Volt a napokban egy netes játék, egy szolgáltató hirdette a portékáját és aki kommentben írt hozzá valamit, az nyerhetett. Nyerni úgy lehetett, hogy megosztod az oldalt és az eredeti poszt alatt lájkoltatod azt, amit írtál - sokan csinálják, hátha jön új kliens, új megrendelő.
Én írtam a poszt alá, mert tetszettek a dolgai, és megosztottam meg az oldalát, de nem vittem túlzásba a dolgot, nem írtam mindenkinek, hogy lájkoljanak (néhány embernek azért megmutattam a versenyszámomat, hogy ha tetszik, nyomja meg a gombot - de nem fogom azokkal az ismerőseimmel sem megszakítani a kapcsolatot, akinek nem látom ott a kézjegyét) - de így is a zárás előtti néhány óráig vezettem a versenyben. Mert jót írtam - veszem fel hirtelen a nagyobbik arcomat. De tényleg, ha teljesen objektíven próbálom is nézni, hát messze az enyém volt a legjobb duma. Úgyhogy be kell vallanom, bántott is egy kicsit a dolog, hogy csak második leszek, mert valaki hirtelen beelőzött egy elég kommersz szöveggel és vagy harminc kedveléssel. De úgy voltam vele, hogy játék, bármit nyerek, az jó - és még a második helyért is nagyon jó cuccok jártak. Végül harmadik lettem, mert egyszer csak jött valaki a semmiből, még a végül második helyet elcsípőnél is szarabb szöveggel, de több baráttal - és nyert. Nem mondom, hogy nem voltam csalódott, morogtam is V.-nek meg A.-nak, hogy milyen semmilyen a többi - de hát előre megmondták, hogy a mennyiség számít - és hát még így is nyertem valamit, ha nem is a legáhítottabb dolgot. Megadtam tehát a telefonszámomat és szépen megköszöntem a játéklehetőséget.
Ma délután csörgött a telefon, a játékhirdető volt. Kérdezte, hogy olyasmivel foglalkozom-e, mint ő. Mondtam, hogy nem, teljesen véletlenül tévelyedtem az oldalára. Kérdezte, hogy mik az elvárásaim. Mivel kapcsolatban? - kérdeztem én. Hogy mikor küldje a nyereményemet. Mondtam, hogy bármikor, köszönöm szépen. Azt mondta, hogy ne haragudjak, de a jövő héten küldi csak el. Mondtam, hogy köszönöm, jó lesz. Ha nem baj - tette hozzá ő. Hogy lenne baj? - lepődtem meg én. Mire kifakadt, hogy a második helyezett nagyon nagy patáliát csapott, hogy nem ő lett az első, és még éjfél után is hívogatta, hogy ez csalás, mert ő a telefonján látja, hogy sokkal több lájkot kapott, mint az első és neki járna a nagy ajándékcsomag. Én meg ugye csak egyetlen valamit fogok kapni. De ne haragudjak érte. Mondtam, hogy eszembe sincs patáliát csapni, köszönöm az egy (amúgy az is nagyon jó) dolgot is. Aztán még beszélgettünk. Azt mondta, jófejnek tűnök. Mondtam, hogy az is vagyok. Két dolgot ajánlott végül: becserélhetem a nyereményemet az első helyezettnek járó legszebb ajándékra - ezt köszönettel elfogadtam. És hogy esetleg csináljunk valamit közösen. Mármint nem randi, biznisz. Mondtam, hogy erről még beszéljünk - de nem kizárt. Vicces, hogy mindezt részben annak a hülyepicsának köszönhetem, aki képes volt letámadni valakit, aki a saját holmijait ajánlotta fel nyereményként egy általa létrehozott és szabályozott játékban. A szabályok egyértelműek voltak és pofon egyszerűek. És be is tartattak. Örülök.
