A gyáva

Ebéd. Paprikás krumpli savanyúsággal, kenyérrel eszem. Épp az elsőt harapnám.

A.: Vigyázz!!!!!!!!!!!!!
én: úristen, jaj... mi történt...hol... mire... darázs?...skorpió?... mire vigyázzak?
A.: papír
én: mi?
A.: ott van a címke a kenyér héján
én: basszus... úgy megijedtem... pedig a papírtól amúgy nem szoktam félni

Skatulyából húztak elő

Az ember adjon magára felmosás felmondás közben is, nem igaz? Egy rövid ideig eljátszottam ugyan a gondolattal, hogy szakadt rongyokba öltözve jelenek meg a munkahelyemen, demonstrálandó a fizetés nélküli állapot hatásait, de aztán győzött bennem a konformista középkorú háziasszony és közepesen csinos ruhába öltöztem. A közepesen csinos ruhámhoz a piros cipőt láttam leginkább illeni - csak egy dolgot nem találtam itthon: test színű nejlon zoknit. Pedig a piros cipőhöz a vastag kötött zokni nem lett volna oké. A vastag kötött zokni oké lett volna egy bakancshoz, az azonban az időjáráshoz nem passzolt. Maradt tehát a piros cipő. De mivel? a mezítlábat kényelmetlennek éreztem volna, de testszínű vékony valami kellett. Zokni, ami nem volt. Úgyhogy jobb híján (és remélem, V. sosem tudja meg) kölcsönvettem V. egyik testszínű harisnyáját (nekem nincs, mert utálom) és fogtam egy ollót, lenyisszantottam a szárait és azt vettem fel. És pont olyan lett, mint egy zokni. Ez vagyok én, a mindig nett divatmajom a dobozból.  

Az új élet hajnalán

őrökkel a portással és a gondnokkal kísértettek ki az épületből. Azt követően, hogy azonnali hatállyal felmondtam. Azt hiszem, az új élet hajnalpírral ékes, derűs arcát ezek még meg fogják próbálni összekarmolni a rusnya, vértől csöpögő karmaikkal. 

Az utolsó nap

azt remélem, hogy a mai nappal megszűnnek az éjjeli pánikrohamok és mától újra lesz erőm azon dolgozni, hogy visszakerüljenek a helyükre a dolgok bennem és körülöttem (például hogy az éjszaka ismét a pihentető, nyugodt alvásé legyen a remegés helyett) - ehhez ma még be kell sétálnom az oroszlán barlangjába, puszta kézzel le kell törnöm a szarvait és  ki kell húznom a méregfogát (nos, igen, ez egy hegyes szarvú, méregfogú oroszlán, tudjátok, a kardfogú tigris egyik legjobb barátja, meg a szfinxé, meg a kecskéké)

Foglalt

Lefoglalnak a gondolataim, nincs hely gondolatoknak a tennivalók mellett, nem csinálom, amiket kéne, mert másutt jár az agyam, de nem is létezem, agyatlan vagyok, mosott rongy, lyukasra kopott kő egy lépcsőházban, egy lyukas kétfilléres, fületlen gomb a fűben, tépett lepkeszárny akáctövisre húzva, számolatlan homok az árok alján, sárrá vált esővíz, földre pottyant szivárvány, mások által megírt álom, mások által nem olvasott napló, félrészegen hempergő naplopó a napon, kitikkadt száj, könnyező szem, távoli tájak, kankalinhervadás, tücsökzene, a felelőtlenül ma elherdált holnap.

relativitás a mindennapokban

Mióta otthonkában élem az életem, igyekszem legalább rendszeresen főzni. Hogy ne legyek felesleges kolonc a társadalom nyakán. De pláne A. nyakán ne. Meg szeretek is főzni - bár ennyire kötelezően nem. Na, mindegy, a lényeg, hogy főzök. A. ugye home office-ban dolgozik, a gyerekek meg többnyire elfelejtik befizetni magukat - szóval, kereslet az szokott lenni a főztömre.

Csináltam paradicsomlevest cérnametélttel és túrógombócot fél kiló túróból - és biztosan mázlim volt, mert nem tudom, hogy lehetne előre kiszámolni (de, tudom, de az túl nagy macera lenne) - szóval, épp 16 darab lett. Szeretem a néggyel osztható számú kajákat, mert abból egyértelmű, kinek mennyi jut. Igen, én az árvaházban napközis menzán nőttem fel. Ahol mindig mindenki éhes volt és farkastörvények uralkodtak. Én most is folyton éhes vagyok és bűnösen falánk, és engem ezek az egzakt, néggyel osztható számú kaják kordában tartanak. A. utálja. Mármint, ha megmondom, kinek mennyi jut. Nem is mondtam meg neki - szorozni, osztani elég jól tud.

Hagytam egyedül enni, én gyalogolni mentem. Amikor hazaértem, kérdeztem A.-t, hogy süssek-e még halat, nem lett-e túl kevés az ebéd, jóllakott-e. Azt mondta, nagyon finom volt és bőségesen elég. Szerinte ne süssek halat, ő biztosan nem bírna mostanában enni. Oké, mondtam, akkor eszem én is. Kimentem, felraktam a tűzre a levest, hogy melegedjen. Bekukkantottam a gombócok közé is, hogy megnézzem, jól viselkednek-e melyiket egyem majd meg én. Nyolc gombóc volt a lábasban. Nyolc. Így nem csodálkoztam, hogy A. pukkadásig jóllakott. Úgyhogy sütöttem még halat is, krumplipüré volt tegnapról.

Utójáték:

Á. hazaért, köszönés (és ebéd) nélkül bevette magát a szobájába, besötétített és - gondolom - játszik. V. ötre ért haza, mert ebédelt útközben a barátnőivel. Kissé csalódott voltam, hogy egyedül kell ennem és tök feleslegesen gunnyadtam a konyhában. Szerencsére volt, aki enyhítse a magányomat: A. azt mondta, most már bír halat is enni.

tavasz dal

Tavasz szél víz áradás

Virág, virág

Mind madár társ választás

Virág, virág

én ki választás

Virág, virág

Te én, én te

Virág, virág

Pántlika könnyű gúnya

Virág, virág

Szél könnyű fújás

Virág, virág

Fátyol nehéz gúnya

Virág, virág

Hű súly nyomás

Virág, virág