Van egy ember

aki a busz bezárt második ajtaja mögött áll és az a munkája, hogy bezárt ajtó mögül mutogasson a felszállni akaróknak az első ajtó felé, ahol a buszvezető ellenőrzi a jegyeket. Elvileg. Gyakorlatilag a buszvezetőnek kisebb gondja is nagyobb ennél, inkább csak int, hogy haladjunk, haladjunk.

Visszafelé - a nap végén - ugyanez az utaskoordinátor (ez van a sárga mellénykéjére nyomtatva) szintén ott van a buszon. Két fiatal fiú fellóg a hátsó ajtón a leszállók mellett, az UK szól nekik, hogy nem addig a! A srácok faggatni kezdik, hogy mindenhová ingyen utazik-e. Nem, mindenhová azért nem - kuncog - majd ismét előre küldi a srácokat jegyet venni. Morogva, de mennek, vesznek. Nincs appelláta.

Később az UK mellettem áll, én ülve nyomkodom a telefonom - aztán elteszem, mert a nemrég felszállt fiatal pár kisgyerekkel jobban érdekel. Az UK hátrébb lép, én a fiatal párt nézem. Minden tiszta rajtuk, a cipőjük, a nadrágjuk, a BMW jeles babakocsijuk. Mintha egy áruházból jönnének, ahol átöltöztek és hátrahagyták a régi életüket. A kisgyerek nezében kisautó - eldobja. Valaki felveszi, visszadja. A kisfiú megint elhajítja az autót. Most valaki mástól kapja vissza. Újból eldobja. Az anyja felvisít, hogy mit csinál már ez a hülye kölyök. Az apja azt mondja, többé nem kapja vissza, amit eldobott. A hangjuk nem tiszta. Őket nézem és hallgatom, de az UK megunhatja. Kimászik már végre? - kérdezi. Tőlem. Mármint hogy én az ülésből. Nem akartam felállni - mondom. Akkor meg minek tette el a telefonját? - néz rám megrovón, mint akit félrevezettem.

képkockák égi és földi lények titokzatos életéből

A földi szépről

A nyáron megvettem életem egyik legszebb ruhadarabját (aztán még egy három másikat Olaszországban) - most már csak magamat kell hozzájuk idomítani - szóval az első nyári póló vagy ruha vagy leginkább tunika - de ez a szó annyira ronda ruhadarabot sejtet, hogy nem használom rá - gyönyörűsége a színeiben rejlik. Nem tudom megmondani, hány szín van benne, kábé a szivárvány összes színe, de azok mind nagyon harmonikusan illeszkednek egymáshoz (és hozzám). A múltkoriban az volt rajtam, és ahogy vártam, meg is dicsérték. Mármint majdnem, de mégsem egészen úgy, ahogy vártam. Úristen, de jó ruha! Hol vetted? Nekem is kell egy ilyen! Ez a ruha tökéletes! Ha leeszed magad, ezen biztosan nem látszik semmi!*

* ez sajnos nem igaz, nagyon is feltűnő lenne rajta

Most már tudom,

hogy van olyan, hogy valaki az elköltözés után túl korán megy haza. Persze még vannak itt cuccai, ott meg nincs mosógépe, szóval, nehezen kivitelezhető, hogy ne, és amúgy nagyon vártam, mert hiányzott, úgyhogy el is mentünk együtt vásárolni meg fagyizni, aztán összebújva aludtunk úgy másfél órát, aztán jól* összevesztünk, még jó, hogy van hová hazamennie.

* nem nagyon, semmi kiabálás, csak ő kimért és pikírt lett én meg szemrehánytam egyet s mást - egyikünknek sem lett volna muszáj, de még működnek a régi** beidegződések

** a három nappal ezelőttiek

újabb nehezen megugorható feladatok

a V. költözését követően szétszaggatott családban élni. Mondhatnánk, hogy könnyebb dolgunk lett, mínusz egy fő főzés, mosás, reggeli fürdőszobahasználat, hiszti, stb. De nem így van. V. ma felhívott, hogy mikor megyek hozzá. Mondtam, hogy este, muinka után. Az neki nem jó, akkor találkozik egy barátnőjével. Máskor nekem nem jó. Neki inkább napközben. És akkor hazaugrana, most. Oké, végül is  megoldható, hogy ma adminisztratív napot tartok és mégsem megyek be sehová, pedig terveztem. De nincs itthon kaja, az idejét sem tudom, mikor főztem utoljára. Ja, ma reggel, szűk három adag lecsót - amit V. nem szeret. Szóval főzni kéne valamit. Ha már hazajön a lányom. Szégyenszem. Polcz mustáros marha lesz előre gyártott (itthon lefagyasztott) nokedlivel. De hát dolgozom, nincs időm most többre. De hát hazajön a lányom - jó, még csak három napja költözött el, de hát akkor is.

