Látogató

#könyv - 2/2023

2023-ban végre visszataláltam az olvasáshoz. Nem mondom, hogy nem netezek annyit, mert továbbra is rengeteget netezek. Filmet is kevesebbet nézek. Esténként itthagyom a gépet, korábban, mint korábban* és olvasok. Már nem alszom el öt sor** után, legfeljebb ha a szakirodalmat keverem éjszakai álmossággal. Ma éjjel ezt fogom befejezni (már csak ötven oldal lehet hátra) - inkább érdekes, mint jó, én nem tudok azonosulni ezzel a szemlélettel. 

* ez a vicces rész

** tényleg sor, nem sör, öt sör után egyszerűen kómába esnék

Gasztroland

Csináltam egy mindent bele kaját ma - és isteni lett. Egy negyven dekás szűzérme volt a kiindulópont, a terv pedig az, hogy minimum nyolc-tíz adag étel jöjjön ki belőle. Sikerült!

egy szűzérme félkarikázva (igen, nem írtam el)

2 nagy póréhagyma felkarikázva (ezt sem)

4 sárgarépa (szintén karika)

2-2 fodros kel és mángoldtő (tisztítva, aprítva - csak rusztikusan!)

2 doboz konzerv fehér lóbab

10-15 dkg füstölt szalonna kockázva

1 liter paradicsomlé

só, rozmaring

ezeket mind bedobáltam egy vaslábasba (ja, a kacsatálba) és jó 2-3 órán át bent hagytam a forró sütőben - lehet egytálétel, de lehet mindjuk rizzsel is enni - isteni.

A másik az édesburgonya főzelék (?) kis vízben sóval, vajjal megpárolt édesburgonya (batáta) - ez kanállal később főzelék állagúvá kevergethető, hozzá vaddisznóragu (most mit csináljak, szegény ember vízzel főz, ezt találtam a mélyhűtőben)

Haverkodjatok a kanos sündisznóval

Néhány hete láttam először az Aldiban (van ezen kívül meggyes alma és céklás, répás alma is ugyanettől a gyártótól) - én ebbe a gyömbéres almába szerettem bele - de nem úgy, mint a sündisznó! csak inni akarom folyton. Van amúgy egy új sikerkritériumom: húszezer alá szorítani egy rendes bevásárlást. Igazi kihívás (ha nem lenne elég izgalom enélkül is az életemben), nem is gyakran sikerül, de egy-két üveggel muszáj vennem ebből is mindig.

Rendes kerékvágás

Délután (sic!) négykor még ragyogott a nap. És este ötkor sem volt még vaksötét. Tanulmányi szabadsáégon vagyok itthon. Hol megbetegszem, hol meggyógyulok, nem tervezhető. Ma napozás helyett bevásárlónapot tartottam anyukámnak, kivittem a cuccokat, aztán elmentünk együtt egy kicsit sétálni és kávézni és sütizni (ez nem túl bonyolult tevékenység, de anyukámmal már nem olyan könnyű ez sem) - nagyon boldogan kutyagolt mellettem, bár néha aggódom érte, hogy elvész, amikor póráz nélkül sétáltatom. Az kevésbé jó, hogy a napokig tartó rekorddöntögető eső átáztatta anyukám házát, folyt be a víz a plafonon. Intézkedtem egy sort.  A tesóm a gondozási tevékenység rá eső részét úgy végzi, hogy a nap végén nyom néhány egy lájkot arra a beszélgetésre, amit én folytatok a gondozócsajjal. Nem tudom, hogyan kell finoman megfogalmazni azt, hogy én nem ilyen lovat testvért akartam. Inkább teher léte, mert időnként rájön az egyeztetési kényszer és félévente - évente beszól, hogy ezt vagy azt a nagyjából azonnali lépést igénylő dolgot nem egyeztettem vele és hogy ez neki mennyire rosszul esik. Vagy egy háromfős messenger csoportunk (tesóm, gondozólány, én). A gondozólány megjegyzéseit néha szívekkel látja el (nem, biztosan nem az esete), de ha én beírom, hogy hahó, találtam egy ápolási ágyat százhatvanezerért (ez ebben a műfajban olcsónak számít), megvegyük-e, akkor hallgat, akkor is, amikor a gondozólánnyal átbeszéljük, hogy milyen az ágy, hogyan és mikor szállítják, ki lesz ott (én), ki pakolja át a szobát, ki takarít ki, ki vigyáz anyukámra a felfordulás alatt (én + A. + V.), ki fizeti a megemelkedett számlákat (én, de kétségtelenül nálam van anyukám bankkártyája, kár, hogy a havonta érkező összeg kábé a költségek felét fedezi - de ezt nem merem kiadni a kezemből, mert félek, hogy a tesóm hónapokig elfelejtene pld számlákat fizetni) - szóval, nekem még csak nem is szívecskéz, hanem a nap (esetleg a hét) végén nyom egy naaaaagy összefoglaló kék lájkot. Én most már napok óta a szüleim gondozásával álmodok, nagyon részletesen - bár legalább álmomban szívesen lazítanék néha. Ja, van négy szál kinyílt hóvirág a kertünkben.

