A háztartási helyzet fokozódik - de még mindig nem teljesen reménytelen

Ha valamire még annál is kevésbé volt szükségem, mint a sárgabarack-befőzésre, akkor az minimum egy liternyi cukorszirup feltakarítása másfél négyzetméternyi konyhakőről, valamint egy négyzetméternyi karamellizálódott barackos cukorszirup felvakargatása a kerámialapos tűzhelyről.

A holnapi ünnepi ebéd még csak fejben létezik, de örömmel konstatálom, hogy már ott is egyre egyszerűsödik.

Mára mindenesetre pizzát rendeltem ebédre, és úgy tűnik, abban tényleg jó vagyok.

egy kiragadott - (sajnos) teljesen releváns - mondat egy beszélgetésből

de szerencsére te nem vagy pszichológus, úgyhogy mondj már légy szíves végre valami értelmeset vagy használhatót is!

Amikor abszolváltam a nyaralás előtt megoldandó összes nagy feladatomat

és már csak egy vasárnapi ünnepi ebédet kell adnom két tortával nyolc főnek

akkor én

az utazás előtt két nappal

(amikor már tényleg semmi más dolgom nem lenne, mint mosni, teregetni, csomagolni)

átszólok a szomszédnak a kerítésen

hogy ne hagyja már

megrohadni

az összes

gyönyörű sárgabarackját a fán.

És sikerül elérnem, amit akarok.

Jaj, nem vagyok normális!

Sajnálattal veszem tudomásul

hogy amint nem írok, akár tizedére is csappan a látogatottságom - ugyanakkor ez egy igen fontos hét a szakdolgozatom szempontjából - amit majd ha ténylegesen írni kezdek, jövök nyafogni bőven, de egyelőre anyagot gyűjtök, az pedig igencsak izgalmas. És nagyon fárasztó. Esténként úgy dőlök be az ágyba, mint egy darab kő. Nappal viszont vibrálva cikázok, kreativitásom és empátiám az egeket verdesi friss kis szakmai szárnyaival.

Nyár van, nyár!

Tegnap üvegekbe zártam egy darabot a nyárból, pontosan 9,67 kg sárgabarackot - kimagozva persze. A képeken nem látszik, de olyan gyönyörű, mosolygós napsárga és napnyugtavörös barackok voltak, amilyet ritkán lát az ember - és mindehhez szinte kőkemények, így V. egy héttel ezelőtti óhajára és saját józan eszemre hallgatva nem főztem őket több óra alatt kínkeservvel péppé, hanem meghagytam befőttnek. Lett tizenhét nagy és nyolc kis üveggel*  Felezve, fahéjjal, szegfűszeggel és vaníliával (semmi vanilin!). Még sosem csináltam ilyet**, de tetszik.

Ma pedig elmentem és szedtem egy jó nagy csokornyi búzát, búzavirágot és egyéb nyári mezei virágokat. Túl ritkán teszek ilyet, pedig fantasztikus nyugtató ereje van a virágszedésnek!

* Az üvegeim megint elfogytak, pedig még lekvárt, őszibarackot, paradicsomot és lecsót mindenképp szeretnék elrakni. Ja, meg zakuszkát - de ne haragudjatok, megint nem tőletek fogom elfogadni a kedves üvegfelajánlásokat, mert szeretném, ha maradnának legalább mutatóban olyan olvasóim, akivel nem ismerjük egymást személyesen. Pedig szeretem a személyeseket is.

** mármint mindenféle befőttet csináltam már, de épp sárgabarackot sosem