ria, ria, kálvária!

Anyukám csak a szakorvos által felírt gyógyszert szedheti. A szakorvos nyugdíjba ment. A nyugdíjazása előtt másfél hónappal már nem írt fel legalább egyhavi gyógyszert (mondjuk úgyis kevés lett volna), hanem azt mondta, majd hívjam a nyugdíjazása előtti utolsó napokon. Gondolom, mindenkinek ezt mondta. Gondolom, hogy néhányaknak sikerült elérni őt. Én nem tartozom közéjük, meg még covidos is lettem, nem bírtam 24 órát lógni egy csupasz telefonvégen. Több hasonló profilú orvos a környéken nincs. A területileg illetékes kórház szeptember 21-re tudott időpontot adni, még április elején. A nyugdíjba menő orvos legalább annyira tudta, mint amennyire én sejtem, hogy nem húzza ki anyukám áprilistól szeptemberig félhavi gyógyszerrel.

Kaptam értesítést a diplomaosztó ünnepségről - amit életemben először én fogok szkippelni - kell venni belépőt. Nem a vendégeknek (nem tudom, a vendégeknek kell-e), hanem saját magamnak. Hát, nem fogok.

kisebb csodák és meglepetések

Először is négy kiscica van, három cirmos és egy fekete.  Az anyjuk nem találta elég biztonságosnak a fészertetőt (megértem), ezért átköltöztette őket az utcára egy csatornarács alá (nem értem meg). Oda szoktam mindig megállni az autómmal, elég ijesztő lehetek. Meg hát az utca, még ha nincs is közvetlen kijárat! Felülről a rácson át látni őket. Még csukva a szemük, iszonyú cukik. Az anyát tápláljuk ezerrel - de aztán nem tudom, hogy legyen a négy picivel. Elég szelídek lesznek-e ahhoz, hogy megfogjuk és elajándékozzuk őket? Remélem, igen, és azt is, hogy lesz rájuk "vevő" - mert különben az utcán végzik. Sajnos nem tudunk öt macskát állandóra befogadni.

A másik: múlik a köhögés és a rekedtség is. Még nem múlt el teljesen, de szignifikánsan jobb. Attól, hogy nincs a bajomra orvosi magyarázat, még gyógyulhatok gyorsan, nem?

Á. leadta a szakdolgozatát, én pedig elvállaltam egy (attól teljességgel eltérő témájú) szakdolgozat bírálását (ne kérdezzétek, miért, biztosan nem vagyok normális)

Tegnap megünnepeltük V. huszadik szülinapját - hihetetlen! Ez alkalomból megkóstoltuk a krokodilhúst (szerintem nem túl jó, de a többieknek ízlett) és a kenguruhúst is (ez viszont nagyon finom volt) Ismét sós karamellás tortát kért - ezúttal csokis piskótával sütöttem, minden évben kicsit más, de minden évben finom.

Két hét múlva kell szakdolgozatot védenem és záróvizsgáznom - nem aggódom túl, de azért lassan érdemes lenne készülni rá.

Ma megjelent az új Jo Nesbo kötet, amire hónapok óta várok - és még nem vettem meg. Elindultam érte, de az utca végéből visszafordtultam, mert pazarlás lenne csak ezért autózni egy csomót, majd megveszem holnap(után?), amikor úgyis bent leszek a városban.