Túlzás

Tudom, hogy túlzás. Mégis hónapokig úgy őrizgettem a Tátrában vett Vinea szőlőital kiürült műanyag palackját, mintha a szabad világ egyik soha többé nem hozzá férhető ereklyéje lenne. Most kidobom. Ha csak egy műanyagpalack marad az élhető világból, mint szimbólum, talán nincs értelme tovább élni. Félreértés ne essék, nem akarom eldobni magamtól az életem - úgy érzem, az élet taszigál egyre távolabb önmagától engem. Én azért még kapaszkodom egy darabig.

Orkország katonái

Nem tudom, miben bízzak. Orkország lettünk. A nem orkokra csúnya jelen zuhant - a jövőt nem ismerem.

1.

A mellettünk lakó nénit áprilistól hónapokig nem láttuk, aztán később a nyugdíjfelvételi napok környékén igen, aztán most visszaköltöztették. A néni senkivel nem tart kapcsolatot a korábbi ismerősei közül, ha nagy ritkán kimerészkedik és meglát valakit a kerítéshez közeledni, iszkol a házba, a telefonját lemondták - de a ház már át van íratva "elrablójára" tartás címen. A tartásról annyit, hogy ez az ember vette meg a vidéki nyaralót, a pénzt pedig együtt mentek el betenni a bankba. Már majdnem egy éve, hogy először találkoztak. Tudom, mert akkoriban még lépten-nyomon beszélni akart velünk (is) a néni- A rendőrség szerint van ilyen, hogy ennyire megszerették egymást, ne legyek már ilyen rosszhiszemű. Az már csak a hab a tortán, hogy mióta a bácsi meghalt, öt éve, folyamatos kalapálás, fúrás-faragás hallatszik az egész házban (a tartógerendák közösek, van, ami hozza a hangot)

P.S.: arról mi legyen a véleményünk, ha (gondolom, valamelyik szomszéd hívására, mert most a néni kamrájának a tartalmát pakolják épp a platós autóra nagy csörgéssel, és a néni helyett egy idegen nő söpröget a portán) kijön egy rendőrautó egyetlen rendőrrel, aki bemegy, aztán amikor kijön, már tegeződik a platós autó tulajával (helló-helló az elköszönés), és mielőtt elmenne, egy kisebb csomagot kap a platós teherautó fülkéjéből, amit megköszön és magával visz? Nem leselkedtem különösebben, épp gyalogoltam a gépemen, ami az ablak előtt áll.

2.

Egy közeli ismerős család öt éven belül kihalt (apa Palkó, anya Rozika néni, gyerek, Geri) - ez utóbbi fiatal felnőtt volt). Geri az öngyilkossága előtt már évek óta rendszeresen verte, terrorizálta az örökbefogadó szülőket - mondhatnánk, hogy nem kár érte (mármint a végül öngyilkos gyerekért). Ekkor már az újdonsült feleségével (Dóri) és a friss gyerekével (Kincső) éltek a szülei lakásában, azok nyugdíjából. A bántalmazásban a menyecske (Dóri) sem volt rest, a csecsemőt (Kincsőt) gyakran napokra a lakásból kimozdulni képtelen öregasszonyra (Rozi néni) hagyták, sokszor pelenka és étel nélkül - de szerencsére a család mindig kisegítette szegényt. A fiúcska (Geri) adósságot jócskán hagyott maga után, ezt az anyja (Rozika néni) meg annak családja fizette. Az anya (Rozika néni) gyors testi és szellemi hanyatlásnak indult,  ekkor az özvegy kis feleség (Dóri) már távol járt a gyerekkel (Kincső), látogatni nem látogatták a nagyit (Rozika nénit)- de a havi apanázst "gyerektartásra" beszedte, azzal fenyegetve a nénit, hogy többé nem látja az unokát (Kincsőt). Amikor a már teljesen beszámíthatatlan néni (Rozika néni) kórházba került, a nő (Dóri) egyszer csak megjelent a haldokló és hónapok óta kórházban lévő anyósánál (Rozika néninél) és kicsikart egy tartási szerződést - nem tudjuk hogyan, mert nemcsak írni már nem tudott Rozika néni, de beszélni sem, sőt, alig volt tudatánál, néhány napon belül meg is halt. Az őt rendszeresen látogató családnak mindössze egyetlen egyszer említették az ápolók, hogy járt a már senkit fel nem ismerő néninél (Rozika néninél) egy fiatal hölgy (Dóri)) A tulajdoni lap átírva (Dórira)

3.

