kénytelen-kelletlen írtam annak a nagyon távoli ismerősnek - évekkel ezelőtti munkakapcsolat - akinek az e-mail címére véletlenül megrendeltem az adatbázis teljeskörű használatát, hogy használja csak ő is nyugodtan, csak lécci-lécci, küldje el nekem is a kódot, hogy én is tudjam használni. nagyon kedves volt, egy órán belül hozzájutottam a kódomhoz. sajnos - mert akkor elkzdtem mindenféle érdekes, de a szakdolgozatomat tekintve teljesen irreleváns - dolgokat keresgélni és ezzel el is ment az idő úgy éjfélig, amikor is beestem az ágyba.
azt álmodtam, hogy egyrészt a szomszéd épített egy baromi nagy házat a kertjébe a mi házunk mellé - de nem volt mégsem zavaró, mert az ablakai így végre nem a mi ablakainkra néztek. a másik álom ennél érdekesebb volt, kollégákkal voiltunk egy kollégánál (?) vendégségben, aki terhes volt (láttuk), és miután megszületett a kisfia, Samu, meghívott minket babanézőbe. El is mentünk. A kis Samu legalább kétéves volt, ha nem öt, rengeteg foga volt és lány volt. Eleinte gyanúsan méregettük és sugdolóztunk, aztán rákérdeztünk. Az anya szerint még nem adtak nevet neki, nem volt szabad Samunak szólítani (érthetően) és azt mondta, most ledől egy kicsit, de aztán elmondja az igazat. Én addig is néztem Névtelenkét, aki egyszer csak megszólalt mondjuk románul vagy bosnyákul vagy valami más nyelven, amit nem értettem. Az anyja sem. Aztán jött egy kollégabarátnőm, aki - nem látta, hogy az anya is ott fekszik egy ágyon a sötétben - elkzdte olvasni Névtelenke ruháján a címkéket, amikből kiderült, hogy románul íródtak, ott adták örökbe, de ő maga talán koszovói vagy ukrán. A kollégabarátnőm fennhangon méltatlankodott, hogy így becsapott minket az anya, én meg bökdöstem, hogy jó, de mondta, hogy majd elmondja, mi történt, várjunk, mire ő azt válaszolta, hogy az anya nem tudhjatja, hogy ő tud románul és el tudta olvasni a ruhacímkéket és azokból minden kiderült - aztán amikor végre észrevette, hogy az anya ott fekszik, a szája elé kapta a kezét egy jellegzetes mozdulattal. Aztán ettünk kint a játszóteresre alakított kertben chiapudingot eperrel, már akinek jutott, meg alkoholba áztatott piskótát - én is, mert nem jutott eszembe, hogy így nem vezethetek majd, aztán odaültem két gyerektelen kollégám mellé a játszótéri padra, akik épp azt mondták, hogy a faszom ebbe az egészbe, minek kellett idejönni egy rahedli gyerek közé és hogy ők többet tuti nem jönnek el ide a halálfaszára. én azért a süteményekért eljöttem volna újra.
most pedig (érted, martine? MOST pedig) végre visszatérek ahhoz a kurva félkész katyvaszos dolgozathoz... pedig sokkal szívesebben tömnék magamba édes alkoholba fojtott bánatot piskótát
P.S.: igen, én is érzékelem, hogy teljesen következetlenül használok kis és nagybetűket - szívem szerint csak kicsikkel írnék, nemecsekernő, de a dolgozatban muszáj szabályosan, így aztán belezavarodtam.
