Veszélyesen élni

Odáig jutottam magam ajnározásában a mai napon, hogy a már korábban említett hatalmas bátorságommal nekiálltam (többek közt) hagymát vágni is (egyrészt a durva függést okozó hagymalekvárról karácsony óta nem tudok lejönni, másrészt a két hét elteltével még mindig követett vegán étrendbe illeszthetőnek ítéltem). Összevágtam hát három nagyobb fej vöröshagymát (ugyanolyan jó, mint a lila, amiről kezdetben azt képzeltem, csak abból az igazi) és elkezdtem könnyezni, de úgy hullott a könnyem, mint a záporeső. Ennek már több órája, de még mindig folyik a könnyem, sőt, már az orrom is, sőt, már fázom is. Ide vezet a túlzott bátorság. Vigyázzatok a hagymavágással!

Új korszak (szavakba burkolt reklám)

Csak mondom (na jó, igazából ujjongok, mert végtelenül merésznek, sőt, egyenesen bátornak érzem most magam, olyannak, aki a kellő önbizalomnak és kezdeményezőkészségnek nincs híján, meg akinek helyén van az esze, meg aki olyan talpraesett, szóval, most igazán jól érzem magam), szóval, azt mondom, hogy tegnap (meg tegnapelőtt) elkezdtem az új élethez (úgy értem, új munka) szükséges önálló működésemet teljesre kiegészítő tevékenység gyakorlását. Jaj, de izgi! Az ügyfél másnap is eljött... és azt mondta, erre gondolt, amikor jelentkezett, sőt, ez jobbnak tűnik, mint amire jelentkezett. Én nem mondom, hogy nem fáradtam rongycsomóvá estére - de ha ebből tényleg meg lehet élni, akkor ezt (az eddig is szeretett dolgokkal együtt) szeretni fogom. És akkor talán rövid időn belül búcsút inthetek az energiáimat feleslegesen szipolyozó rendszernek.

Lapszemle

Addig is, míg én nem írok, megmutatom, miket olvastam (persze, választhattam volna ezek helyett mást is):

http://subdimension.tumblr.com/post/80287884386/kozmuki-vagyok-termeszetesen-van-hosszabb-nevem

http://444.hu/2014/03/21/boldogtalanok-vagyunk-rettegunk-mindenkit-utalunk-es-lassan-kicsuszunk-a-fejlett-orszagok-kozul/

http://nol.hu/belfold/nyilvantartasuk-szunetel-1451655

http://nol.hu/belfold/csuszik-lefele-a-kozeposztaly-1451637

http://magyarnarancs.hu/elso_valtozat/uj-intezetet-89263

http://derrickesharry.blog.hu/2014/03/23

Andosa és Stanley

Két idegen, akiket egymás mellé ültetett a sors. Vagyis A. és én. Fákat ültettünk ugyanis. Egy szilvát (már van szilvafánk, de imádjuk, nálunk sok fogy belőle) és egy rózsaszín virágút, aminek a címkéjén az szerepelt, hogy őszibarack - itthon néztem meg a neten: nektarin. Jó lesz, csak maradjon meg és teremjen!

Igazából málnatőért mentünk, mert a néhány szálnyi folytontermő málnánk kiszáradt, márpedig szeretjük, ha mindig van a kertben szedegetni való gyümölcs. De a málnatő darabja ugyanannyiba került, mint a gyümölcsfák darabja, úgyhogy úgy döntöttünk, málnát majd veszünk máshol máskor, most pedig fát. Ha rajtunk múlna, mindenféle gyümölcsből lenne a kertben két-három fa - de kicsi a kert, így muszáj valahogy választani. A mai választás teljesen érzelmi alapú volt - a csoffadt, csúnyácska fák közül azt a kettőt hoztuk el, amelyek a szimpla életjelenségek kimutatásán túl (azt sem mutatott mind) virágoznak is épp - és ők ketten szépen virágoztak: Stanley fehéren és Adosa rózsásan. Kiválasztottuk a helyüket, A. jó nagy gödröt ásott mindkettejüknek, azokat feltöltöttük érett marhatrágyával, beleállítottuk mindkettőt saját gödrébe, visszaszórtuk a földet, jól meg is tapostam és bőven elláttuk őket vízzel. Azt hiszem, minden megtehetőt megtettünk... mostantól pedig drukkolunk nekik!

(muszáj lesz vennünk még egy nagy szemű, édes meggyet, mert ami van, az egy nagyon későn érő savanyúcska meggybokorrá nőtt csak hat év alatt és egy sárgabarackot is... meg a málnatöveket és egrest, az is nagyon jól fogy)