A nagy karácsonyi veszekedés

Mert az minden normális családban van, sőt, kell is állítólag.

én: fás retek vagy karalábé
(...)
A.: erre nem mondok semmit
én: pudvás - tudom, hogy nem pontosan ezt jelenti, de szerintem így megoldható lett volna
A.: meg is oldottam
én: igen?
A.: igen, csak nem mondtam... de ide van írva
én: akkor miért nem mondtad?
A.: mert nem ezt jelenti
én: OK, nem pont ezt jelenti, de ha egyszer rájöttél, miért nem mondtad?
A.: mert nem akarok fals szavakat mondani
én: de a fals szó ugyanúgy nulla pont, mint az, ha nem írsz semmit
A.: ez igaz, de nem jól mondtad
én: szerintem elég jól mondtam, ha pont arra a szóra rájöttél, amit el akartam mondani
A.: rájöttem, csak tudtam, hogy ez nem lehet az
én: akkor máskor mondd, ha rájössz valamire, akkor is, ha szerinted nem az az
A.: jó, már látom, hogy ez a játék nem az igazságról szól (tényleg nem, egyszerű szójáték)
én: jó, akkor fogod mondani? ne felejtsd el, hogy velem vagy! emiatt győznek le a gyerekek
A.: jó, akkor majd nagy önbizalommal mondok ezentúl hülyeségeket, az jó lesz?
én: jó bizony! le vagyunk maradva!
A.: OK, húzzunk bele!
(itt sajnos ellaposodott, elhalkult, elsimult a nagy karácsonyi veszekedés, tányérdobálásról vagy üvöltözésről a legbulvárosabb akaratommal sem tudok beszámolni, pedig tudom, hogy az megdobná az olvasottságot - de mégsem)

ui1.: tényleg a gyerekek győztek!
ui2.: egy olyan játékban, amire az van ráírva, hogy 14 éven aluliaknak nem ajánlják
ui3.: a mieink elég jól vették az akadályokat
ui3/a.: annak ellenére, hogy Á. a nadrágot konzekvensen "lábvédőként" írta le (pld: négylábú lábvédője - V. a patkót írta - de a helyes megoldás a macskanadrág lett volna)
ui4.: aztán tegnap a tesóm még nincs tízéves kisfia is tökéletesen beilleszkedett
ui5.: A. tegnap nem játszott - remélem, nem vette el a kedvét a nagy veszekedés
ui6.: a játék neve "mizéria" - jópofa, de azért nem akkora durranás, mint a doboz alapján hittem

Kipróbálom az új karácsonyi micsodámat

 - mondtam, és kivonultam a konyhába. Mert minden egyéb sejtelemmel ellentétben itt történetesen egy konyhai keverőgépre gondoltam (amit végül mégsem próbáltam ki, mert inkább a bejgliket kellett kipróbálni, aztán nekilátni a szarvas-sztifádó összerakásának, aztán beleolvastam V. egyik könyvébe, míg V. kedvenc számait hallgattam az új nagyon puha fülhallgatóján keresztül Selena Gomeztől). Egy kék-ezüst mintás sál is volt rajtam - a fejemen - mert a tegnapi hajfestés-hajmosás után, amire igazából egyáltalán nem lett volna időm, de megmondtam, hogy anélkül ki sem teszem a lábam a házból, így mégis megejtettem - aztán hajszárítás után ugyan, de még kicsit nedves fejjel indultam a családi karácsonyra - ami akkor, a szép időben nem tűnt fel, de... most lüktet a homlokom és fáj a fejem. Olyan szép volt az idő errefelé, hogy a piros nyári nadrágomat vettem fel az ünnepségre, csinos is voltam, csak arra nem számítottam, hogy estére itt is lehűl a levegő - náluk meg eleve hűvösebb volt. Így jár, aki hülye - legyinthetnénk az egészre, de ma még további családrészeket fogadunk ebéddel - szóval, ezt a napot még végig kell küzdenem. Hogy mire gondolhatott a sógornőm, amikor a "Rénszarvas kedvence" ajakápolóval lepett meg tegnap, azt nem tudom, de az ajakápoló formájából arra következtettek, hogy más alakú az ajkunk nekem és a rénszarvasnak. Kaptam még egy kifejezetten a 40-50 éves nők arcbőrét feszesebbé és selymesebbé varázsoló krémet apósoméktól - így arra kell gyanakodnom, hogy tényleg látványosan öregszem, és úgy tűnik, ők pedig nem egy ilyen öreg nőt szántak A.-nak. Ha kidugul a fülem és a homlokom, feltétlenül megszépítem magam - szerencsére V. kapott ajakceruzát, amit kölcsön fogok tőle kérni (remélem, nem sértődött meg nagyon azon, hogy azt mondtam, inkább ne használja még, mert ezerszer szebb a saját ajakszínével).

Boldog karácsonyt!

mindenkinek - a késésből sokat lefaragtam ugyan, viszont nagyon elálmosodtam... és holnap újabb kihívásoknak teszek eleget, úgyhogy lefeküdtem erőt gyűjteni (egy könyvvel, de lehet, hogy inkább tényleg alvás lesz belőle)

A titokzatos szempont, ami alapján a ruhákat a mosógépbe válogatom

a színek

(pszt! a család egy része még nem tudja)

Kis karácsonyi rémtörténetecske

A.: nincs meleg víz!
én: jaj, mi történt?
A.: mindjárt megnézem
én: jaj-jaj-jaj, most mi lesz?

