Törött elefánt

a porcelánboltban - eladtam a holnapi két koncertjegyemet, pedig nagyon résen kellett lennem ahhoz, hogy hozzájussak és nagyon vártam, hogy ott legyek. De hát akkor még másképp volt minden. Vérzik a szívem érte, de tudom, hogy holnap utálnék odamenni az egésznapos iskola után, pláne írás helyett. Annyira lassan alakul és én már olyan dög fáradt vagyok!

Tulipán

Nyílnak a kertben a völgyi virágok tulipánok - ilyen korán ritkán szoktak. Nem mentem ki hozzájuk, mert írok hideg van. Majd megnézem őket, ha elhervadtak melegebb lesz. Vagy jövőre. Tizennégy oldalt játszva megírok, ugye? Akkor a huszonnyolc sem okozhat gondot - és így tovább. Amikor verset ír az ember, mindíg más volna jó, a szárazföld helyett a tenger, kocsi helyett hajó. Amikor verset ír az ember, nem írni volna jó. Hála az égnek ezt a verset nekem már nem kellett megírnom, mert József Attila olyan jól megírta, hogy már semmi kiigazítanivaló nincs rajta, tartalom ötös, forma ötös, helyesírás időeltolódás miatt nem értékelhető, külalak kettes alá, megmondtam már ezerszer, hogy ötösre csak én tudom a külalakot, máskor külalakkal kérem, ne is próbálkozzon. Leülhet, kérem a következőt. Külalakmentes legyen vagy savas? Borssal kérem. Sajnálom, a mai napon martine lányom nem tudott iskolába menni heveny agymenés miatt. Kérem kigazolni.

friss megfigyelés

a bal szemem külső sarkából kezdek könnyezni, azzal egyidőben, ahogy a mellkasomban terjedni kezd a mindent elnyelő fekete lyuk, és egy része kemény, fojtogató gombóccá nő a torkomban

ellátmány

Vásároltam ma, vettem többek közt három másfél kilós csomag almát hálós kiszerelésben és két almás süteményt, azt a háromszög alakút, amiből a lekvárosat szerelmeslevélnek is nevezik.  Mikor hazaértem, megkértem a konyhában épp teát főző Á.-t, hogy pakolja ki a szatyrokat - nem, mintha én nem bírnám megcsinálni, de nem szeretem, ha mindent nekem kell. Ő elkezdte feldolgozni a szatyrok tartalmát, én meg talán épp kezet mostam, háttal neki, amikor eszembe jutottak a sütik. Hátraszóltam, hogy az egyik almástáskát neki hoztam holnapra. Az egészet? - kérdezte elég döbbenten. Persze, mondtam jólelkűen, reggelire pont jó lesz De ha kéred, a másikat is neked adom. Ezen egészen kiakadt, meg is állt a pakolásban. Egyek meg másfél kiló almát reggelire? Ekkorra már megmostam a kezemet és látom, hogy épp a háromszor másfél kilónyi almát viszi kifelé - a süteményeket pedig még meg sem találta. Nem volt nehéz tisztázni, hogy nem kívánom tőle, hogy egy zsák almát reggelizzen (azért hoztam ennyit, hogy én egyek meg belőle napi minimum hármat - nem minden más mellett, inkább valami más - például Raffaello golyók -  helyett)

