább ehhez az évszakhoz. Kortyolgattam mellé mézes áfonya teát (a méz házi (de nem a mi házunkból), a tea aldis), aztán lementem teregetni (nem háziasszonykodásból, csak hogy a kimosott ruhák ne a mosógépben száradjanak meg), aztán láttam, hogy a macska odakakált a szőnyeg szélére - de mikor és miért? amikor én első nyekkre kiengedtem? nyögtem magamban - de nem volt mód sokáig sopánkodni, mert a macskakaka felágaskodott, körülnézett és nekiindult a szobának. Tágra nyitottam az olvasástól résnyire szűkült szemeimet. Egy meztelen csiga volt - nem pedig olyan házzal díszített, amilyet reggel sikertelenül kerestem. Gondolom, a növények hozták magukkal, amikor betelepítettük őket a nyári szálláshelyükről a szobába. Kidobtam, teregettem - a takarítást pedig hagyom másra.

háziasszony szabadságon

Na, ez egy durva oximoron, több szót nem is érdemel. Amúgy is milyen loncsos, lompos szó. Most már akkor azon kell dolgoznom, hogy a "háziasszony" szót ne szerepeltessem többé magamra vonatkoztatva. A paplanba burkolózva olvasgató királykisasszony például sokkal jobban tetszene. A mellénykéket már megvettem, biztosan találok könyvet is hozzá. Ez a kilátás nyílik a kávéfőző mellől* - szerintem egyértelmű üzenet a bekuckózásra**.


* persze választhattam volna azt a képet is, hogy a nagyszoba szőnyegét keresztül-kasul nyálkázta egy csiga, akit ráadásul meg sem találtam, úgyhogy újabb csigatámadások várhatóak, ha nem én leszek a gyorsabb. És lehet, hogy nem én leszek.

**nálunk a bepaplanozás a családi szakkifejezés

2022. október 28., péntek

Birs

A birsalmasajtnak nem állok neki, mert túl macerás - de azt a (szerintem) legalább húsz kiló érett birsalmát, ami a kertben illatozik, fel akarom dolgozni. Azt hiszem, az a leggyorsabb, ha most kompótot főzök belőle, amit majd mindig a felhasználáskor turmixolok ivólévé. Egy próbafőzés most készült el, négy darabból lett legalább két liternyi sűrű ivólé. Valahonnan kell még nagy csavaros üvegeket szereznem. Ha ezzel végeztem, tavaszig elrakom a befőzőautomatát.


















Egészségügyi intézkedések

Elsőként is szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy az újonnan beszerzett mellényeim  karkivágása elégséges, pulóverekkel jól kombinálható, hónaljban nem vág. A csinosságukról megoszlanak a vélemények (pont olyan, mint egy hálózsák! ennek direkt nincs ujja? nem nagy rád? úgy nézel ki, mintha a paplanoddal indultál volna útnak) - és igen, én, aki nagyon elfogult vagyok*, én is úgy látom, hogy egyik sem kifutóra termett. De! Ritkán dolgozom hideg kifutókon, viszont gyakran hideg épületekben. Szóval, jók lesznek.

Tegnap a gyógytornán kifejezetten kellemes meglepetésben volt részem, a gyógytornász lány - úgy tűnik - nagyon jól érti a dolgát, a felmérés alapos volt, a manuálterápia pedig fájdalmas - ugyanakkor hatékony, ami már rögtön az óra után is érezhető volt. Estére lett egy kellemes izomlázhoz hasonló általános bizsergés a hátamban, ma pedig gyaloglás közben úgy éreztem, hogy könnyebben lépkedek (de lehet, hogy ez csak azért van, mert szabadságon vagyok)

Ma mammográfián voltam - ennek az eredményére még sokat kell várni és feltehetően be fognak hívni ultrahangra is (így szokott lenni) - de remélem, ennél komolyabb izgalmakkal nem kell szembesülnöm ezúttal sem. Azért persze van bennem némi aggodalom - minden szűrővizsgálatkor van.

Még fogászatra kéne elmennem, ami azért bosszantó, mert megint ugyanaz a fogam fáj, aminek a javítása garanciális volt tavasszal - de abban a rendelőben nincs röntgen, ahová járok, így mindig többkörös a sztori, és több körben drága - szóval, lehet, hogy visszaevezek az TB ellátottak közé. Jaj. 