Szép család négy gyerekkel és egy nagymamával. Minden felnőtt diplomás, hogy ne mondjuk, értelmiségi. A nagymama kábé mindent is intéz, együtt laknak, ő főz, viszi a gyerekeket, ahová kell. Hogy a fiataloknak legyen életük. A meny nem dolgozik. Négy gyerek mellett? A nagyi igen - de úgysincs más senkije. A menyével vannak ellentétek, de ő is mindent ráhagy a nagyira. Apa meghal, a nagyinak egyetlen fia. A nagymama hússzoros erőbedobással intéz mindent a kis menye segíésére, aki magába zuhan. Unokák felnőnek, mind 20-30+ Nagyit a közös házból kipaterolják, előtte aláíratnak vele valamit, hogy nem tart igényt semmire. Aztán elvitetik a mentővel, hogy a mama öngyilkos akart lenni. Ő nem emlékszik ilyesmire, kiabál, hogy ne vigyék. Vigyék csak, látják, még agresszív is - mondják az unokák. Elviszik, a pszichiátriai vizsgálat nagyon enyhe, kezdődő demenciát állapít meg, lehet hazavinni. Lehetne, de nem viszik. Most egy nyolcágyas pszichiátriai gondozóban fekszik - ha isten is úgy akarja, még tíz évig biztosan. Abszolút képben van a világ dolgait illetően, csak a családját nem látja tisztán. Nagyon szomorú a nyolcágyasban, de nekik azért talál mentséget. Annyit kell dolgozniuk szegényeknek!

A szakdolgozatom

elindult a megvalósítás irányába. Kissé még erőtlen, döccenős, ki tudja, mivé fejlődik - de mozog. Mint egy frissen született kis állatka: vak, nyálkás, lábra állni még nem tud, csak nyöszörögni - de már mocorog, csúszva-kúszva  elindult, tart valahová.

Írt nekem

P.A. pénzügyőr dandártábornok igazgató - azt akarja, hogy fizessek, mint egy katonatiszt autótulajdonos. Oké. De akkor is vicces, hogy a 2022. november 30-án (át)vett autóm adóját 2022. szeptember 15-ig kellett volna befizetni - vagy ha mégsem, adtak egy kis haladékot. Jól van, befizetem. A régi autóm még mindig megvan, nem kell a kutyának sem. Én pedig autóügyintézésből simán megbuknék, mert nemcsak béna vagyok hozzá, de még csak eszembe sem jut foglalkozni vele, míg nem ír egy pénzügyőr dandártábornok igazgató egy levelet, hogy meddig van az addig. 

kacsatál

A kacsatál - mint kiderült - egy teljesen különálló gasztroentitás, nem pedig egy gyógyászati segédeszköz (pfuj). Korábban nem volt kacsatálunk és csak halványan derengett, hogy szükségem lenne egy ovális vaslábasra, amiben jobb kenyeret tudnék sütni mint A. a kenyérsütőgéppel (huh) - de aztán hirtelen kaptunk egy ovális vas kacsatálat, úgyhogy kipróbáltam. Hatalmas egész kacsát sajnos nem kaptunk hozzá, így kénytelen voltam - mostanában amúgy is sokszor kénytelen vagyok - a mélyhűtő felé vetni a fényes tekintetemet, amiben négy kacsamellet találtam (több más dolog közt). Volt itthon egy közepes fej fehérkáposzta és a kertben (igen, a kertben) friss kapor. A kamrában* volt krumpli, hagyma - úgyhogy a kacsatálat megtöltöttem csíkokra vágott hagymával, fél fej csíkokra vágott káposztával, a közéjük vegyített kaporral, a tetejükre helyeztem a négy hatalmas kacsamellet**, megsóztam, megborsoztam, rájuk zártam a fedőt és megsütöttem egyben az egészet. Krumplit külön főztem hozzá.

* nincs kamránk, csak kamrának is használt előszobánk van

** egymás hegyére-hátára, mert fagyott állapotukban kétszer akkorának mutatják magukat, hogy félelmetesek legyenek - de aztán megsülve épp hogy fél fogunkra elég egy kacsamell (de legalább nagyon finom)