harag

Talán nem is tudjátok (talán meg nálam is jobban, hiszen én még csak kezdő félárva vagyok, itt van a koporsóhéj a fenekemen), hogy hányféle dologért lehet haragudni egy halott apára. Először is amiatt, hogy halott és így egyoldalúan kilépett a kommunikációs térből, és a térben lebegő kérdésekkel és válaszokkal így magam maradtam. Valódi és lehetséges kérdések és válaszok. Körülbelül ezermillió. Na, ja, így járnak, akik életükben nem beszélnek másról, mint hogy szép-e az idő. Nem szép. Aztán itt van a basszus, miért kellett pont most meghalni? Nem ért volna rá a szakdolgozat után? Mert így a drága, soha vissza nem térő pótszabadságomat írás helyett temetésszervezésre kellett pazarolnom, írni meg írhatok munka után félholtan. Félhalás félharag, így dukál. Magamat félig szeretem. Aztán hogy folyton ennem kell. Belőlem a stressz ezt hozza ki. Szakdolgozat + halál + temetésszervezés = 3 kg (plusz három! bárcsak fogynék a bánattól, a munkától, a stressztől - de nem, engem nem olyan fából faragtak) - Ja, akkor már rögtön az öröklött testalkat miatt is utálhatom. Hagyhatott volna rám gazellatermetet (oké, neki sem volt, de mégis, ha szeretett volna...). Szerethetett volna. Büszke lehetett volna rám. Vagy ha nem, legalább elismerhetett volna valamit az életemből. Jó, ne legyek igazságtalan, mindig nagy teljesítményként gondolt arra, hogy összeszedtem A.-t. Mert őt viszont szerette. És A. gyerekeit is. Igen, ők az én gyerekeim is, de anyai jogon nem váltak volna szerethetővé. Szerencsére A. az apjuk. Hagyhatott volna rám nagy vagyont - ha már meghalt. Jó, ne rohanjunk előre, lehet, hogy ott a vagyon bevarrva a párnacihába. A párnacihák mindegyikét nem fogjuk tudni átvizsgálni. Kurva sok holmit felhalmozott. Kurva sok felesleges holmit halmozott fel. Semmi aranyrög. Még a két gyűrűje is eltűnt - jó, erről valószínűleg nem tehet, legfeljebb arról, hogy minek kellett mindent szanaszét hagyni szem előtt. Ötlet van, bizonyíték nincs, így meg puszta rágalom lenne. Amúgy jól megalapozva. Két gyűrű - egy jegy és egy pecsét - harminciksz évi ugyanott tárolás után nem száll sírba a halottal. És ezek még csak az azonnal látszó felszíni dühök, mérgek haragok. De ahonnan ezek kjönnek, jön majd még más is. De ez - ugye - nem tartozik a dolgozat témakörébe, szóval, hess vissza a kit érdeklő témához. 

110

ma lenne 110 éves az egyik nagymamám, ha lenne időm régi újságokban kutatgatni*, találnék róla néhány cikket - mármint már találtam, csak nincs most időm többre - de megbeszéltük A.-val, hogy csinálunk majd a gyerekeknek (vagy magunknak?) egy nagy közös családfát - szerencsére sok ősünk tűnt ki különböző dolgokban annyira, hogy maradtak fenn róluk írásos és/vagy tárgyi emlékek

* csak az vigasztal, hogy tudom, hogy ha családfakutatásból kéne szakdolgoznom, legalább ilyen nyögvenyelősen menne, miközben izgalommal foglalkoznék azzal, amiről most kínkeservvel írok (szóval, a téma érdekes, csak a fegyelmezett munkához nincs energiám)

ha legalább fiatal és szép lennék

akkor jól állna a csapzott haj, a halványszürkére sápadt arcszín meg a könnyek, de sajnos így leginkább egy életlen késsel kétségeesetten hagymát vágó alföldi konyhásnénire hajazok, aki dél körül már bizton érzi, hogy nem lesz készen a menzaebéddel és akkor felmondanak neki, aztán mehet a hideg, mocskos tiszának

hogy kell feladni?

míg apámnál elhullt a virág és eliramlott az élet*, anyukámnál ömlik a zápor, és széthullt a kerítés, meg folyik a sárga lé hencidától boncidáig, és a pelenka irgalmatlanul fogy, nem tudom, inkább melyikre ne legyen pénzem** és a daráló nem áll meg, nem tekint istent sem embert (vagy de, csak én nem vagyok sem isten sem ember), kíméletlenül darálja a testemet, a lelkemet, az agyamat***, már nem sírok, csak keserű a szám, már nincs képzelőerőm arra, hogy azt higgyem, hogy egyszer még az én életemben nekem is lesz saját életem és nem csak akkor részesülök némi kegyelemben, amikor az én temetési kellékeimet veszik majd meg

* ezeket biztosan nem akartátok tudni, de hát én sem - kaptam tételes előszámlát is, hogy mi mennyi, például a hamvasztókoporsó az 50.356 ft, a hamvasztásos eü egységcsomag 37.676 ft (nem részletezik, hogy mit tartalmaz), a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátás 121.554 ft - de ebben maguk a kellékek nincsenek benne, az elhunyt és a hamvak szállítása azonos árban van, mindkettő külön-külön 46.227 ft - ezek már az áfás árak, - és még tengernyi egyéb tétel is van

