Bolyongás a kastélyparkban

A munkámhoz tartoznak mindenféle kötelező, meg kötelezően válaszható, meg kötelezően szabadon választandó továbbképzések, részint személyes vagy online verzióban, részint e-learning tananyagként. A nyáron a főnökeim nagy egyetértésben beírattak egy személyes szabadon választható kötelező (?) tanfolyamra, amiről most a központi nyilvántartó rendszer (ami nem a munkahelyem, hanem egy külön húgyagy a vízfej közepén) küldött egy értesítőt. A központi vízfejrendszerbe mindenkinek regisztrálnia kell, amint munkába áll - én is megtettem már három éve. Most a központi vízfejrendszer húgyagya küldött egy levelet, az összes adatommal (köztük a személyes és a munkahelyem, munkaköröm, stb) adataival is részletesen kitöltött adatlapot, és azt az utasítást adta, hogy nyomtassam ki, írassam alá a munkáltatómmal, scanneljem be az aláírt példányt, majd töltsem vissza záros határidőn belül az ő oldalukra ahhoz, hogy elfogadják a jelentkezésemet - ami, mint mondtam is - az én közreműködésem nélkül, a munkahelyem által beadva érkezett be hozzájuk. Ugye, joggal érzem azt, hogy nem én vagyok a hülye ebben a történetben?

Gondoltam, megnézem, még mit tud nyújtani (a covid19 megjelenése óta/miatt kissé zilált) rendszer. Nos, jelezte, hogy van két még el nem végzett kötelezően kirótt e-learning tananyagom. Oké, gondoltam, nyár van, ráérek, elvégzem gyorsan. Aha! Ahogy azt Móricka elképzeli. Regisztrálni kell egy várólistára (értitek! egy e-learning tananyag várólistája), és majd értesítenek, ha elvégezhetem (mintha csak én akarnám). Ugye, ti is érzitek ennek a totális abszurditását (is)?

Furán érzem magam. Mintha egy vak próbálna végigvezetni egy általa képzelt labirintuson, holott én látóként pontosan érzékelem, hogy egy nyílt mezőn vágunk át éppen. Tartok tőle, hogyha megtudják, hogy látok, bekötik a szememet. Jó esetben. Vagy kiszúrják és a fülembe is ólmot öntenek.