Babakonyha

 Nagyon vicces (szinonímaként pedig a pokoli nehéz szóösszetételt választanám) két személyre főzni négy (vagy több) helyett úgy, hogy csak A. ebédel itthon, én pedig igyekszem nem is vacsorázni. A minap főztem egy fél fazék levest, amiből A. háromszor ebédelt, és tegnap további négy adagot tettem be a mélyhűtőbe, és még mindig van másfél adag szabadon - jó eséllyekl ma megeszem a felét, mert ma A. edzőtáborozik és csak vacsorára ér haza. Vacsorára lesz más. Elővettem a babalábaskákat.

Levegő

Én 16 éve vártam erre a napra - és persze nem felejtem el, hogy milyen aggályaim voltak Magyar Péter (személye és körei) ellen, szóval mindenkor kritikus voltam, leszek, maradok az aktuálisan regnáló kormánnyal, mert mindent lehet még jobban csinálni, és mert (ön)kritika nélkül nem működhet jól semmi - de ma olyan mosoly árad belőlem, és olyan táncolhatnékom van, amit nem mertem elhinni még tegnap délután sem. Nem mentünk ki/be a városba nagykoncertre, sem eredményt várni (sajnálom, nem bírok órákig állni, sem pisilés nélkül meglenni, és borzasztóan sajnálom, hogy ilyen rémesen gyenge öregasszonnyá silányodtam), de a szívem, lelkem ott volt, és minden erőmmel drukkolok és dolgozom is azért, hogy ne legyen szükség több drasztikus rendszerváltást átélnünk. Tudom (szerintem az ovisokon kívül mindenki tudja), hogy nincs és nem lesz kolbászból a kerítés, biztosan lesznek nehéz döntések, biztosan időnként ér majd embereket érdeksérelem, de kívánom, soha többé ne legyen ilyen embertelenül kirekesztő, velejéig romlott, a demokratikus értékeket megcsúfoló, a kiszolgáltatottsággal visszaélő, hazug, hamis, gonosz, válogatott szociopatákat összegyűjtő kormány. Néha nem hiszem, néha nem tudom, sírjak, vagy nevessek, néha azt hiszem, még álmodom - éljen a bátor Magyarország!