A másik lehetőség a sült kolbász lett volna - de már az is a fülünkön jön ki. Még rendes körettel is, nemhogy kenyérrel, mustárral. Látom, hogy elfogyott a szeretett kis olasz salsicciám, holott nem is ettem belőle. Az is a fagyasztóban volt. Á. sütötte meg, majd dobta ki, mert nem ízlett neki. Azért csak megsütötte és kidobta a második adagot is. Nem tudom, mit gondolt, hogy gyökeresen megváltozott az ízlése?

Anyukám gázszámlája havi 154 ezer forintra változott. Igen, sírtam, amikor megláttam, de minek. Régi ház, rossz nyílászárók - amúgy is tárva-nyitva, mert arra nincs figyelme, hogy csukogasson, viszont anyukám nagyon fázós lett. A nyugdíja 200 ezer. Osztályvezető főorvosként ment nyugdíjba. A havi ellátása addig is a 400 ezret súrolta, míg nem emelték meg a gázt. A villanyszámlát még nem láttuk. Minden számláért be kell menni a szomszéd faluba a postára, mert a postások felmondtak (erről szerintem kábé két hónapja írtam egy jövendölős posztot). Most majd jön a jövő héten egy klímás, aki talán beszerel nagyon sokért egy klímát, ami talán még így is megtérül majd, jobban, mint a gáz. Nyilván napközben jön. Valamikor tíz és három közt. Nyilván én ugrok ki a faluba, mert nekem van fizetett szabadságom. Már alig, de ez senkit sem izgat. Az sem, hogy azért van fizetett szabadságom, mert nagyon szarul keresek. A vállalkozói léthez ennél kiszámíthatóbbnak kéne lennem, nem folyton ugraszthatónak.

egy finom kávé vagy tea mindig jól jön

- köszönöm a kávét!

- ööö... én teát hoztam

- tényleg? pont olyan hideg volt, mintha kávé lett volna

- kihűlt?

- mindegy, mindenesetre köszönöm

Reggeli

Újrakezdem a gasztrovonalat: ma kis kerek pirítósokat ettünk, épphogy ráolvaszott kecskesajttal és sós, chilis fügelekvárral (mert az egyik kis üveg egy hónapnyi látszólagos nyugalom után mozgolódni kezdett és nem akartam, hogy elromoljon) - nagyon illik ehhez a borongós, esős, őszi időhöz! Még a fügét sem késő eltenni, sok helyütt most érik a második adag.

Csoportos

Sokan hirdetnek különféle nyílt bemenetű csoportfoglalkozásokat - azaz bárki jelentkezhet, aki látja a hirdetést és megfelel a megadott feltételeknek (sokszor nincs is semmilyen feltétel) - én is szoktam, hogy kicsit kilépjek a mindennapok kereteiből és dolgozzak másokkal is, kicsit másképp is, mint akikkel vagy ahogyan amúgy dolgozom. Meg persze azért is, hogy kiegészítsem a fizetésemet. Szoktam ingyenes csoportokat is hirdetni, illetve általában a fizetős csoportjaimban is tartok fenn egy-két kedvezményesen elérhető helyet. Van ennek olyan célja is, hogy azok is részt vehessenek, akik amúgy nem engedhetnének meg maguknak egy ilyen folyamatot, és persze van reklámértéke is. Én nem készülök kevesebbet az ingyenes csoportokra sem, mint a fizetősökre. Azokat is megtervezem, azokra is szánok időt - már jóval azelőtt, hogy a csoport elindulna - és azokra is bérelek helyszínt. Mert helyszínek nagyon ritkán adódnak ingyen. Épp ezért amikor tíz jelentkezőből négy lemondja az alkalom előtt néhány órával, azzal, hogy bocsika, közbejött valami (sic!), meg amikor még ketten le sem mondják, csak nem jönnek el, akkor elég szomorú leszek. Rengeteg kidobott pénz és idő - miközben esetleg volt, akit visszautasítottam azzal, hogy betelt az ingyenes csoport. Járjatok csoportokba, mert jók! Izé.... vannak jók is, meg vannak rosszak is. Nézzetek utána, milyen csoportba jelentkeztek. De ha utánanéztetek és jelentkeztetek, ne mondjátok le, hacsak nem tényleg_semmiképpen_nem_tudtok_részt_venni. Vegyétek komolyan, hogy nem ugyanaz egy tíz fős csoporttal dolgozni, mint egy három főssel. Mások a dinamikák, más feladatok kellenek - sőt, sok csoport bizonyos létszám alatt egyáltalán nem tud működni, ezért egy-egy hirtelen lemondás vagy le sem mondás azok idejével is játszik, akik odamentek aznap, de nem azt kapják, amit a tervek szerint kapniuk kellett volna. Vegyétek komolyan a többi csoporttagot, még ha ismeretlenek is, vegyétek komolyan azt, aki már rengeteg energiát beletett abba, hogy a csoport létrejöhessen - és vegyétek komolyan magatokat is.

P.S.: ez ilyen edukálós poszt lett, bár a pénteki csoportom annak ellenére is nagyon jól sikerült, hogy volt kezdés előtt egy órával is lemondás meg volt ghosting is - de aki ott volt, az tényleg ott volt fejben, testben, szívvel-lélekkel.