(...)

A.: újraindítottam a rendszert
én: nélküled nem tudom, hogy élném túl az ilyesmit (vagy bármit)
A.: hát, egy percre én is megijedtem, hogy pont karácsonyra valami gáz lesz a gázzal
én: milyen ügyes vagy! különben szerelőt kellett volna hívni... karácsonykor, az húzós
A.: és nem Londonban élünk
én: Londonban?
A.: ahol muszlim gázszerelők vannak
én: jaj, és azok felrobbantanák karácsonykor a lakásokat, ahová kihívják őket?
A.: nem, azok kimennének megszerelni - mert ők maguk nem tartanak karácsonyt
én: ja, tényleg... erre nem is gondoltam...nahát... tényleg
A.: azt hiszem, rád férne valami tolerancia-tréning
én: hát... izé... tényleg... de ciki...jaj... hát...

Kis karácsonyi rémálmocska

Tegnap betoltam a sütőbe (és természetesen előtte le is fényképeztem) négy rúd bejglit, két diósat, két mákosat. És még van további kettő-kettőre muníció, a tésztákat a hideg előszobába vittem, hogy ott teleljenek át húzzák ki az éjszakát. De mivel eddigre már épp leszakadt a derekam, megkértem A.-t, hogy vegye majd ki a sütőből. Megmondtam, körülbelül mikor (csak A. ezt a szót nem pontosan ismeri - pld. ha ő megy vásárolni és azt mondom, hozzon két-három kiló almát (vagy egyebet) - nos, ezt a formát egyszerűen képtelen értelmezni, és én őt azért is szeretem, mert általában nagyon okosan néz (és ténylegesen nagyon okos is) - de ilyenkor, amikor a vásárlócédulával a kezében a körülbelül szót meghallja mindig nagyon bután néz, pedig mit nem lehet azon érteni, hogy a boltban talált körülmények (nevezetesen pld. az alma fajtája, mérete, ára, minősége, származása, stb.) nagyon erősen befolyásolják azt, hogy egészen pontosan mennyi almát fog majd elhozni) - szóval, én azért a biztonság kedvéért azt is elmondtam, hogy körülbelül hogyan kell kinéznie a bejglinek, amikor kiszedhető. Én meg feljöttem a szobába, lefeküdtem és hangosan nyögdécseltem a derékleszakadás miatt. Aztán kb. fél óra múlva feljött A. is, mondta, hogy kiszedte a bejglit, szépek lettek. Lefeküdt ő is és már aludtunk is. Én közben tovább nyögdécseltem, mert fektemben is úgy éreztem, menten leszakad a derekam, sőt, a lábaim is.

Reggel hatkor ébredtem, verítékben úszva. Azt álmodtam, hogy a kívül aranybarna bejglikről a felvágást követően kiderült, hogy belül teljesen nyersek, és folynak. Muszáj volt felkelnem. Szerencsére éjjel valaki visszavarrta a derekamat és a lábaimat is, úgyhogy képes voltam rá. Némileg gondot jelentett, hogy ez a valaki a szememet is bevarrta, de azt röpke egy óra alatt kifeszegettem. Szóval, lementem és felvágtam egy-egy diós és mákos bejglit, hogy megbizonyodhassak arról, hogy átsültek-e rendesen. Átsültek, sőt, finomak is. Csak már én nem bírtam visszaaludni, pedig messze még az angyalcsengetés (és félő, hogy addigra meghint teljesen kipurcanok).

Az én olvasómnál nincs jobb ember!

Az én olvasóm reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én olvasómnál nincs jobb ember,
Nincs, nincs sehol.

Az én olvasóm kopott kabátú (?),
De elolvassa ha én új ruhát veszek
S olvassa azt is, ha beszélek neki egy szép jövőről
Szerelmesen.

Az én olvasóm a blogok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt (remélem, azért nem),
De estére eljön hozzám
nem adja fel a reményt.

Az én olvasóm harcos, nagy ember,
Értünk ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
egy blogger előtt. (nagyon helyes! így tovább!)

Az én olvasóm bús, szegény boldog, gazdag ember,
És ha nem nézné a fiát,
Megállítná ezt a nagy, földi
Komédiát ( nagyon helyes! így tovább!)

Az én olvasóm ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok (de ti nagyon jó lelkűek és engedékenyek vagytok!)
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.

Az én olvasóm ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.
(én örülök, ha szóltok nem csak egyet, százat, és a víg, boldog élet ellen sincs kifogásom, sőt... mondjuk az úgynevezett urizálás, na, az már böki a szemem)

Az én olvasóm dolgozik és küzd, és olvas
Aki nála erősebb, az hamisítvány vagy klón,
Hatalmasabb a királynál is
Az én olvasóm.

(egyrészt nagyon-nagyon köszönök mindent, amit a postás hozott - komolyan, könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól! - másrészt egyelőre csak így plagizálgatni van időm, mert még mindig késésben vagyok - de ha lesz bejgli, lesz majd fotó is róla)

Késésben vagyok

minden tekintetben

Diótörő - karácsonyi hangjáték kalapácsra és húsklopfolóra

Az élet nagy igazságaiból

Ne képzeljétek már azt, hogy minden csak az ajándékokról szól karácsonykor! - fakadtam ki - Nem az ajándékokért élünk és létezünk!
Tudjuk. Hanem az ajándékok léteznek miértünk - felelte azonnal készségesen Á.