Úgy látszik, mindig van lejjebb. Mindenki ír szar verseket. Igen, én is. Én talán néhány jobbat is, de most nem ez a fő csapás. És igen, mutogatom is. Mindenki pacsmagol a festékkel, jó az. Én is, de még hogy! De ezt? Így? Az nem merem megkérdezni, hogy ezt így hogy lehet, mert plágiumbitorlás bűnébe esnék és kapnék vagy öt évet Bicskéig meghosszabbítva. Így is lopnak az életünkből.
(ma egyébként biztosan nem erről akartam írni, de szembeköpött, mint egy teve - sokkal inkább arról, hogy Bezzeg halála mindennap újra és újra letaglóz, minden kitett írásnál eszembe jut, hogy vajon nevetne-e rajta - amikor iskolában vagyok, akkor azon a környéken járok, ahol lakott, így ilyenkor még intenzívebben gondolok rá és a gyerekekre, akikről nyilván nem tudok semmi továbbit, de végtelenül fáj a szívem értük)
