2011. november 12., szombat
Beavatás
Ma mind a négyen részt vettünk egy konferencián. A. előadóként, a gyerekek és én hallgatóként. Á. és V. önszántukból végigültek 50 percet, meghallgatva egy olyan szakmai előadást, ami a felnőttek többségének sem magától értetődően könnyű. Persze, nem a téma miatt ültünk be, hanem azért, hogy A.-t megnézzük, meghallgassuk. Megnéztük. Meghallgattuk. És odafigyeltünk, mindhárman. Bizony, a gyerekek is. Nem akartak kimenni az előtérbe szaladgálni, pedig azért ültünk az ajtó mellé, hogy megtehessék, ha túl unalmas vagy túl fárasztó. De végig bent maradtak. És nem ásítoztak, nem olvastak, nem rajzoltak, nem beszélgettek, nem unatkoztak, nem tekeregtek, és nem szenvedtek. Valódi hallgatók voltak. Igaz, azt megengedtem, hogy fényképezzenek közben, de ezzel a lehetőséggel sem éltek gyakrabban, mint én magam. Nagyon büszke vagyok rájuk!
2011. november 11., péntek
Hangya, őz, kaméleon
Olvasok is a köpködés mellett. Mert ilyen kaméleontermészet vagyok.
A hét elején Kaffka Margittól a Hangyabolyt, aztán Szabó Magdától Az őzt. Aztán ha kibújok majd a hatása alól, kezdek valami újat. Vagy megkeresek valami félbehagyott régebbit. Vannak. De ez nem engedte félbehagyni magát.
A hét elején Kaffka Margittól a Hangyabolyt, aztán Szabó Magdától Az őzt. Aztán ha kibújok majd a hatása alól, kezdek valami újat. Vagy megkeresek valami félbehagyott régebbit. Vannak. De ez nem engedte félbehagyni magát.
2011. november 10., csütörtök
Népszerűségem gyökerei
A fürdőszobából hallom:
V.: ...de a maminak mindig sikerül!
Á.: mert ő már felnőtt
V.: de hogy csinálja?
Á.: egyszer figyeld meg rendesen!
V.: megfigyeltem már sokszor!
Á.: akkor próbáld pontosan úgy!
V.: de nem megy!
Á.: akkor gyakorold!
V.: gyakorolom mindig, de én hiába próbálom!
Á.: biztosan nem vagy elég ügyes
V.: szerinted menni fog nekem is, mire felnőtt leszek?
Á.: talán...
Meghatódva örülök, hogy dicsérnek, hogy példaképük vagyok, hogy V. hozzám akar hasonlítani. Csak sajnos nem hallottam az előzményeket. De furdal nagyon a kíváncsiság. Úgyhogy amikor V. bejön jóéjszakátpuszit adni, megkérdezem, miről beszélgettek.
V.: megpróbáltam olyan nagyon nagyokat köpni, mint amilyet te szoktál, de soha nem sikerül. Á. azt mondta, talán, ha felnőtt leszek, menni fog. Szerinted?
én: köpni - nyelni nem tudok abüszkeségtől röhögéstől... szerintem is! Jó éjszakát!
V.: aludj jól, édes, ügyes mamikám!
(mielőtt még teljesen elásnám magam nagy tömegek előtt: a téma a fogmosáshoz kapcsolódó köpködés)
V.: ...de a maminak mindig sikerül!
Á.: mert ő már felnőtt
V.: de hogy csinálja?
Á.: egyszer figyeld meg rendesen!
V.: megfigyeltem már sokszor!
Á.: akkor próbáld pontosan úgy!
V.: de nem megy!
Á.: akkor gyakorold!
V.: gyakorolom mindig, de én hiába próbálom!
Á.: biztosan nem vagy elég ügyes
V.: szerinted menni fog nekem is, mire felnőtt leszek?
Á.: talán...
Meghatódva örülök, hogy dicsérnek, hogy példaképük vagyok, hogy V. hozzám akar hasonlítani. Csak sajnos nem hallottam az előzményeket. De furdal nagyon a kíváncsiság. Úgyhogy amikor V. bejön jóéjszakátpuszit adni, megkérdezem, miről beszélgettek.
V.: megpróbáltam olyan nagyon nagyokat köpni, mint amilyet te szoktál, de soha nem sikerül. Á. azt mondta, talán, ha felnőtt leszek, menni fog. Szerinted?
én: köpni - nyelni nem tudok a
V.: aludj jól, édes, ügyes mamikám!
(mielőtt még teljesen elásnám magam nagy tömegek előtt: a téma a fogmosáshoz kapcsolódó köpködés)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)