A piperkőc

Kiborítottam a táskámat, mert kerestem benne valamit. Nincs benne. Azonban találtam négy (quattro, four, quatre, vier) darab (különböző színű) nyeles fésűt. Ezeket keresem hetek óta a fürdőszobában, a szobámban, V. szobájában - és mindenütt másutt is. Akkor most használni fogom őket.

migrén, demokráciátlanság

úgy érzem, mindenkinek jobb, ha nem jellemzem tovább a mai napot

egyenlet

sapka = raszta

bővebben:
téli sapkaviselés  = büdös rasztahaj

kifejtése:
ha túl szépnek (ápoltnak) érzed magad, viselj sapkát, azonnal elmúlik

indoklása:
a héten másodjára mosok hajat reggel, indulás előtt, pedig nem engedhetném meg magamnak

A reggeli fürdőzésről

Általában este fürdök, reggel pedig zuhanyozni szoktam - gondolom, nem vagyok egyedül ezzel a szisztémával. Tegnap este azonban olyan nagyot csalódtam a gyerekeimben*, hogy ruhástul bezuhantam az ágyba, megpróbáltam még olvasni egy keveset, de körülbelül fél oldalnál elaludtam. Aztán a klímaváltozásról és annak társadalmi hatásairól álmodtam - nagyon fasza pihentető volt. Nem. Aztán reggel korábban ébredtem a szokásosnál és úgy kalkuláltam, hogy van közel egy órám, amit kedvemre használhatok - és én a fürdést választottam. Kisétáltam a fürdőszobába, megeresztettem a vizet, beállítottam a hőfokát, aztán szöszmötöltem** , aztán benéztem a fürdőszobába, láttam, hogy még nincs elég víz a kádban, aztán kóvályogtam még egy kicsit, megint benéztem, de még mindig nem volt benne elég víz, viszont már fél óra eltelt az aranyórámból,  amit egyes-egyedül magamra akartam fordítani, mintegy fényes napindítóként, úgyhogy lecammogtam *** kávét főzni, megfőztem, felhoztam, megittam, megint benéztem a fürdőszobába - és észrevettem, hogy nem dugtam be a kád dugóját, úgyhogy teljesen indokolatlan volt azt várnom, hogy valaha is megtelik a kád. Mostanra bedugtam - és van még körülbelül öt percem arra, hogy gondtalanul lubickoljak.

* amúgy semmi különös, csak megint nem foglalkoztak sem a mosógéppel, sem a mosogatógéppel, sem a teli szemetesekkel, szóval, szóra sem érdemes az ügy, de úgy éreztem, többé nem akarok szólni hozzájuk, leveszem a kezem róluk

** kénytelen vagyok ezzel a szóval jellemezni magam, holott azt gondoltam, hogy ezt a szintet csak a 100. születésnapom után fogom hozni

*** ezt a szót pedig a 200. születésnapomra tartogattam

A borítéktáska, mint báli kiegészítő

Nos, arra jutottam, hogy aki ezt a csinoska cuccot kitalálta, annak vagy minimum három keze volt, vagy eleve úgy tervezte, hogy nem viszi magával, hanem - lesz ami lesz - levélként feladja a postán.

Hogy kerül a csizma az asztalra?

Jó, ezt tudjuk mindannyian, akik sikerrel körbehajóztuk a Jóreménység-fokát vagy a Horn-fokot. De vajon hogy kerül a tűsarkú cipő a mélyhűtőbe? Nos, ehhez nem kell vitorlázni, elég együtt lakni egy - a divatot árkon-bokron tűsarkú cipőben is követő - kamaszlánnyal.

V. ugyanis vett magának két nyolccentis tűsarkat a hozzájuk illő gyönyörű, keskeny orrú cipőkkel. Arról még sosem hallott, hogy a tűsarkúból nem árt egy picivel nagyobb, ha nem akarja negyed óra múlva lerúgni a cipőket. Tudtommal nem akarja. Úgyhogy nagyon lábra simulót vett. Hogy ha netán elhagyná a bálból való távozás közben, akkor a cipellőket megtaláló királyfi nehogy azt higgye, hogy harmincnyolcas lópatái vannak, mert úgy utána sem vinné. De a harminchetes cipőcskék orrban  bizony a harminchetes lábakra is szűknek bizonyultak. De az internet a kamaszlányok legjobb barátnője - gyorsan kinézte, hogyan kell cipőt tágítani (mármint a net népe szerint): nejlonzacskóba vizet kell tölteni, azt leragasztani, berakni a cipő orrába, majd betenni a mélyhűtőbe, hogy ott táguljon az az nózi orr.

Most abba kell hagynom, mert sürgős késztetésem támadt arra, hogy ridikülfület varrjak...

Húzás

Tudom, hogy az iskolai, de különösen a munkahelyi karácsonyi húzás a trendi közvélekedés szerint egyre inkább esik a szánalmas, mint az izgi kategóriába - de én részint öreg vagyok*, részint pedig nagyon-nagyon kiéhezett a pozitív munkahelyi emberi kapcsolatokra, így gyermeki várakozással  tekintettem a dologra és őszintén örültem annak, hogy húztunk. És az aktus előtt napokig drukkoltam azon, hogy ne Dinát húzzam, aki folyton beszólogat - aztán rájöttem, hogy a bevonzás törvénye alapján is sokkal jobb nekem, ha nem Dinát forgatom a fejemben nyárson, hanem inkább arra gondolok szeretettel (egyébként kb. mindenki másra), akit húzni szeretnék. Az elképzelés bejött, nem Dinát húztam, hanem Vicát, akit még az általános rokonszenvnél is kiemelten jobban kedvelek. Csak azt nem tudom, mit adjak neki. Természetesen (mint az emberi kapcsolatokban mélyen hívő munkahelyi kollektíva) abban állapodtunk meg, hogy szinte kizárólag sk fabrikációkról lehet szó. A sütemény elég kézenfekvő lenne - de sajnos rajtam kívül majdnem mindenkinek van valamilyen allergiája, vagy legalábbis érzékenysége és ezek különböző variációkban jelennek meg az egyes embereknél - de én sajnos még nem tökéletesen tudom mindenkiét, úgyhogy kénytelen vagyok más opción is gondolkodni, mint a sütés.

Én persze azt sem bánom, ha javaslaitokkal elárasztjátok a blogot - de igazából csak leírni akartam, hátha az írás, mint folyamat ötleteket generál bennem. És tulajdonképpen igen. Most akkor valami ütős sk ékszert kéne terveznem és készítenem.

* és úgy szocializálódtam, hogy az ajándék** jó dolog

** nem beszélve az öt szeretetnyelvemről, amelyek közül szintén előkelő helyet foglal el az ajándék - ami persze szintén ciki, mert az igazán menők a minőségi időre hajtanak, de én  - mint már említettem fentebb - öreg vagyok*