2024. december 21., szombat

A kamaszkori léhaság visszaköszönéséről

Rendes halászlé - ez a cím. Számomra nyilvánvaló, hogy csakis az anyukám által főzött halászlé rendes (és azt kell mondanom, ez több évtized távolságából is beigazolódott, mert alig találok igazán jó halászlét másutt, bár szoktam keresni) Főztem már halászlét életemben, de nem sokszor, mert azt nagyon sokáig anyukám csinálta - aztán meg rendeltünk, mindig máshonnan, mert egyik sem volt elég tökéletes. Na, majd most én! De milyen recept az, ahol sok hagyma kell bizonytalan mennyiségű halhoz? Mennyi vízben főzzem meg? (Meg fogom persze oldani, idén lesz, amilyen lesz - aztán jövőre finomítok a receptleíráson) - és remélem, segít az, hogy sok évet töltöttem anyukám mellett kuktáskodva, amikor halat bontott (én darabolva vettem), halászlét főzött - és még többször ettem azt a halálszlét, amit próbálok most megközelíteni.

Anyukám hiányának végtelen aspektusából ez csak egy. Mindennap hiányzik.


P.S.: a halászlé isteni lett, méltó a karácsonyhoz, anyukámhoz, hozzám - de még nem szabad megenni, a hűtőben várja, hogy feltálaljam