* a mellényekkel, nem magammal**

** sajnos - fordítva jobb lenne

2022. október 27., csütörtök

Süssünk, süssünk valamit

csak ragaszkodjunk a recepthez, ha azt is tudni akarjuk, hogy mit. Én nem tudom, pufi pogácsaszerű édes dolgok lettek - elvileg linzereket sütöttem. Nem mondom, hogy rossz - de sem nem pogácsa, amire hetek óta vágyom, sem nem linzer, amiről a recept szólt. Pedig csak az arányokat változtattam meg egy kicsit (ahogy zúdul, úgy puffan alapon - bár mérleget is használtam), meg tejföl helyett raktam bele kaukázusi kefírt - mert kiderült, hogy csak fagyasztott tejföl van itthon. Azt mondták, nagyon keményre sül, de három nap alatt megpuhul - ez nagyon puhára sült, gondolom, három nap alatt megkeményszik. Ráadásul málnalekvárt sem találtam, pedig úgy tudtam, hogy van. Biztosan el fog fogyni, de nem ilyen lovat akartam.



Vágyaim tengere

- na, pontosan egy ilyen opelt szeretnék 
- milyet?
- ilyet, mint ez
- de ez mazda
- jó, akkor egy ilyet opelből

2022. október 26., szerda

klasszikus kontra modern műveltség

Bartók: Este a székhelyeknél

Lazítás

Hetek óta fáj a hátam a lapockáim vonalában, meg egy kitüntetett ponton a lapockáim és a gerincem metszetében, nem folyton, viszont bizonyos - előre nem látható - mozdulatok hatására úgy nyilall bele a fájdalom, hogy olyan, mintha azon nyomban eltörnék hosszában (meg keresztbe, meg mindenhogyan, darabokra) - be is jelentkeztem gyógytornászhoz. Egy vadi újhoz, mert ugyan jártam évekkel ezelőtt egy nagyon profihoz, de neki olyan szűkösek a kiadható időkeretei és nekem annyira más az időbeosztásom, továbbá olyan messze van tőlünk, hogy az új munkahelyemmel párhuzamosan leszoktam róla - most pedig már ötödik éve dolgozom az "új" munkahelyemen, szóval kénytelen vagyok belátni, hogy nem vagyunk immár kompatíbilisek. Szóval, kerestem egy közelebbit és most izgulok, hoyg legalább nyomokban tudja-e azt, amit Gyöngyi. És hogy addig is túléljek, míg oda eljutok, csináltam egy meleg fürdőt lazító fürdősóval. Van amúgy többféle fürdősó is itthon, A.-nak szoktam venni karácsonyra meg szülinapra - aztán a nagy részét én használom el. Ezt a lazítót szeretem egyébként a legkevésbé, mert élénk narancsszínű és nekem bizarrabb a kék, a zöld, de még a vörös víznél is (és ha ez itthon politikai színezetet is kaphat, most nem erről van szó, bár...) - szóval megszórtam a vizemet a narancssárga kristályokkal, és belemerítkeztem. Nem volt rossz, ha nem ragaszkodtam hozzá, hogy az összes defektes porcikám, úgy mint a hátam, a térdem és a bokám is egyidejűleg benne legyen a gyógyító vízben - mert azt viszont csak olyan kényszertartással tudtam elérni, hogy bármelyik kígyótestű mutatványos megirigyelhetett volna a hajlékonyságomért. És hát analóg ez is: így lazítok én. Rendszeresen ezt csinálom. Addig gubancolom magam folyton lazítás címén, míg teljesen összegabalyodok. Akkor indulhat a fájdalmas kigubancolás.

2022. október 24., hétfő

Mellények kora

Az elmúlt néhány évet leszámítva sosem volt mellényem - és amikor lett, akkor is inkább kerti munkáknál vagy kirándulásoknál kapott szerepet. Az idei őszi-téli szezonra viszont több mellénnyel is készültem/készülök, azt feltételezve, hogy a nem fűtött munkahelyeimen jó szolgálatot fognak tenni anélkül, hogy úgy tűnne, nem vettem le a kabátomat. Mert tavaly például volt, hogy nem vettem le a kabátomat, de ez a helyzetek intimitását sokszor rontja - nekem viszont egyidejűleg van szükségem arra, hogy ne fagyjak meg, ne fázzak fel, illetve hogy bizalmi légkörben beszélgessek. Az újonnan beszerzendő mellényeim hosszúak lesznek, alig várom, hogy megérkezzenek!

2022. október 23., vasárnap

színek, kanyarok

 

























Hetek óta semmire sem vágytam jobban, mint arra, hogy erdőn-mezőn némán kutyagoljak A. után, aki akkor is gyorsabban szedi a lábát nálam, ha lassan megy. Gombát nem találtunk, pedig szerettem volna. Míg haza nem értünk és rá nem néztem a netre, eszembe sem jutott, hogy milyen nap van ma. Hogy van-e lelkifurdalásom, amiért (ismét) nem mentem tüntetni? Van. Örülök, hogy sokan kint vannak. Nem vagyok kiégve, de ki vagyok merülve. Nagyon. Még annál is jobban. Szeretném, ha életben maradna az ország is és benne én is. Úgy látszik, ezt a mini krándulást kaptam ma ajándékba magamtól.