2020. szeptember 17., csütörtök

A világ legfontosabb dolga*

Nem hívtak még mindig, hogy ma jönnének... szóval, pszt! ne áruljatok el - én ma elmegyek fodrászhoz. Itt rendel a sarkon - és szemben a mentősökkel, róla tudni, hogy készen áll a velem való találkozásra. Negatív vagyok - erről keveseknek van papírja. Nem járok sehol, nem találkozom senkivel lassan hetek óta. A fodrászhoz az időpontot három hete lefoglaltam. És hát muszáj, mert úgy nézek ki, mint saját öreganyám. Nem fénykorában, hanem.. na jó, nagyanyám sosem nézett így ki. Ősz volt a haja, de amúgy fitt volt és csinos. Sokat dolgoztam online a héten, ma mindenfélét adminisztráltam, munkaterveket gyártottam meg ilyesmiket, az elmúlt napokban mindenféle frusztrált, munkanélküli, sérült, beteg, elhagyott, stb barátoknak lelki támasza voltam - megérdemlem, hogy valaki végre jól bánjon velem! Hogy végre valaki velem bánjon jól. És még gumicukrot sem ehetek, pedig most nagyon rám férne egy kis önfeledt rágicsálás. Reggelire tojást ettem magában, ebédre csicseriborsólevest főztem és aztán ettem joghurtot egy kanálnyi narancslekvárral. Vacsorára a fodrászt tervezem. Nem megenni, csak mint pozitív élmény.


Csak nehogy épp most jöjjenek! - de hát nem szóltak, hogy jönnének, pedig nem lehet előtte enni... vagy már megváltozott a protokoll?




* ne legyenek kétségeitek, nyilván a fodrász

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése