Kelepcében

A 22-es csapdája létezik! Ma, itt, Magyarországonk, csak nekünk, cskis miértünk.

Villódzni kezdett a szemem. Volt már ilyen, akkor azt mondták, üvegtest határhártya leválás. Rendszerint gond nélkül lezajlik, de időnként magával viszi a retinát is. Pánik. Felhívtam a körzeti orvost, aki szerint menjek az SZTK-ba, nem kell kórház, de az SZTK-ban mondjam meg, hogy sürgős eset vagyok. Ránéztem a honlapra: nyitva reggeltől estig, előjegyzés szükséges, de sürgős esetben nem kell beutaló. A körzeti nővér szerint verjem a tam-tamot, ha nem engednének be. Jó, persze.

Odaértem - nem engedtek be.

A szakrendelő portása azért nem adott sorszámot, mert azt csak a rendelőben tudják eldönteni, hogy sürgős esetben jöttem-e. De a rendelőbe nem juthatok be sorszám nélkül, mert nem jön ki senki, csak a sorszámok jelennek meg a táblán. Így viszont nem kaphatok sorszámot. Így jártam.

Szerencsémra a nővérnek pisilnie kellett egy óra múlva, így kijött és elkaptam. Azt mondta, menjek vissza és mondja meg, hogy adjanak sorszámot. Visszamentem, megmondtam, adtak. Addigra plusz hat ember ült előttem.

Végül sorra kerültem, ahol a nővér letolt, hogy miért ilyen későn jövök, mikor ma csak egy orvos rendel és mindjárt zárnának, én meg most akarok itt pupillát ondoláltatni tágíttatni. Azért megcsinálták. Sőt, még valami üveglencsét is behelyeztek a szemembe, hogy még jobban látszódjon, hogy mi van.

Semmi nincs, minden oké. Ha hirtelen nem villódznak már a fények, de elmegy a látásom, azonnal rohanjak az ügyeletre retinaleválás miatt. Amúgy három hét múlva kontroll. Megelőzni a bajt nem lehet, ez ilyen hirtelen vagy soha nem fellépő baj. Remélem, én megúszom.  Most kezdek újra élesebb kontúrokat is látni.

Feltalálták

Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy feltalálták végre a mindkét oldalán mintás vécépapírt, így kedvezve (életteret biztosítva) az eddigi páriáknak, mint amilyen én is vagyok, akik úgy helyezik fel a tekercset a tartóba, hogy a fal felőli oldalon lóg le a papír. Köszönöm a sorsnak, hogy megérhettem.*

* engem persze tökre nem csak kicsit zavar az, ha nem felém néz a vécépapírminta, inkább csak akkor, ha cuki báránykásat veszek és a bárányok hátat fordítanak nekem, mert amúgy mindig van mit olvasnom - de az már jobban, hogy a féloldalasra nyomott papírtekercs a másik irányt preferálóknak jó indokot adott arra, hogy azt állítsák, csakis az ő irányuk normális, hiszen a minta is ennek megfelelően van nyomtatva. Szóval, most már mindenkinek fel kell vállalnia, hogy egyéni preferenciákat követ és maga dönt a guriga felhelyezésének módjáról, nem lehet többé a gyártókra hivatkozni. Eljött a feloldozás!

Bolyongás a kastélyparkban

A munkámhoz tartoznak mindenféle kötelező, meg kötelezően válaszható, meg kötelezően szabadon választandó továbbképzések, részint személyes vagy online verzióban, részint e-learning tananyagként. A nyáron a főnökeim nagy egyetértésben beírattak egy személyes szabadon választható kötelező (?) tanfolyamra, amiről most a központi nyilvántartó rendszer (ami nem a munkahelyem, hanem egy külön húgyagy a vízfej közepén) küldött egy értesítőt. A központi vízfejrendszerbe mindenkinek regisztrálnia kell, amint munkába áll - én is megtettem már három éve. Most a központi vízfejrendszer húgyagya küldött egy levelet, az összes adatommal (köztük a személyes és a munkahelyem, munkaköröm, stb) adataival is részletesen kitöltött adatlapot, és azt az utasítást adta, hogy nyomtassam ki, írassam alá a munkáltatómmal, scanneljem be az aláírt példányt, majd töltsem vissza záros határidőn belül az ő oldalukra ahhoz, hogy elfogadják a jelentkezésemet - ami, mint mondtam is - az én közreműködésem nélkül, a munkahelyem által beadva érkezett be hozzájuk. Ugye, joggal érzem azt, hogy nem én vagyok a hülye ebben a történetben?

Gondoltam, megnézem, még mit tud nyújtani (a covid19 megjelenése óta/miatt kissé zilált) rendszer. Nos, jelezte, hogy van két még el nem végzett kötelezően kirótt e-learning tananyagom. Oké, gondoltam, nyár van, ráérek, elvégzem gyorsan. Aha! Ahogy azt Móricka elképzeli. Regisztrálni kell egy várólistára (értitek! egy e-learning tananyag várólistája), és majd értesítenek, ha elvégezhetem (mintha csak én akarnám). Ugye, ti is érzitek ennek a totális abszurditását (is)?

Furán érzem magam. Mintha egy vak próbálna végigvezetni egy általa képzelt labirintuson, holott én látóként pontosan érzékelem, hogy egy nyílt mezőn vágunk át éppen. Tartok tőle, hogyha megtudják, hogy látok, bekötik a szememet. Jó esetben. Vagy kiszúrják és a fülembe is ólmot öntenek.

A fizetésről

beszélgetünk kollégákkal. Egybehangzó vélemény, hogy kevés. Szerintem az összeggel nincs gond - mondom. Ne már! - sírnak kórusban. Szerintem csak ennek az összegnek kifizetését kéne gyakoribbá tenni. Havi két-három alkalommal már elégedett lennék. Ebben végül is meg tudunk egyezni, legyen kéthetente ennyi a fizetésünk. Bár szerintem hamarosan újra kevesellnénk... én inkább a tíznaponkénti fizetés híve lennék. Ezt is támogatják. Őrület, hogy milyen összhangban vagyunk! Szeretem a kollégáimat.

Szusira várva

Reggel ettem utoljára, egész nap háztartottam és befőztem, aztán elmentünk A.-val a szüleimhez, hogy A. megcsinálja apám számítógépét, én pedig vigyek anyukámhoz egy mosdótálat, amire SOS lett szükség. Aztán hazafelé* én rádöbbentem, hogy egy kis fagyit leszámítva reggel ettem utoljára, két szelet abonettet és egy szál virslit mustárral. A. ugyan ebédelt is, de mindkettőnknek nagyon megkordult a hasa. Mondtam, hogy menjünk be egy lidlbe szusit venni (tudom, gáz lidles szusit enni - de amúgy szerintem egész finom). A bolt azonban orvul vasárnapot jelentett és az orrunk előtt bezárt. Oké, akkor rendelek neked - mondta A.  És meg is tette. Ez lassan két órája történt. Akkora kráter van a gyomrom helyén, hogy beférne egy tévé. Jó, ez béna kép - de valamiért ez jutott eszembe. Godot ennyi idő alatt már eljött volna. Nyaff.

* még előtte megpróbálkoztam azzal, hogy visszakérjem apámtól az egyik üveg még januárban odavitt üveges krumplilevest (bébikaja), amit január óta aszalt a hűtőben, holott nem kell hűteni. Megettem őket - mondta. Január óta nem, de vasárnap óta kettőt is! Döbbenet! Miért? Amúgy ízlett neki.

Tisztelt Jelentkező!

Köszönjük jelentkezését (...) a jelentkezési határidőt követően értesítést küldünk emailben.

Szóval, végül megnyomtam a gombot.  Talán el is kezdem (mármint még lesz szóbeli felvételi, bár attól nem különösebben tartok, hogy ne vennének fel) - még mindig dilemmázom rajta, csak a döntés időpontját toltam ki egy-két héttel. Szeretek lassan dönteni. Nem tudok gyorsan dönteni, alapelvem, hogy fájjon jó hosszan. A munkahelyemen még nem szóltam - sajnos valószínűleg okoz némi fennakadást majd, ha elkezdek járni.