Hogyan szabaduljunk meg egy autótól?

De gyorsan ám, mert muszáj venni egy újat. Az autó leharcolt, de még megy. Nem tudom, meddig, olyan hangokat hallat, mint akinek nincs ki mind a négy kereke már sok hátra. De nem akarom, hogy engem is magával rántson a mélybe egy utolsó fékezésnél. És már le is foglalóztunk egyet, szerdán lehet érte menni. De még rövid ideig sem akarok, nem is tudok két autót tartani. Nem is férnének el a ház előtt, meg nem akarok duplán biztosítást fizetni sem, meg amúgy is, egy fenék, egy ló, ezer lóerő. Ti hogy szoktátok intézni az ilyesmit? Hogy kezdtek neki? 

kaleidoszkóp

kontrasztok

Vettem Á. szülinapjára a múlt héten egy fekete Wrangler farmert. Alaposan le volt árazva az outlet többi árához képest is, 990 Ft volt. Ma pedig megvettem az Aldiban legolcsóbb 25 dekás vajat - 1069 Ft. A napokban a legszebb tojást pedig a benzinkúton találtam, abból is vettem két dobozzal (1000 Ft/doboz). Ennyi, nem akarom tovább fejtegetni, nincs poén vagy csattanó, csak a csupasz tények. A csupasz tényekről az jut eszembe, hogy biztosan fáznak most, hogy megjött a hideg. Ja, vettem anyukámnak termo rolót/ függönyt - bízom benne, hogy fel lehet szerelni a konyhaajtóra, mert az egy szál (csupasz) egy rétegű üveg, dől ki rajta a meleg, dől be rajta a hideg. 

Ha a napfény nem jön el hozzám, én megyek el a napfényhez

Kenyérsütésről (és egyéb konyhai gépekkel való munkákról ) kishitűeknek

Amikor a covid alatt megvettük a kenyérsütő gépet, sokan mondták, hogy egy lesz a felesleges lomok közül, nekik is van, sütöttek vele kétszer-háromszor, de macerás, úgyhogy abbahagyták. Nálunk már többszörösen behozta az árát - nem tagadom, elsősorban A.-nak köszönhetően, aki megszerette ezt a kockagépet. Ha olvastok egy ideje, tudjátok, hogy A. nem a főzőférfiak közé tartozik, ő nem sürög-forog a konyhában, alkalomszerűen sem főz élvezettel pörköltet (sem), nem forgat nagy szakértelemmel nyársakat a kertben a tábortűz helyett - őt nem érdekli a sütés-főzés. Az evés mostanra igen, de volt munkám benne. Ennek ellenére előfordult már, hogy főzött a gyerekeknek vagy nekem, de mindig szükségből és sosem azért, mert csak úgy eszébe jutott, hogy jólesne neki, ha főzne.

De a kenyérgéppel valahogy magára lelt, pont azt szereti benne, amit én utálok, a béna receptkönyvét, amitől ha nem tér el, akkor a megadott cselekvéssor pontos végrehajtása végén kap egy kenyeret. A kenyér többnyire kiszámíthatóan unalmasra jól sikerül, szögletes tégla, ehető, de nem különösebben ízletes (de mindenképp sokkal jobb, mint a szomszédos boltban legtöbbször kapható SanyiPék kenyere). Időnként próbálkoztam azzal, hogy meghekkeljem A. receptjét mondjuk sült hagymával vagy sajtdarabkákkal, vagy hogy mazsolás kalácsot süttessek a géppel - de mind szögletes lett, és ezzel mindent el is mondtam róluk*. Én a kemencés villanysütős vaslábosos típus vagyok, az én kenyereim girbegurbák, szabálytalanok, táncolnak és élnek. Én hosszan kelesztek, érzésre dobálok bele mindent, folyton kísérletezek - nem mindig járok sikerrel, de ha igen, az nagyot szól. A. gépes kenyerei kiszámíthatóan ott gőzölögnek a megadott időben, ahol kell. És a gép? A legjobb helyen van, a mikró mellett egy külön polcon. Sosem kell elrakni, sosem kell kerülgetni, sosincs útban - ott a helye, ott kényelmes használni. És ez egyben a titka is annak, hogy rendszeresen használjuk. Nem kell sehonnan elővenni, helyet keresni neki, előtte/utána elpakolni, csak bele kell szórni a cuccot, megnyomogatni a gombokat (megfelelő sorrendben - ez A.-nak a vérében van, nekem meg nem megy a fejembe, folyton öszevissza nyomkodok) - és hagyni, hogy brummogjon. Nem lesz semmi tésztás, lisztes, vajas, maszatos, nem kell hozzá elővenni fazekakat, hogy miben fér majd el, nem kell kisúrolni előtte a sütőt, ahová valaki kifolyatta a hurkazsírt - egyszerű használni.

