mindennapi horrorunkat add meg nekünk ma

 1.

Csak az autóban hallgatok rádiót, ott is jobb híján. Váltogatom az adókat, többnyire Bartók, Petőfi, Rádió1. Dallam dallam után, én szívesen énekelek (is) az autóban, az legitimálja leginkább azt, hogy többnyire környezetszennyezően egyedül utazom. Emellett még dolgozom is vele és általa. Jön egy új szám, utólagosan csekkolva minimum tízéves, de lehet, hogy húsz. Nem ismertem, nem az én világom. A szöveg elborzaszt, vizuális típus vagyok, és ugyan viszonylag gyorsan elkapcsolok, még sokáig kísért a kép: Fekete, fekete hús égjen a szádon... Aztán itthon rákeresek a szadista állatra, némileg megnyugszom, de jobban örülnék, ha nem adnák többé ezt a számot, mert nekem marad hátborzongató.

2.

Plakátokat és szórólapokat nyomtatok, A5, A6. A nyomtatóból A4-esen bukkannak elő, laponként kettő, négy darab. Én nem tudok ollóval elég szépen vágni, pláne ennyit.

Megtenné, hogy fel is szeleteli?

Miiii?

Összevagdalná nekem?

????

Végül megérti és megcsinálja. Nem tudom, mi a helyes szakszó a műveletre, de nem ezek.

Ez a nyomorult január

már legalább két hónapja tart. A hideggel nem volt bajom, sem a hóval, sem a köddel. A jég már túl sok volt, de mentem, lassan, csúszkálva, totyogva, mint a pingvinek. A mai napsütés viszont  hiába tetszett, mint látvány, megbetegített, elkedvetlenített. Fázom. Fájt a szemem a fénytől. Kellemetlenül káprázott. Bújkál valami bennem, nem megfogható, nem kifejlett betegség, csak a csírája, nem düh, de mégis az, valami sürgetés, türelmetlenség, valami hiány, egyben unottság, és mindebből az sült ki, hogy utáltam a mai napot.

Még azt sem tudom, mit szeretnék a születésnapomra. Talán azt, hogy legyen tavasz. De még nem akarom, hogy tavasz legyen, mert tavasszal Á. elutazik a világ túlsó végére, és én még nem tudom, hogy azt hogyan fogom tudni feldolgozni. Nem bírom, ha huszonévek huss, elillannak. Még nem tartok ott. Ez is rossz. És még azt is kell kívánonnom, hogy maradjon minél tovább tél. Még sehol sem tartok, még én magam is gyerek vagyok. Egy öreg gyerek. És lázas is, de csak érzésre, a hőmérő nem mutatja ki. A boldog késő huszas és a harmincas éveimre vágyom.