Zsonglőr

Lehet, hogy kicsit egy kaptafára jár az agyam, de örülök, hogy még működik egyáltalán

Rutin

Továbbra is beteg vagyok, nincs mit szépíteni rajta. Ennyi különféle vitamint, nyomelemet, titkos kapszulát és gyógyszert máskor nem szoktam bevetni egyszerre azért, hogy most azonnal meggyógyuljak. De hát most muszáj lenne. Mondjuk egyelőre semmi jel nem utal rá. Szóval, már tudom, hogy ha kettesével szedem a giganurofent, akkor látszólag szinte semmi bajom, hogy mennyi cé vitamint, meg dét, meg egyebeket tudok lenyelni egy pohár vízzel - hát, rutinos vagyok, na. De gondoltam, hogy jobb, ha nem szedek mindig norofent, hanem három nap után aspirinre váltottam, arra a zacskós komplexre. Egyébként kevésbé hat, de a sztori szempontjából ez majdnem irreleváns. A lényeg, hogy odakészítettem éjjelre a vizet, az aspirines zacskókat  (nyugi, egyesével szedem, mindent úgy alkalmazok, ahogyan ráírják, kivéve a vitaminokat), mert tudom, hogy három körül mindig felébredek teli orr miatt, pisilhetnék miatt (napi minimum 3 liter citromos vagy egyéb tea), vagy a köhögéstől - viszont ha lámpát gyújtok, nehéz visszaaludni. De hát megy ez nekem sötétben is. Ébredtem, ahogy kell, óracsekk: három óra húsz, víz megvan, tasak, kibontom sötétben, beleszórom a vízbe, lötyögtetem, hogy feloldódjon, aztán kortyolok. Úgy tűnik, legalább a fele mellément, alig van íze. Lögybölöm még egy kicsit, újabb korty. Íze már van - csak nem hasonlít az aspirin komplex korábban megszokott ízvilágához. Mégis gyújtok lámpát. A poharamban egy szemüvegtörlő kendő úszkál, a zacskója szépen nagyra nyitott szájjal fekszik az éjjeli szekrényen, az aspirinek mellett. Remélem, van benne baktérium- és vírusölő is.