És ezt figyeltem meg a többi (amúgy praktikus) konyhai kisgépnél is: azt használjuk, amit nem kell sehonnan előkotorni, hanem ott áll szolgálatkészen. Vízforraló, turmix, kenyérgép. Újabban (mióta vettem külön polcot nekik) a két melegszendvicssütő (egy hagyományos és egy kenyérlapítós) meg a kenyérpirító. Zsémbelve, de előveszem a botmixert és a habverőgépet (? vagy kézimixer a neve?) - de ritkán, csak ha tudom előre, hogy nagy mennyiséget készítek, veszem elő a zöldségszeletelő/ zöldségreszelő gépet, pedig nagyon hasznos, és sokkal egészségesebben is étkeznék, ha mindig lenne reszelt zöldség salátám. Csak olyan macerás előkotorni. Vabnmég vaslapunk és raclette-sütőnk is - sátoros ünnepekkor kerülnek csak elő (ha egyáltalán) - pedig jópofa dolgokat lehet azokkal is csinálni. Szóval, ha kétezer forint lesz egy kiló kenyér, lehet, hogy érdemes keresni az eddg valahol csak porosodó gépeknek egy fix helyet. Az is igaz, hogy az időben felszereltetett napelemeinkkel ugrálhatunk egy kicsit, nem kell folyton lesni a villanyórát.

* ez így merő előítélet és igazságtalanság, a mostani szögletes kenyerünk például nagyon jól sikerül - igaz, 24 órát kelt tálban (hidegen) és kovásszal** készült, nem (csak***) élesztővel - jó állagú, ruganyos és finom - én a ropogós héjat és a csücsköket hiányolom ezekről a kockakanyerekről

** a bolti szárított kovászt próbáltam ki, mert az én sk kovászaim rendre becsődöltek

*** én csak kovásszal akartam, de A. (kreatívan) összeeeresztette a kísérleti kovászos tésztát a maradék élesztős pizatésztával

Haverom, a kék kobra

A fogászaton kaptam valami kék kobra fedőnevű baktérium- és lágyrészgyilkos szert, amit legfeljebb 24 óra hosszat tarthatok a számban anélkül, hogy felfalna teljesen, úgyhogy holnap délutánra újra odakúszom a fogorvos színe elé, aki megszabadít a kobrától, aki addigra remélhetőleg tényleg megszabadított a fájdalomtól. Így telik az advent a november. Kaptam Flektort, Donalgint - szóval, jól fel vagyok szerelkezve, így két hét után talán sírás nélkül merülök álomba és alszom át az éjszakát.

Gondoltam, írok valamit

De mindig áttevődik a fókusz a nyavalyáimra. Ha azt hittétek, hogy már nem fáj a fogam, tévedésben vagytok (csak abban tudok reménykedni, hogy nálatok nem olyan szintű probléma ez, mint nálam, mert nem szeretném elrontani a még hétvégéteket is a fogfájással). Lassan úgy érzem, a fogfájásom én vagyok, hozzám szervesült az állandó kín (nem nagyon erős kín, pláne, hogy gyógyszerezem magam, de folyamatos, ami eléggé ingerültté tesz).

Reggel alaposan elaludtam, egyszerűen nem ébredtem fel a telefonom ébresztőjére, ki is írta szemrehányóan, hogy elmulasztott jelzés.  Csodával határos módon beértem mégis az egyetemre. Szeretek ott lenni, minden érdekes, az emberek jófejek - de odamenni havonta kétszer két napra, pláne szombatonként már eléggé fárasztó. De még mindig jobb, mint szakdolgozatot írni - pedig hamarosan neki kell kezdenem, ha nem akarok bukott szamárként kórót legelni a mezőn. Olvasni sincs időm (sőt, sokszor türelmem, energiám sem - ilyesmit régebben elképzelni sem tudtam volna), ez rémes! Vagy tíz épphogy elkezdett könyv hánykolódik olvasatlanul az ágyam mellett.

Na, de közben eljött a vasárnap, a fogfájás az itthon tevékenykedés várva várt napja. Nem vagyok nagy háztartási guru - de épp ezért muszáj néha időt koncentrálni a mosásra, pakolásra, rendteremtésre. Végül is az is teremtés - ennek a szónak most megörültem* A sűrített időmbe persze a főzés is bgelefér egy kicsit - azt legalább nyomokban újra szeretem.

Mai futam (értelemszerűen nem csak mára, sőt, azt remélem, hogy szerda estig kihúzzuk ezekkel):

gombaleves

zellerkrém leves

császármorzsa nyáron eltett sárgabarack lekvárral

(nem császár) morzsás karfiol tejföllel

pizza (itthoni tepsis és iskola/munkahely kompatibilis mobil méretben is) - különböző rátétekkel

céklakrém és céklasaláta (mindkettő hidegen fogyasztandó kenyérre kenve vagy magában)

céklakrém: héjában megfőtt (vagy megsütött - szerintem így finomabb) céklát feldarabolunk, dinsztelt hagymával összebotmixerezzük - fűszerként só, kömény, esetleg kis cukor és ecet - jól kenhető, pirítóssal isteni

céklasaláta (egy a sokféléből, amit készíteni szoktam): héjában megfőtt (vagy megsütött - szerintem így finomabb) céklát nagylyukú reszelőn lereszelünk, teszünk hozzá összenyomott fokhagymát, sót, diódarabkákat és egy kis tejszínt

* sajnos sokkal többször örülök meg szavaknak (és kezdek fejben azokkal szórakozni), mint a háztartási teendőknek, amiket ha nem is kiűzök a fejemből, de igen gyorsan elillannak