** egyikre sincs, bár nyilván kinyögünk mindent, csak tudjátok, szeretek panaszkodni, annál jobban már csak a kávét

*** ó, hát persze, hogy írom a dolgozatomat, baromi jól tudok koncentrálni, nyilván kiváló minőségű munkát fogok kiadni a kezemből****

**** nem

fény derül néhány titokra

például arra, hogy ki adott orvosi alkalmasságit egy 80 éves, sok sebből véző öregembernek. egy másik háziorvos. mert apám felfogásában mindenre vonatkozott a "nem baj, van másik" életszemlélet. és az is kiderült, hogy mire szólt ennek a 80 évesnek a jogosítványa:

"A kódoknak egy része arra vonatkozik, hogy a járművezető egészségi okokból milyen feltétellel/vagy korlátozással vezethet, tehát ezek a számok minden esetben a vezetői engedély kiállításához szükséges alkalmassági vizsgálatot végző orvos (vagy néhány estben szakértői bizottság) szakvéleménye alapján kerülnek a jogsira.

Vannak olyan kódok is, amelyek egy adott kategórián belüli vezetési jogosultság gyakorlását korlátozzák valamilyen módon - ezek vizsgaigazolás vagy a magyar vezetői engedély kiállításának alapjául szolgáló külföldi vezetői engedély adatai alapján kerülnek bejegyzésre a jogosítványba.

Nézzünk néhány konkrét példát:

01.01 - csak szemüvegben vezethet"

nos, apámnak kizárólag olvasószemüvege volt, és szerencsére nem abban vezetett - de vajon e szabály előírásakor mire gondolt a költő háziorvos? mármint sajnos vezetett, de a szerencsének minden baleset nélkül megtett méterben hatalmas szerepe volt.

"A kódok között szerepelnek továbbá ún. igazgatási kódok is, amelyek jogszabályban meghatározott esetben kerülnek bejegyzésre a vezetői engedélybe. Ilyen például a kezdő vezetői engedély minősítés meghosszabbítására utaló 181. kód, vagy az adott kategóriába tartozó járművek vezetésétől való eltiltásra utaló 183. kód.

A B kategóriás jogosítványokon gyakran szerepelhetnek még a 185 és a 186-os kódok. Ezek közül a T kategória mellett feltüntetett 185 kód azt jelenti, hogy

a T kategóriába tartozó mezőgazdasági vontató nem két nehéz pótkocsival, hanem csak egy könnyű pótkocsival vezethető. Ez a kód akkor szerepel a "T" kategória mellett, ha azt a járművezető a "B" kategóriás vezetési jogosultsága alapján, és nem külön erre a kategóriára vonatkozó járművezetői vizsga alapján szerezte meg, és kombinált kategóriával sem rendelkezik.

A K kategória mellett szereplő 186 kód pedig azt jelenti, hogy a járművezető a "K" kategóriában meghatározott járműveken kívül a lassú járművet és pótkocsiját is vezetheti. Ez a kód tehát a "K" kategóriás vezetési jogosultságot nem korlátozza, hanem éppen bővíti -tudtuk meg a KEKKH-től."

Hát, úgy tűnik, kurva nagy szerencsénk volt azzal is, hogy nem volt otthon lassú vagy mezőgazdasági vontató egy vagy két nehéz pótkocsival, mert ha a testi és kognitív képességei már nem is, de az érvényes jogosítványa az megvolt hozzá. 

korántsem annyira vonzó

felügyelet nélkül, szabadon turkálni a szüleink cucca közt, mint ahogy azt tízévesen elképzeltük - a magam részéről szorgalmazni fogom, hogy a gyerekeim minél inkább ismerjék meg a holmijaimat, és azok hollétét míg élek, és addig is igyekszem majd minél több lomtól megszabadulni (nehéz, nagyon nehéz, de bakker, évekbe fog telni, míg apám házát felszámoljuk)

vissza előre

a mai óraátállítás egészen biztosan a macskám egyetértő támogatásával jött létre, így ma is felkelhettem 5.41-kor, csak nem hat óra alvás után, mint szoktam, hanem öt, úgy látszik, a nyafogáshoz elég nekem annyi is, többre meg úgysem futja. az arcom mostanság kapott vagy plusz húsz évnyi patinát, mindez mínusz egy órával megspékelve megmutatja, hogy néznék ki százévesen, ha megélném. aligha fogom - és már abban sem vagyok biztos, hogy vágyom-e rá.