Ó, bakker! Egyúttal figyelmeztetem jóérzésű, széplelkű olvasóimat, hogy a következő posztban úgy káromkodok, ahogy ritkán szoktam

Hát mit mondjak?

Nyilván tényleg nem ez a legnagyobb probléma a világon. De mind az új facebook, mind az új blogger egy nagy büdös fos. Pedig én sosem szoktam ezt a szót kimondani, leírni meg pláne nem. Mi a faszért kell beírnom "több betűt" ahhoz, hogy kiadja a cimkéimet? Mi a szarért kell folyton mindennek máshol lennie és másképp kinéznie? Mi a picsáért kell állandóan szétkúrni azt, ami működik? Miért kell szétbaszni mindent? És mindent egyszerre?

Sajnálom, de nincs felület, ahol kíváncsiak lennének a "fejlesztéseik" eredményeire, ahová vissza lehetne jelezni, hogy baromarcok, ez használhatatlanul szarul sikerült. Nyilván majd megszokom. Szegény kiszolgáltatott kismajmok vagyunk mind.

Maszkabál

Itt most az a helyzet áll elő, hogy míg a nézők kötelezően viselnek maszkot, a színészek nem. Vagyis  csak másképp. És persze színház az egész világ, de néhány néző úgy érezte, hogy ő is színészként van jelen az előadáson, ezért rá a maszkviselési kötelezettség nem vonatkozik. Meglepődtem, hogy ez milyen félelemmel és dühvel töltött el. Mert ez nem a plebs a legcsúfabb valójában, hanem az értelmiség (amennyiben még defibniálható ilyesmi) színe-java.

Teamem van zoomon

mit mondhatnék még?

Félreértések eloszlatása

A konyha felmosása nem azt jelenti, hogy mindenhol egyenletesen és vastagon be kell habosvizezni a követ!

Semmi, semmi, semmi

viszont estére színházjegyünk van, januárban vettem, eredetileg márciusra szólt, és el fogok menni.

Nem vettem gumicukrot

a fodrásztól hazafelé jövet - ez elsőre nagyon jól hangzik - de már bánom. Az aldis biogumimedvék a kedvenceim. Vagy a fehérhasú zöld békák. Azt mondtam magamnak a boltban - nagyon helyesen - hogyha most otthagyom, akkor csak egyszer kell nemet mondanom rá, míg ha megveszem, akkor hússzor (vagy hány szem van benne). Nagyon éleslátó vagyok időnként, jól meg is győztem magam. Most meg? Elepedek és a falat kaparom egy egy marék rongyos gumimaciért. Tudom, hogy jól tettem, tudom, hogy ez az egyetlen út, ami helyes irányba tudja terelni a mérlegemet, de mégis, kifolyik a szívem a bánattól. Majd mantrázom, mantrázgatom (ki mint mantráz, úgy él), hogy egészséges leszek, mint a ma született makk. Bolond lik, bolond szél ó, egy édes gumicukor!


P.S.: a mentősöknek ma sem jutottam az eszébe, várok tovább

A világ legfontosabb dolga*

Nem hívtak még mindig, hogy ma jönnének... szóval, pszt! ne áruljatok el - én ma elmegyek fodrászhoz. Itt rendel a sarkon - és szemben a mentősökkel, róla tudni, hogy készen áll a velem való találkozásra. Negatív vagyok - erről keveseknek van papírja. Nem járok sehol, nem találkozom senkivel lassan hetek óta. A fodrászhoz az időpontot három hete lefoglaltam. És hát muszáj, mert úgy nézek ki, mint saját öreganyám. Nem fénykorában, hanem.. na jó, nagyanyám sosem nézett így ki. Ősz volt a haja, de amúgy fitt volt és csinos. Sokat dolgoztam online a héten, ma mindenfélét adminisztráltam, munkaterveket gyártottam meg ilyesmiket, az elmúlt napokban mindenféle frusztrált, munkanélküli, sérült, beteg, elhagyott, stb barátoknak lelki támasza voltam - megérdemlem, hogy valaki végre jól bánjon velem! Hogy végre valaki velem bánjon jól. És még gumicukrot sem ehetek, pedig most nagyon rám férne egy kis önfeledt rágicsálás. Reggelire tojást ettem magában, ebédre csicseriborsólevest főztem és aztán ettem joghurtot egy kanálnyi narancslekvárral. Vacsorára a fodrászt tervezem. Nem megenni, csak mint pozitív élmény.

Csak nehogy épp most jöjjenek! - de hát nem szóltak, hogy jönnének, pedig nem lehet előtte enni... vagy már megváltozott a protokoll?




* ne legyenek kétségeitek, nyilván a fodrász

vagy gyalog

Míg én várakozom, történnek a dolgok - ki mondta, hogy unalmas itthon lenni?

Elkezdtem olvasni a könyvet. Megdöbbentem azon, hogy Norvégiában is létezett a képesítés nélküli tanár fogalma, azt hittem, az valaki kelet-európai találmány.

Ráálltam a mérlegre, és az beszakadt alattam úgy döntöttem, ennél tovább nem húzhatom a fogyókórát, életmódváltást, sportolni kezdést. Hoszabb távon nyilván könnyebb leszek és ezzel együtt az életem is könnyebb lesz - most azonban pokoli nehéz, mert minden ilyen döntés után zsigeri szinten leszek farkaséhes és falánk. Muszáj, muszáj, de hogyan?*

Reggel a kévéivásnál a homlokomra feltolt szemüvegem beesett az ágyba - én pedig a kávétól megrészegülve boldogan visszahuppantam - igen, a szemüvegre. Igen, eltörött. Nem, nem javítható. Ennek ellenére A. pillnatragasztóval megszerelte, mert a korábbi szemüvegemtől fél órán belül masszív fejfájást és hányingert** kaptam. 

