18+

én: és mit szeretsz benne legjobban?
ő: hogy nagyon kedves... és hogy sokat tudunk beszélgetni



Minden perc megérte.

Gondolok

FB.: Ma van Arthur Finacci születésnapja. Tudasd vele, hogy gondolsz rá.

Eddig egyáltalán nem gondoltam. Most már viszont nagyon gondolkodom, hogy ki a fene lehet az. És hogy milyen titkos erő kényszeríthetett egyszer* ismerősnek visszaigazolni őt (mert az biztos, hogy nem én jelöltem be)

* bármikor... mikor???? Hiszen nem ismerem.

Challenge

Úgy vonulni végig Párizson két unott fejű, flegma, semmit sem akaró* és mindenen fintorgó kamasszal, hogy ne szólj be nekik. Egyszer sem. Soha. A jutalom? Az út végén majd azt mondják (flegmán, unottan és fintorogva), hogy minden nagyon jó volt, máskor is mehetünk. Talán ötven éves koruk után megköszönik majd. De persze nem a köszönetért tetted. Meg addigra úgysem élsz már.

* ételeket egyébként korlátlan mennyiségben elfogadtak, úgyhogy nincs okom sírni

A repülőn

odaúton végig azt kívántam, bárcsak egy üvöltő csecsemő utazna inkább mögöttem, mint az a két spanyol picsa nő, akik olyan hangerővel csacsogtak, hogy feltehetően még a földön is hallatszott, amerre elhaladtunk. Ráadásul a közvetlenül mögöttem ülő folyton rázta és rugdosta is az ülésemet, be- és kiszálláskor az arcomba nyomta a hosszú műszőrme kabátját és sikongva röhögtek. Én az ilyeneket akár menet közben is leszállítanám.