Útlezárás

 - A kurva anyját ennek az amerikai rappernek!

- Melyiknek?

- Amelyik miatt lezárnak egy fél várost

- egy repperért?

- Lehet dídzsé... , valami DJ Vensz

Fészkes fene

Az üres fészkek gyerekszobák nagyon fájnak, gondolta a fene, hogy ennyire. Nyilván tudom, hogy ez az élet rendje, meg örüljek, hogy egészségesek, önállóak (és ezeknek tényleg nagyon örülök), és hogy az lenne az igazi baj, ha még ötvenévesen is itthon laknának (igen) - de úgy tűnik, pokolian fájni nemcsak az tud, ami szomorú, hanem az is, aminek amúgy örülünk. Á-nál már holnap reggel hat óra van, itt még ma éjjel. V. azonos időzónában van, sőt, kocsival húsz perc sincs, ha nincs forgalom (és húsvétkor végig itt volt), de este rám zuhant a csend, és bolyongok a szobáikban (miközben tudom, hogy hányszor vágytam csendre és csak egy fél nap nyugira, és amúgy meg tök jóban vagyunk A.-val, örülünk egymásnak, terveket szövünk, szóval nem az a baj, hogy ketten nem jó, csak azt nem fogom fel, hogyan, mikor tűnt el az a 25 év, amikor még a gyerekek előtt voltunk ketten)

Az igazán jó sorrend az lett volna, hogy felnőnek a gyerekek, kirepülnek, mi szusszanunk egyet, utazgatunk, küldözgetjük a képeslapokat, a szüleink még élnek (anyukám nem beteg és az apám nem agresszív szociopata), a tágabb családunk nem tűnik el, mint szürke kámfor a ködben, jókat beszélgetünk, szeretjük őket, ők is minket, a gyerekek párt találnak, lesznek unokáink, mi  megbecsült nyugdíjasok leszünk, utazunk az unokákkal is, sajnos előbb-utóbb meghalnak a szüleink, de mi itt maradunk a gyerekeink és az unokáink körében (egészségesen és továbbra is aktívan, nyilván)

* délután még nagy robajjal a padlásablakot törte be a szél, még ez is