Aztán felhívott szegény Godot asszisztense, és azt mondta, hogy elnézést kér, de a mentőszolgálat két-három napos*** csúszásban van, ezért bemehetnék én - személygépkocsival vagy gyalog. És bemondott egy olyan címet, amely budapesti kerületet már az álláskeresésnél is elsőként ikszelem ki mindig, mert reménytelenül szar helyen fekszik hozzánk képest. BKK kizárva (1 óra 23 perc lenne amúgy), vezetni a ragasztott szemüvegemmel nem mernék (40 perc), gyalog meg a fogyókúrás célnak lenne csak jó (3 óra 54 perc). Kár, pedig ha a közelben lenne, elmennék.

* Minden tanácstalanságommal és tehetetlenségemmel együtt is: nem kérek tanácsokat (sem itt a blogon, sem e-mailben, sem élőben), ugyanis nem az a gondom, hogy nem tudom, hogy mit kellene csinálnom, a tudásommal kébé az ország legmenőbb életmódklinikát vezethetném. Csak azt nem tudom, hogy én hogyan fogom tudni megugrani a lécet anélkül, hogy ráhuppannék és az összetörne.

** nem így szeretnék lefogyni

*** inkább öt-hat lesz az

Godot-ra várva

sem unatkozom. Megjöttek ugyanis az új Knausgard kötetek. Amíg nem végeztem az összes  minimális háztártási munkával, ki sem mertem bontani - de közel a doboz feltépésének ideje!

Mostam, teregettem, ruhákat pakoltam, szemeteket dobtam ki, söpörtem - és most rakott krumplit sütök. Régen mindig ezt kértem a szülinapomra - ugyanis az anyukám készítette rakott krumpli volt a világ legfinomabb étele. Szerencsére megtanultam tőle, és különösebb túlzás nélkül állíthatom, hogy sikerül reprodukálni a gyerekkori ízeket. Nemcsak születésnapkor, hanem bármikor is.

Héjában főtt krumpli felkarikázva, alaposan megmártóztatva nyers tojás, tejföl, túl soknak tűnő só és némi frissen sült szalonna- és/vagy kolbászzsír keverékéből készült mártásban, jóféle kolbász (felkarikázva, kissé kisütve), főtt tojás - szintán karikázva. Ezeket kell rétegezni, jó szaftosan, minden krumplikarikát vonjon be a tejfölös-tojásos keverék. A tetejére reszelt vagy szeletelt sajt kerül (időnként a rétegek közé is teszek) - ezeket kell jól összesütni. Kovászos uborkával, savanyú káposztával vagy ecetes céklával is kiváló.

Akkor most sietnem kell

Végre befejeztem a 3. Knausgard kötetet (iszonyat lassú voltam, de történt olyan is, hogy itthon felejtettem hosszabb nyaralás alatt, aztán meg olvastam mást is) - és most megrendeltem a 4. és az 5. kötetet, ha jól osztom be az időmet, akkor a második teszt eredményéig még el tudom olvasni őket. A 6. kötetet viszont nem találom sehol. Létezik?

A következő rendelésem az új Elena Ferrante kötet lesz, A felnőttek hazug élete, de önmérsékletet tanúsítva a mostani kosárból kiszórtam.

Mondjuk van néhány tervem a következő napokra, hiszen most már kiléphetek az ajtón, szóval anyukámhoz biztosan elmegyek a héten, meg a rend* sincs még készen, befőzni is szeretnék, meg rajzolni. Főzni** nem nagyon, de nyilván kénytelen leszek - az egyetem online van, úgyhogy Á. többnyire egész nap itthon lebzsel pizsamában, A. eleve home officeban nyomja - V. szegény meg csak hazaesik mindig, néha éhesen.

* tudom, hiú ábránd, hogy valaha is létrejöjjön, pláne, hogy egy szempillantásnál tovább tartson

** én, aki annyira szerettem főzni (sőt, igazából most is azt mondom, hogy szeretek) - annyira hárítanám most ezt a dolgot, nem kívánom, nem akarom, nincs kedvem. Folyton arra vágyom, hogy valaki hozzon nekem enni. Vagy menjünk valakihez enni (na, ilyen az utóbbi egy (vagy már több is?) évben azt hiszem, egyáltalán nem fordult elő. Étterem igen, de heti hétszer lenne jó, ha más adná elém az ételt)

türelem rózsát terem

a türelmetlenség pedig rózsátlanságot?

A leletem negatív lett, most tették fel tíz perce. Első látásra viszont pozitívnak tűnt - ugyanis a diagnózisnál az szerepel, hogy

Nemzeti Népegészségügyi Központ   NNK-Légúti vírus osztály   Coronavirus fertőzés k.m.n.  Letöltés

és csak a letöltést követően derül ki, hogy a lelet negatív - mert "Coronavírus"  helyen a tüdőszűrés leletén az szerepel, hogy Sine morbo (vagyis betegség nélkül) - szóval azért amikor megláttam, hogy a diagnózis "Coronavirus fertőzés k.m.n." egy pillanatra megállt bennem az ütő. Aztán újraindult, letöltöttem a dokumentumot és láttam, hogy negatív.